Meszlényi Zoltánra emlékeztek liturgikus emléknapján a budapest-terézvárosi templomban

A boldoggá avatott első liturgikus ünnepén, valószínűsíthető halála napján, március 4-én helyezte el Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a budapest-terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-templom Szent József-oltárán – amelyet még 1938-ban maga Meszlényi püspök szentelt fel – a vértanú püspök csontereklyéjét. Azt kérte akkor a főpásztor a templom plébánosától, Horváth Zoltán István kanonoktól, hogy Pest-Belváros espereseként évente hívja össze a belvárosban szolgáló papokat, szerzeteseket, és az ereklye jelenlétében imádkozzanak a főegyházmegyéért és papjaiért.

Így történt ez az idén is, mint azóta minden esztendőben, hogy az atyák és diakónusok, valamint szerzetestestvérek március 4-én, 19.15-kor elimádkozták az ünnepélyes énekelt vesperást, majd tiszteletüket nyilvánították az ereklye, azaz a Krisztushoz és hazájához hű főpap előtt – számolt be az eseményről Horváth Zoltán, a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplom plébánosa.

A vesperás liturgiáját Martos Levente Balázs segédpüspök vezette, akit egy évvel ezelőtt éppen ezen a napon szenteltek püspökké, de részt vett a zsolozsmán a szintén belvárosi esperesi kerületben szolgáló és élő másik két segédpüspök, Mohos Gábor és Fábry Kornél is a paptestvérekkel és diakónusokkal együtt.

Így jelen volt Meszlényi püspök mindhárom mai utóda a főegyházmegye segédpüspöki szolgálatában.

Balázs püspök atya elmélkedésében felidézte az igazságtalanul és jogtalanul bebörtönzött püspök testvére, Meszlényi Mária kérvényét, amelyet 1956-ban írt, és amelyben bátran kiállt az ateista diktatúra erőszakszervezetével szemben. Meszlényi Mária követelte, hogy mint egyetlen testvér, megtudhassa, mit történt vele és hol van eltemetve, hogy sírját meglátogatva virágot vihessen és gyertyát gyújthasson. Mélységes hitéből fakadó erőről tesz tanúságot levele egy olyan korban, amelyben az igazságnak és a jognak, valamint az emberi méltóságnak minden csíráját lábbal taposták.

Ugyanakkor – emlékeztetett a püspök – ott van egy sírásó tisztessége, aki egy internálótáborból az Új köztemető 301-es parcellájába, jeltelen sírba eltemetett püspök nyughelyét mégis megjelölte. Ennek az egyszerű embernek a tisztelete az embertelenségben is megnyilvánult, és ez sokat jelent. Ilyen igazságért, Krisztusba vetett hitért és hűségért való kiállásra van szüksége a mai korunknak is.

Meszlényi Zoltán püspök maga is olyan ember volt, aki a rábízott feladatot mindig csendben, szorgalmasan és hűségesen elvégezte, és nem engedte, hogy ettől eltérítsék a durva kínzások és a kemény kistarcsai láger embertelen körülményei – még akkor sem, ha ez az életébe került. Így példakép számunkra, és közbenjárónk ő ma is, nekünk, papoknak és minden Krisztusban hívőnek – mondta Martos Levente Balázs püspök.

A vesperás előtti szentmisében számtalan megrázó imádságot olvastak fel mindazokért, akik valamilyen módon elszenvedői, áldozatai lettek a Rákosi- és Kádár-korszak diktatúrájának.

Fotó: Topor Márta

Forrás: Horváth Zoltán/Budapest-Terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz Plébánia

Magyar Kurír