Mi az, amiben már követed Krisztust? – Országos cönákulumot ünnepelt a Máriás Papi Mozgalom

„A mai napot a Szűzanyával szeretnénk együtt tölteni. Imádságunkban kérjük őt, hogy vigyázzon ránk, családjainkra, országunkra és az egész világra. »Béke királynője, könyörögj érettünk!«” – fohászkodott Roca Daniel Celestin.

„Szent Máté apostol ünnepe van a mai napon. Őrá emlékezünk, ugyanakkor, mivel ez a Máriás Papi Mozgalom országos találkozója, a Szűzanyára is figyelünk” – kezdte szentbeszédét a főpásztor. Emlékeztetett: Jézus első apostola, tanítványa nem Máté volt, hanem a Szűzanya. Ő volt az, aki figyelte és szívében forgatta egyszülött Fiának szavait, gondolatait, igéit; s ő volt az, aki elsőként tettekre is váltotta azokat.

Máté vámos volt, mindenki által megvetett ember. Megvetették a sajátjai, mert tudták, hogy a római hatalmat szolgálja ki, s hogy a saját gazdagodására is játszik. A rómaiak is megvetették, mert zsidó volt, s kiszolgáltatott. Valószínű, hogy saját magával is problémája volt. Megvetette és szégyellte önmagát is, hiszen nem volt hálás foglalkozás vámosnak lenni egy gyarmati, kiszolgáltatott nép tagjaként. S egy ilyen emberhez, akit mindenki kerül, odalép Jézus, s a legfontosabbat ajánlja fel neki: a Krisztus-követést.

Ezt az önmagát megvető, megvetett embert annyira eltalálja Jézus szava, aki nem lenézi, megalázza, hanem meghívja, hogy azonnal felkel, otthagyja a megélhetését, a vámosasztalt, s követni kezdi Jézust. Jézus nemcsak azzal adta vissza a méltóságát ennek az embernek, hogy megszólította, és követésére hívta, hanem azzal is, hogy elment hozzá. Elment hozzá, a barátai közé, akik vámosok és utcanők voltak. Ők szintén a megvetettekhez és kiszolgáltatottakhoz tartoztak.

Az evangéliumokban olvashatjuk, hogy felháborodtak ezen a tetten azok, akik ezt látták. Mit keres a Mester, egy tanító ilyen csőcselék között? Jézus elgondolkodtató választ ad: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.

Tanuljátok meg, mit jelent az, hogy irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket”

– mondja Jézus.

Ez a néhány mondat mindannyiunk számára örömhír, hiszen mindannyian bűnösök vagyunk, s mindannyiunkkal élet- és sorsközöséget vállalt az Úr Jézus Krisztus a keresztségünk által.

Krisztusba öltözködtünk, Krisztus bennünk él, s mi Krisztusban élünk. Ő nem szégyell bennünket akkor sem, ha mi megvetjük és szégyelljük magunkat. Ő nem ezért jött. Ő az irgalmasságot akarta megmutatni, mert Isten maga az irgalom.

Szeretné megmutatni, hogy értünk és hozzánk jött. Az egyik legnagyobb ajándéka Jézus Krisztusnak az a döntése, hogy bennünk él, s felvállal bennünket úgy, ahogy vagyunk. Ez nem azért történik, hogy akkor azt csináljunk, amit akarunk. Azért teszi, hogy el tudjuk hagyni a bűnt. Azért szeret előbb, hogy képesek legyünk megszabadulni a terheinktől, bűneinktől. Azért teszi, hogy a szeretete szabaddá tudjon tenni minket. Előbb szeret, mindenkit megelőlegezően és megelőzően.

Szent Pál azt írja, hogy már akkor meghalt értünk Jézus, amikor még bűnösök voltunk. Egyikünk sem érdemelte ki a megváltást, Isten szeretetét. Ingyen, ajándékba kaptuk, s nincs más dolgunk, mint befogadva és elfogadva ezt a szeretetet, válaszolni rá.

Tegyük szeretetválasszá az életünket Isten szeretetére!

Ennek egyik fontos mozzanata, hogy követni akarjuk Krisztust, és megtenni, amit mondott. Nagyon sok imádságunk, vallásgyakorlatunk van. Ezek mind jók és fontosak, de a legfontosabb, hogy mi, akik tiszteljük a Szűzanyát és hiszünk Jézus Krisztusban, elinduljunk az ő követése útján.

Mi az, amiben már követed Krisztust? Mi az, amire azt mondhatod, hogy ebben meghallgattam az ő kérését, és meg is tettem azt? Munkálkodsz-e azon, hogy ugyanaz a lelkület legyen benned, amely Krisztus Jézusban volt? – tette fel a kérdést a főpásztor prédikációjában, majd a krisztusi lelkület jellemzőiről beszélt.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Szerafin Zoltán

Magyar Kurír