Mi is történt Greccióban 1223 karácsonyán? – Varga Kapisztrán OFM előadása Pasaréten

A Ferences Család számára kiemelt ünnep, amikor Greccióra emlékezünk – mondta a sorozat szervezője és házigazdája, Bagyinszki Ágoston OFM –, miközben a saját karácsonyunkra is készülünk valamennyien advent idején.

Azt, hogy a grecciói karácsonyról hogyan gondolkodik a Ferences Család, a generálisok közös levelének egy részletével illusztrálta Ágoston testvér. A jubileumi időszak alkalmából közreadott levélben Celanói Tamást idézik: „A Poverello megállt Greccióban, mert meg akarta tapasztalni a megtestesülés valóságát”, az Isten gyermekének szegénységét, alázatát. „…nap nap után közénk jön… Nap nap után leszáll Atyja öléről az oltárra” – írja Ferenc maga az Intelmekben. A levél ugyanakkor felteszi azt a kérdést is: van-e hely szívünkben azoknak, akikkel Jézus maga azonosulni akart?

Varga Kapisztrán Celanói Tamásra épülő előadásában gazdag képanyaggal mutatta be a közönségnek a „fecskefészekszerű” kis remeteséget, a barlangot, a grecciói karácsony helyszínét. Saját élményei alapján, érzékletesen festette le a Rieti-völgyet, a kápolnákat, kolostorokat, a városkát („falu nincs, minden città Olaszországban”). A freskókkal díszített barlang, a Bonaventura-féle dormitórium – utóbbi kapcsán elmagyarázta, a remeteségekben nem pusztán függönnyel választották el a hálóhelyeket, mert lehetővé akarták tenni, hogy bárki, bármikor és bárhogy kíván imádkozni, arra módja legyen. Bemutatta a Greccióban látható, egyik legfontosabb korai Szent Ferenc-ábrázolást. Itt az év minden napján lehet karácsonyi misét mondani – osztotta meg a hallgatósággal.

Miért szerette Ferenc a karácsony ünnepét? Celanói Tamás szerint két ablak nyílt Ferenc számára az Úristenhez: Jézus születése és szenvedése – ez számunkra talán szétválaszthatónak tűnik, de valójában a születéstől kezdve lehetünk biztosak a megváltásunkban, attól kezdve, hogy Jézus ilyen kézzelfoghatóan megjelent számunkra. Egy testvér azzal a kérdéssel fordult egyszer a szenthez: „Mi van akkor, ha péntekre esik karácsony? Kell-e böjtölni?” Ferenc így válaszolt: „Vétkezel, ha pénteknek mondod azt a napot, melyen gyermek született nekünk, ellenkezőleg, azt kívánom, hogy ezen a napon még a falak is húst egyenek! De legalább kívülről kenjék be vele őket!” Ezen a ponton Kapisztrán atya felidézte azt a gyerekkorában még élő szokást, hogy az iskolaépületet kívülről bekenték szalonnával azért, hogy a kutyák húzzák azt el. „Kicsit más az indíték” – tette hozzá. Ferenc maga még hozzáfűzte: az útszéleket is felszóratná eledellel a madarak számára ezen az ünnepen – és természetesen a gazdagokat is biztatta, lássák vendégül a szegényeket.

Varga Kapisztrán megemlítette a Greccióban látható nemzetközi betlehemgyűjteményt, amelyből eddig sajnálatos módon hiányzott a magyar betlehem – most azonban a Ferences Ösztöndíjpályázat keretében az esztergomi diákok készítenek egyet.

Ezután azt a gyakran hallott állítást vizsgálta meg, mely szerint Szent Ferenc állított először betlehemet. Mit is mondanak a források? Hogyan és mit is akart ünnepelni? Azzal kezdte gondolatmenetét, hogyan ünnepeltek a korban Európa más részein. Misztériumjátékokat, liturgikus drámákat adtak elő számos helyen – Jézus születése, pásztorok látogatása, királyok imádása és a betlehemi gyermekgyilkosság voltak ezek részei. Ezeket a 10. századtól kezdve gyakorolták Nyugat-Európa egyes régióiban, például Észak-Itáliában; az előadóik (a női szerepeké is) klerikusok és papok voltak, azért is, mert hiszen ez a hagyomány az evangéliumból nőtt ki. Szent Ferenc korában azonban már ellenérzést váltott ki ez a szokás – amely amúgy nem is befolyásolta őt. Ferenc a betlehemi kisded emlékezetét óhajtotta megeleveníteni, testi szemeivel szemlélni annak gyermeki korlátoltságát, látni, hogyan helyeztetett a jászolba. Mi hathatott Ferencre? Járt a Szentföldön, végiglátogatta a szent helyeket, szinte biztos, hogy a születés helyszínét is látta. Amikor a Regula szövegével Rómába ment, a Santa Maria Maggiore-bazilikába is valószínűleg betért, ahol a betlehemi jászol ereklyét őrizték – az olasz egység létrejöttéig itt mondta a pápa a karácsonyi éjféli miséket.

Milyen volt Ferenc grecciói karácsonya? Nem volt ott szobor, Kisjézus és más hasonlók – szögezte le az előadó. – Amit Ferenc belsőleg látott, azt akarta dramatikus formában megvalósítani, a szakramentális tartalmat dramatikus formában megjeleníteni. Nem maketteket, képet vagy szobrot akart látni, hanem a valóságot. Minden szereplő élő, valóságos – de hogyan lesz eleven Jézus? Az eucharisztikus jegyeket akarta látni: a jászol fölött kezdetét vette a mise, a pap szíve újszerű vigasztalással telt el – írja az életrajzíró. Mi lehet ez az „újszerű”? Varga Kapisztrán szerint mivel az oltár a jászol fölött állt, az eucharisztikus színek alatt vált élővé a Megváltó.

„A liturgia a hívő népet mindig neveli, és arra vezeti, hogy az ünneplés során élje át Krisztus életét, a liturgiában megjelenő misztériumát” – összegezte Kapisztrán atya. Kiemelte, érdekes, hogy karácsonynak nincs külön szertartásrendje, mint például vízkeresztnek vagy a szent három napnak, nincs szentelmény. Greccio újdonsága az volt, hogy Jézus születését először ünnepelték az eucharisztia szentségi jegyeivel; Ferenc újdonsága valójában az eucharisztikus jászol volt.

Pihenésképp videó következett: a ’40-es években pécsi ferences szerzetesek faragtak betlehemet olasz betlehemek mintájára. 53 szobor alkotta az ország egyik legnagyobb betlehemét, melyről ITT és ITT olvashatnak.

Jászol és eucharisztia, barlang és templom. Betlehem azt jelenti: a kenyér háza – emlékeztetett Varga Kapisztrán. – A jászol az állatok etetője; míg a jászol Ferenc betlehemében az oltár a templomban… Ferenc eredetisége abban állt, hogy képszerűen, egyszerűen aktualizálta a misztériumot.

Mi a grecciói karácsony lelkiségi tartalma? Ferenc alapelhatározása mutatkozik meg: hogy mindenütt, mindenben megtartsa a szent evangéliumot, és kövesse Jézus tanítását, utánozza példáját – írja Celanói Tamás. – Ferenc gondolatvilágának magja válik itt láthatóvá.

Emellett az örömről és vigasztalásról szól. Greccióból szinte új Betlehem lett. Lukács evangéliuma kapcsán Kapisztrán atya utalt azokra a mesékre, melyekben egymáshoz ragadnak a szereplők – ehhez hasonlónak látja az evangéliumi történetet, attól kezdve, hogy az angyal Máriának azt mondja: Örülj! – és sorban átragad az emberekre az öröm; mindenkire, aki kapcsolatba kerül a megtestesülés misztériumával. Hogy fejezte ki az érzéseit Szent Ferenc? Például „a Betlehem szót bégető bárányka módjára ejtette ki”. Az előadó segítségül hívott egy 18. századi ferences zeneszerzőt és sztárprédikátort, aki Szécsényben is volt orgonista: Edmund Pascha karácsonyi miséjéből mutatott egy bégetős Benedictust a hallgatóságnak. A Celanóinál említett lovag látomása: egy látomás – figyelmeztetett a ferences előadó. – Valójában nem volt ott senki és semmi. Mégis „belevésődött az emberek emlékezetébe” – olyannyira, hogy ennek a 800. évfordulóját ünnepeljük – állapította meg Kapisztrán atya.

Az este második felében a hagyományos kérdezz-felelek rész következett. Fontos szerepe volt Ferencnek abban, hogy a karácsony ilyen bensőségessé vált, a karácsony misztikusának is tartják – vetette föl Bagyinszki Ágoston, Kapisztrán atya véleményét kérve. Varga Kapisztrán először is idézett egy bencést, Jáki Teodózt, aki kijelentette: „Egészséges rendi sovinizmus nélkül nincs életszentség.” Majd Bálint Sándorra utalt, aki szerint a magyarokat a bencések térítették meg, de a ferencesek tették kereszténnyé. Miért is? Nemcsak a ferencesek érdeme, hanem a IV. Lateráni Zsinat mint lelkipásztori forradalom eredménye: elkezdték az évi legalább egyszeri gyónásra és áldozásra biztatni a híveket. A szentségekkel való élés ott van Ferenc minden elgondolásában – mondta Varga Kapisztrán –, a porciunkulai búcsúnak feltétele volt a gyónás, az elégtétel, az áldozás. Áldozni nagy dolog volt akkoriban – említette –, 1221-ben például, amikor a testvérek a német birodalom felé tartva miséztek és áldoztak egy faluban, utána az emberek megcsókolták a lábuk nyomát, mondván: ti nyilván nagyon nagy szentek vagytok, ha mertetek áldozni.

A Szó szimfóniája-sorozat második féléve február 5-én kezdődik az Értékátadás, avagy oktatás és nevelés az iskolában ferences módra című pódiumbeszélgetéssel.

Fotó: Gieszer Richárd

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír