Michael de Hungaria: Három prédikáció… – Érsekségi ékességek (159.)

A Veszprémi Érseki Könyvtár ősnyomtatvány különgyűjteményében, a 37017-es raktári jelzet alatt őriz egy öt műből álló kolligátumkötetet, melynek első darabja Michael de Hungaria munkája, mely a 15. század végén virágzó prédikációs irodalom kiemelkedő jelentőségű alkotása. (A kolligátum kifejezés a latin összekötő szóból ered. Úgy jön létre, hogy egymástól független műveket együvé kötnek – a szerk.)

A szerzőről keveset tudunk, de névformájából – Michael de Hungaria – egyértelmű, hogy Magyarországról származott, viszont külföldön tevékenykedett. Feltehetően a 14. század közepén egy angliai ferences kolostorban élt, és itt készítette el Sermones tredecim universale praedicabiles per totum annum, azaz Tizenhárom prédikáció, amelyek az egész év során univerzálisan prédikálhatóak című munkáját, amely az igehirdetéseikre készülő papoknak nyújtott segítséget. Michael de Hungaria alaposan áttanulmányozta a vasár- és ünnepnapok alkalmával bemutatott szentmiséken felolvasott bibliai szövegeket, majd azonosított tizenhárom olyan fogalmat, amely mindegyik kijelölt olvasmányban megtalálhatóak; ezek köré a témák köré építette fel homíliavázlatait.

A hasznos lelkipásztori segédanyag kéziratát újra és újra lemásolták, és mire első nyomtatott kiadása 1480 táján napvilágot látott, a szövegben torzulások keletkeztek. A művet domonkos szerzetesek javították, bővítették, mutatóval toldották meg. Először Evagatorium Benemii, vagyis Benemiumi zarándokút címen 1499-ben jelentették meg Kölnben.

A Sermones tredecim universales 1487-es strassburgi kiadásából hazánkban összesen hét példány lelhető fel. A Veszprémi Érseki Könyvtárban (VÉK) őrzött mű egyszerű kiállítású, részben rubrikált példány. A lapszélekre írt számos latin nyelvű bejegyzés a kötet újrakötését megelőző csonkolás miatt csak részben olvasható. A margináliák tanúsága szerint még az 1600-as években is gyakran forgatott mű volt.

1975. február 18-án Horváth József atya, a Veszprémi Püspöki Könyvtár munkatársa az Országos Katolikus Gyűjteményi Központba szállította a kötetet. Ekkor a restaurálásra vonatkozó kérelmét elutasították, ugyanis az akkor hatályos törvények értelmében a szűkös anyagi erőforrásokat csak egyedülálló ősnyomtatványok restaurálására lehetett felhasználni. Az ősnyomtatvány-kolligátum restaurálására ezért csak 1993-ban Csonka László plébános, püspöki könyvtáros kezdeményezésére került sor, amelyet az OSZK-Soros Könyvrestaurátor Műhely Kft. munkatársa végezett.

A művelődéstörténeti szempontból kiemelkedő alkotás iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk Borsa Gedeon Michael de Hungaria élete és művének nyomtatott kiadásai című monográfiáját, amelyben a mű harminchárom kiadásának szaktudományos elemzésében merülhetnek el. A Sermonest, illetve a kötet további négy inkunábulumát (ősnyomtatványát – a szerk.) nem tartalmazza a Soltész Erzsébet és Sajó Géza által összeállított Catalogus incunabulorum quae in bibliothecis publicis Hungariae asservantur című szakbibliográfia, amely a magyaroroszági könyvtárakban őrzött ősnyomtatványok gyűjteményes kötete.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: VÉK

Magyar Kurír