Miért csúcsa és forrása a liturgia keresztény életünknek?

Ahhoz, hogy valaki hívő legyen és Isten útján járjon, miért szükséges az, hogy meg legyen keresztelve, majd templomba járjon minden vasárnap és ott szentáldozáshoz járuljon? Mi értelme van az Egyház szertartásain való részvételnek, ha egyszer Istenben enélkül is lehet hinni, bárhol és bármikor lehet imádkozni és meg lehet tapasztalni az ő segítségét...?

A liturgia pedig sokszor nem segít az Istenhez való közeledésben, hanem inkább csak eltereli figyelmünket a lényegről, mert a szentmise unalmas, a prédikáció nehezen érthető és nem hozzánk szól, a templomban pedig többnyire csak ismeretlen embereket látunk. Miért járulna ez hozzá ahhoz, hogy hívőbb módon éljünk?

A zsinat dokumentuma ezekre a kérdésekre próbál választ adni. Először megfogalmazza, hogy mi a liturgia lényege, vagyis mi az, ami ott megvalósul, függetlenül attól, hogy mi hogyan érezzük magunkat, hogy szimpatikus-e a pap, hogy jó-e a zene, vagy hogy ismerjük-e a körülöttünk levőket, utána pedig megpróbálja meghatározni azokat a szempontokat, melyekre figyelni kell a liturgia végzésénél, hogy annak a mélységét és tartalmát az aktuálisan ott levő emberek be tudják fogadni és örömmel tudjanak részt venni benne.

(…)

Miért is csúcsa és forrása a liturgia a keresztény életünknek? A dokumentum tanítása szerint azért, mert azon keresztül tudunk a legmélyebb módon kapcsolatba kerülni Istennel.

Mi a magunk erejéből nem tudnánk Istennel egyesülni, és nem tudnánk elnyerni az örök életet, de Jézus a megváltással megadta nekünk a lehetőséget, hogy hozzá kapcsolódva, vele egyesülve elérhessük azt. Jézus feláldozta magát értünk, meghalt a kereszten, majd feltámadásával legyőzte a halált.

A liturgia arról szól, hogy ezt a misztériumot, a megváltás művét jelenvalóvá teszi számunkra és lehetővé teszi, hogy abba mi valóságosan bekapcsolódhassunk (vö. SC 5-6).
A keresztség által újjászületünk, a szentmise által pedig egyesülünk vele: ahogyan Jézus a tanítványoknak az utolsó vacsorán a saját testét és vérét adta táplálékul a kenyér és a bor által, úgy vehetjük mi is magunkhoz Jézus testét és vérét valóságosan az Oltáriszentségben.

(…)

Amikor tehát részt veszünk egy szentmisén, akkor elsődlegesen arra kell gondolnunk, hogy az nem egy egyszerű emberi szertartás, hanem ott Jézus van jelen valóságosan, aki a pap személyén és szavain keresztül szól hozzánk, találkozni akar és eggyé akar válni velünk (vö. SC 7).

(…)

A teljes írás IDE kattintva olvasható.

Forrás: Bízd Rá Magad Média

Fotó: Lambert Attila; Merényi zita

Magyar Kurír