Miért nem nyújtott elsősegélyt a pap és a levita? – Ökumenikus imaóra Miskolcon

Az erre a napra kijelölt, az irgalmas szamaritánusról szóló evangéliumi szakaszt (Lk 10,25–37) Ternyák Csaba érsek olvasta föl, majd Orosz Atanáz püspök mondott homíliát, az erre a napra kijelölt fél mondatról: „meglátta őt, de továbbment”.

Az elhangzott evangéliumi szakaszhoz kapcsolódva arra a kérdésre kereste a válaszokat, hogyan lehetséges az, hogy a példabeszédben épp a templomban szolgálók nem segítettek. Először arra mutatott rá a főpásztor, hogy az evangélium eredeti szövegében szereplő görög kifejezés azt sugallja, hogy részükről a félholtra vert ember tudatos elkerüléséről van szó. A „másik oldalra átmenők” a legfontosabbat, a pórul járt ember életét, az élet lehetőségét rabolták el a segítségnyújtás elmulasztásával. Sajnos a mi városunkban is előfordulnak kriminális esetek, olykor pedig kihűlnek, megfagynak egyesek, tehát számunkra is kérdés ma a segítségnyújtás lehetősége és módja.

Miért kerülte el a pap és a levita egykor és ma ezeket a nehéz eseteket? – kérdezte újra a Miskolci Egyházmegye püspöke. Több „mentség” is lehetséges. Talán mert a pontosan kiszabott napirendjükből nincs idő kitérniük. Talán túl menetrendszerű ritmusban élnek. Menetrendjükbe mások segítése nem fér bele, s ezt meg is magyarázzák önmaguknak és a világnak. Vagy mert önmagukat is felmentették azzal, hogy esetleg az áldozat „tehet róla”, megérdemli. Pedig ha a baj megtörtént, akkor az első dolgunk a gyors segítségnyújtás, a lelkiismeret hangjára hallgatás lenne.

Ma is vannak, akik nem segítenek, mert lusták, vagy talán azt gondolják: „Nem az én dolgom”, „biztos van, aki jobban ráér”, vagy segítsen, aki szakember. Megszoktuk, hogy nézzük a bajbajutottakat, s egymásra várunk, egymásra mutogatunk: „Majd csak jönnek a máltaiak és a segélyszervezetek”. Sőt, a modern individualizmus arra nevelt minket, hogy még ilyenkor se szóljunk bele mások életébe.

Az is lehetséges, hogy a cserbenhagyó pap és levita a rituális előírás miatt nem segítenek: a zsidó papok nem érinthették a sebesültet, más vérét, mert az tisztátalanná tette őket. Vagy azért nem segítenek, mert félnek. De Krisztus bennünket megszabadított a félelemtől. Esetleg a pap és a levita gyöngének is érezhette magát a segítségnyújtáshoz.

„Még szerencse, hogy Krisztus Urunk megmenteni jött azt, aki elveszett. Ő az igazi irgalmas szamaritánus, a minden bajt észrevevő, mindnyájunk sebeit orvosló Megváltó. Őt kövessük, neki adjunk hálát és az ő vezetését kérjük idén és a következő éveinkre is istenfélelemmel!” – ezekkel a szavakkal zárta Orosz Atanáz püspök az igehirdetést.

A közös imaest most is áldással zárult: Ternyák Csaba érsek a római katolikus, Fabiny Tamás az evangélikus, Pásztor Dániel püspök a református, Orosz Atanáz püspök a görögkatolikus, Kovács Zoltán Mihály lelkész a metodista előírások szerinti formában részesítette áldásban a jelenlévőket.

Hangóné Birtha Melinda és Hangó István, az avasi gyülekezet lelkipásztorai meghívására a Miskolci Egyetem nemzetközi kórusa működött közre az imaesten, Baksi Viktória vezényletével. A kórusban távoli földrészek egyetemistái is énekeltek.

A hét folyamán, az imaalkalmakon összegyűjtött felajánlásokat a Kárpátaljai Református Egyház védnöksége alatt működő rehabilitációs központ támogatására szánják. A programban szakemberek bevonásával fogyatékkal élő gyermekekkel foglalkoznak. Küldetésük mindent megtenni a gyerekekért, hogy az életük élhetőbb legyen, és segíteni a családoknak, akik ilyen megpróbáltatás és teher alatt élik az életüket.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír