Miklós püspök egykor régen…

Nézőpont – 2007. december 6., csütörtök | 8:10

Amilyen kevés hitelesnek tekinthető történeti adat birtokában vagyunk, olyan sok mozgalmas történetet ismerünk a szent püspökről. Népszerűségben alig találjuk párját a szentek között. Megszámlálhatatlan azoknak a legendáknak száma, amelyek a segíteni siető Miklósról szólnak.

De ki is volt ő valójában, mióta tiszteljük?

Olyan életrajz, amely a történettudományt is kielégítő pontossággal mondaná el Szent Miklós püspök életét, nincs birtokunkban, s a későbbi források adatai sem megbízhatóak. Életéről és haláláról csak a Legenda Aurea alapján alkothatunk képet. Valószínűleg 350 körül halt meg, és temetése napját – december 6-át – üljük meg ünnepként.

Keleten, Myra városában és Konstantinápolyban Miklós püspököt a VI. században már tisztelték. Myrából és konstantinápolyi sírtemplomából terjedt el tisztelete az egész görög, szláv, illetve orosz egyházban. Kappadókia tartományának falusi templomaiban általában más szentek társaságában mint orvost, de legtöbbször mint a tengerészek védőszentjét ábrázolják.

A latin egyházban – a dél-itáliai területtől eltekintve – lassan és később terjedt el tisztelete. A IX. században Rómában egy bazilikában és három kápolnában tisztelték. Németországba a X. század végén került a Miklós-kultusz a görög származású Theofanu császárnő révén. Franciaország és Anglia területére a normannok viszik a tiszteletet a XI. század végén.

A késő középkor óta Miklós püspököt a tizennégy segítő szent közé sorolják. Számtalan templom, társulat és foglalkozás patrónusa (tanulók, gyermekek, leányok, hajósok, foglyok, pékek, kereskedők, gyógyszerészek, jogászok).

Magyarországi tiszteletéről bőven olvashatunk Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium c. művének I. kötetében.

Magyar Kurír

Forrás: Szentek élete