Mily nagy reménységre hívott meg Isten – Megáldották a felújított mándoki templomot

Az egyházközség búcsúünnepén Bodnár Imre plébános köszönetet mondott a főpásztornak a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye támogatásáért, Tilki Attila parlamenti képviselőnek, Kiss Andrásnak, a megyei közgyűlés tagjának a magyar kormány támogatásáért és az egyházközség híveinek, akik a nehéz gazdasági helyzetben pénzadománnyal is segítették a felújítást, melynek során korszerűsítették a hangosítást, felújították a régi falikarokat, a szentélyben kicserélték a szőnyegeket, renoválták a bejárati ajtókat, és kiépítették a templom külső megvilágítását.

Palánki Ferenc püspök is köszönetet mondott a híveknek, hogy szebbé tették templomukat. A templom igazi ékessége az, ha tele van hívő lélekkel – tette hozzá a főpásztor.

A debrecen-nyíregyházi megyéspüspök szentbeszéde elején a szentleckére (ApCsel 1,1–11) utalt, amelyben Szent Lukács így szólítja meg Teofilt: „Első könyvemben, kedves Teofil…”, vagyis kedves istenszerető (a Teofil jelentése: istenszerető). Mindannyian szeretnénk istenszeretők lenni – fogalmazott Palánki Ferenc püspök.

Arra törekszünk, hogy megismerjük Őt, mert minél jobban megismerjük, annál jobban szeretjük. Szent Pál apostol az Efezusiaknak írt levelét egy imádsággal kezdte: „Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerjétek őt!” (Ef 1,17) Ahogy Jézus imádkozott az utolsó vacsorán az apostolok szavára hallgatókért, úgy

Szent Pál értünk is imádkozik, hogy egyre jobban megismerjük Jézust, egyre nagyobb világosság gyúljon a lelkünkben, hogy megértsük, mily nagy reménységre hívott meg Isten

– mondta a főpásztor. Arra kérte a híveket, hogy Szent Pál imáját mindenki mondja el magában, egyes szám első személyben, hogy közeledve a Szentlélek kiáradásának ünnepéhez, belekerüljünk pünkösd erőterébe.

Majd az elmúlt vasárnap elhangzott szentírási szakaszt idézte a megyéspüspök: „Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben, legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek. De ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik Krisztusban való szép életetekért elhíresztelnek benneteket, a rágalmaikkal szégyenben maradjanak.” (1Pét 3,15–16) A mi reménységünk alapja az, hogy meghívást kaptunk a mennyországba, ahogyan a szentmise könyörgésében imádkozzuk: „ahová ugyanis a Fő eljutott dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test, az Egyház, reménységben”. Jézus előrement az isteni lét állapotába. A mennyben az isteni lét állapotában van, mert ő maga Isten. Emberségünket fölvitte ebbe az állapotba, mert valóságos emberi teste volt, akit megöltek, de föltámadt. Feltámadása nem azt jelenti, hogy visszajött e földi létre, hanem hogy megdicsőült teste van. Ez az ember végső sorsa, a keresztény ember reménye – szögezte le Palánki Ferenc.

Ha valaki bekerül pünkösd erőterébe, akkor a Szentlélek, a bölcsesség, a kinyilatkoztatás Lelke elvezeti őt a teljes igazságra, vagyis tudjuk, hogy már a győztes oldalán állunk, nem pedig a jó és a rossz küzdelmének ütközőpontján telik az életünk. Az a kérdés, hogy ott akarunk-e maradni, járjuk-e a szeretet útját. Azt tudjuk, hogy mi lesz, de hogy milyen módon jutunk el oda, azt nem.

Ha tudunk szeretni, megbocsátani, akkor a szeretet útján járunk. Ha mindig a saját sérelmeinkről beszélünk, bosszút állunk, az nem a szeretet útja.

Mennybemenetel az életünk; erre kaptunk meghívást, utasítást, feladatot: „Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet!”

Miért van az, hogy egyre kevesebben járnak templomba, hogy a fiatalok hiányoznak? Mert nem élnek pünkösd erőterében. Azt gondolják, az a fontos, hogy ebben a földi létben érezzék jól magukat, a többi nem számít, és ez leszűkíti az ember látókörét, pedig Jézus éppen a feltámadásával, mennybemenetelével nyitott örök távlatot előttünk. Ennek az örök távlatnak a jele a templom, az Isten háza, lakóhelye köztünk – emelte ki a megyéspüspök. – Amikor a templomban énekelünk, imádkozunk, meghallgatjuk Isten igéjét és részesülünk a szentségekben, akkor fölemeli a lelkünket a mennybe, arra a szintre, ahová ő elment és meghívott mindannyiunkat.

„Legyen mindig ilyen szép ez a templom mindannyiunk, a harmincéves Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye örömére; legyen tele élő hitű emberekkel, akik úgy járják életútjukat, hogy tudják: meghívást kaptak az örök reményre, a mennyországba.” Ehhez segítsen bennünket Isten ezzel a mai ünneppel is, hogy életünk minden napján érezzük: „veletek vagyok minden nap a világ végezetéig” – zárta elmélkedését Palánki Ferenc püspök.

A szentmise után Tilki Attila országgyűlési képviselő; Kiss András, a megyei közgyűlés tagja; Szirmai Máté parókus; Kozma Zsolt református lelkipásztor osztották mondtak ünnepi beszédet.

A búcsúünnep kötetlen beszélgetéssel és agapéval zárult.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye/Kovács Ágnes

Fotó: Malmos Krisztina

Magyar Kurír