Milyen áldottak vagyunk – Lelkinapot tartott a Szeretetláng mozgalom Budapesten

Dicsőítéssel kezdődött a zsúfolásig megtelt bazilikában a Szeretetláng mozgalom lelkinapja.

„Szükségünk van arra, hogy Isten szeretetére megnyíljon a szívünk, és befogadjuk szavát. Az irgalmasság órájában hívjuk a Szentlelket” – vezette be a hosszan ismételt „Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak” imádságot Kemenes Gábor atya.

Kindelmann Győző, a lelkiségi mozgalom nemzetközi koordinátora köszöntötte Jim Blount exorcista atyát, a Szeretetláng mozgalom nemzetközileg ismert misszionáriusát.

Ébresztő, bátorítást, vigaszt nyújtó gondolatok, tanúságtevő történetek, közösen mondott imák, énekek váltották a lelkinapon egymást.

A résztvevők közül sokan éltek a kiengesztelődés szentségével.

Magányosak vagyunk, és Isten is magányos értünk. Isten számára teremtődtünk, arra, hogy vele éljünk.

Elküldte a fiát, hogy utat mutasson nekünk. A menny számunkra készült, és nem teljes nélkülünk. Oda kell jutnunk. Az út, hogy szentekké kell válnunk, mert csak a szentek boldogok. Bátorítsuk és védjük meg egymást ebben, így lesz Magyarország örömteli ország” – hangzott el az eseményen.

Tanúságtevő történetek következtek. Hogyan szabadult meg egy asszony a démonoktól, amikor a Jézussal való egység imáját mondták el felette. Ezt az imát Jim atya Erzsébet asszonytól tanulta. Kindelmann Károlyné Szántó Erzsébet jegyezte le a Mária és Jézus sugallatára kapott imát.

A másik csodás esemény során Jim atyának megjelent a sátán, jelenését félelmetes természeti jelenségek kísérték. „Megvetlek téged” – szólt hozzá a gonosz. Jim atya fellélegzett, ha gyűlöli a sátán, akkor jó ember lehet. „Arra kell törekednünk, hogy Isten szeressen minket, és öröljünk annak, ha az ördög gyűlöl. Ti hogy vagytok ezzel? Félelmetes kérdés. Félek, hogy néhányotokat szeret a sátán. Ha nem éljük hitünket, gyengék vagyunk. Ezt szereti az ördög. És ha túl sok gyenge ember van, az tönkre tudja tenni a világot.” Jim atya akkor Krisztus keresztjével űzte el sátánt.

Most az egység imájára tanította a sokaságot, mely hatásos védekezés az ördög ellen. „Ez az ima megszabadít, s ez az ima Magyarországról származik.”

Újabb ima következett – a 91. zsoltár soraival – Magyarországért, hogy ne érje el a bűn, a korrupció, a pornográfia, az abortusz. Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged, Magyarország, akkor sem ér el. Az egybegyűlt sokaság a dicsőséges rózsafüzért imádkozta Jim atyával, hogy Magyarország boldogabb, örömtelibb lehessen.

A következő ima a fiatalkért szólt, akik a leginkább ki vannak téve a veszélynek. Majd Jim atya az exorcista imát szavaival megáldotta a Szent Benedek-érmeket, melyből mindenki kapott egyet. „Az egység imája legyen fegyveretek, a Szent Benedek-érem a pajzsotok” – biztatott imára Jim atya.

A lelkinap szentmiséjének főcelebránsa Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa volt, szónoka Jim Blount.

„Arra emlékezünk, hogy Jézus legyőzte a halált, és legyőzött minden bűnt és rosszat, s ez a győzelem végleges. Ennek részesei vagyunk azáltal, hogy a keresztség szentségében a feltámadt Krisztus titokzatos testébe lettünk beoltva. Isten gyermekei lettünk. Ha élünk a szentségekkel, éltet bennünket.

Azt a jövőt hordozzuk, amit Jézus a feltámadásával kitárt előttünk, s melynek beteljesedése az örök élet. Ez a hitünk, ez a reményünk.

Vasárnap különösen is erre emlékeznünk. Nemcsak emlékezünk a szentmisében, az oltáron az Eucharisztiában Jézus testével és vérével megjelenik, és táplál bennünket. Tőle kapjuk mindannyian az erőt” – fogalmazott Mohos Gábor a szentmise kezdetén.

Az amerikai lelkipásztor két szentségről elmélkedett szentbeszédében; két történetet mondott el, hogy megmutassa, milyen erő van a szentségekben, hogyan működik Isten kegyelme általuk. Az egyik a keresztség szentségéhez kapcsolódik, abból az időből, amikor Jim Blount Közép-Amerikában végzett missziós szolgálatot.

Belize szigetén történt: játék közben elájult egy fiú. Ezen a nagyon szegény szigeten nem volt kórház. Nem tért magához. Az orvos csak lélegeztetni tudta. A szülők – a 19 éves apa és a 17 éves anya – hazavitték. Nem tudtak mit tenni, az élettelen fiú sem beszélni, sem mozogni nem tudott. Tudomásomra jutott az eset. Kértem a segítőmet, hozza el őket a templomba, hogy imádkozhassam a fiú felett. José nem volt megkeresztelve, holott már elmúlt hároméves. A szülők szomorúan azt mondták, nem engedhették meg maguknak. Szomorú volt látni elveszettségüket, a fiú mozdulatlan testét az apa karjában. Elkezdtünk a keresztelési szertartást. Megáldottam a vizet, és a gyerek fejére csepegtettem, miközben mondtam az imát. José, megkeresztellek téged az Atya, a Fiú – a gyermek ebben a pillanatban kiugrott apja karjából – és a Szentlélek nevében. Mire befejeztem, visszatért arcába a pirosság, láthatólag meggyógyult.

Újítsuk meg mi is mindennap keresztségi fogadalmukat, váljon tűzzé bennünk.

A második, egy megindító személyes történet az Eucharisztia szentségéről szólt. Az Eucharisztia hálaadás. Az igazi katolikus mindig hálás, a világ leghálásabb embere, s aki így él, annak a szívében öröm van – mondta Jim atya. A családjáról mesélt: édesapja a kórházban haldoklott; az ágyánál összegyűlt a család, köztük ő is és szintén pap öccse. Szentmisét mutattak be. Az apa már nem tudott nyelni. Jim atya a kehelybe mártotta az ujját, így cseppentett egy cseppet édesapja szájába. „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van.” Jim atya édesapja a szentséggel megerősítve hunyt el.

11 évvel később édesanyja állapota vált válságossá. Jim atya nem tudta, hívja-e testvéreit, mert korábban, amikor rosszabbodott az állapota, mindig jobban lett, ha a fia imádkozott érte. Jim atya jelet kért Istentől, hívja-e a testvéreit. Egyedül mutatott be szentmisét. A végén látomása volt. Édesapját látta fiatalként. „Fiatalabb volt mint én. Tudtam, hogy ő az, felismertem a fényképekről. Jóképű volt. Mögötte a nagyszüleimet és nagy számban rokonokat láttam. Apám mosolygott, öröm és szeretet volt a pillantásában. Felemelte karját, a mögötte állók kórusa énekelni kezdett. »Isten hozott« – befogadó éneket énekeltek. Megkaptam a kért jelet, tudtam, édesanyám el fog távozni.

Amikor meghaltok, a családotok már vár rátok. Énekkel fogadnak, hogy Jézushoz és Máriához vezessenek.

Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, örök élete van. Ott él a mennyben. Milyen áldottak vagyunk!”

– zárta szentbeszédét Jim Blount atya, a Szeretetláng imamozgalom apostola.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír