Milyen freskókat láthatnak az új pápát választó bíborosok a Sixtus-kápolnában?

Krisztus átadja a kulcsokat a térdeplő Péternek. Harmónia, ünnepélyesség és csend uralja a jelenetet: Péter, vagyis a római pápák elsősége megkapó egyszerűségben és szuggesztív erejű természetességgel jelenik meg előttük.

Amikor a bíborosok felemelik tekintetüket Michelangelo (Buonarroti, 1475–1564) Utolsó ítélete felé, éppen az iménti jelenet ellenképét látják: az atlétatermetű, izmos

Péter visszaadja a kulcsokat az ítélkező Krisztusnak. Az idő véget ért, a történelem nincs többé, az Egyház beteljesítette küldetését.

Az Utolsó ítétet freskója előtt a szemlélőnek az az érzése támad, hogy nem falakat lát, hanem a végtelen tér nyílik meg előtte. Számtalan festmény ábrázolja az ó- és az újszövetségi jeleneteket, ám a tekintetet itt Michelangelo alkotása vonja magára. Szemük elé tárul a teremtés, amint az Atya elválasztja egymástól a világosságot és a sötétséget: akrobataként lebeg a semmi felett; ám tekintetüket leginkább az utolsó ítélet jelenetei vonzzák magukhoz: a győzedelmes Egyház a mennyei bíró körül félkörben, angyalok és démonok küzdenek a lelkekért – ott lobog a pokol tüze.

A kompozíció középpontja teológiai szempontból azonban a freskó felső részén van:

figyelmeztetés minden pápaválasztó bíboros és minden keresztény ember számára: repülő angyalok kavalkádja a passió kellékeit viszi.

Az oszlopot, amelyen Krisztust megostorozták, a keresztet, a töviskoronát, az ecetbe mártott szivacsot. Kifejezi:

Krisztus értünk halt meg, a kereszthez való hűségünk szerint menekülünk meg, vagy részesülünk ítéletben.

Forrás: L’Osservatore Romano

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír
(tzs)