Milyen a méltóságteljes búcsú az élettől? – Bioetikai konferenciát rendeztek Nyíregyházán

Az eutanázia körüli vita több évtizede napirenden van, s a közelmúltban ismét reflektorfénybe került hazánkban: az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő Karsai Dániel ügyvéd, hogy – amint ő fogalmazott – értelmetlen szenvedés helyett méltósággal tudja befejezni az életét. Az ismert alkotmányjogász, aki számtalan strasbourgi ügyben képviselte ügyfeleit, nem ért egyet az úgynevezett aktív eutanázia (a halálba segítés) magyarországi tilalmával. A jogász olyan betegségben szenved, amely teljes bénuláshoz vezet, ugyanakkor a betegek tiszta tudattal élik meg egészségük romlását. Karsai Dániel ügyvéd álláspontja a szombati nyíregyházi konferencián is felvetődött.

A vendégeket Dévai Marcell, a Szent Kamill Rehabilitációs Központ vezetője köszöntötte.

Az érdeklődők megtekinthették az intézmény fiataljainak műsorát, illetve egy szavalatot is hallhattak. A héten a sérült fiataloknak megrendezett szavalóversenyt megnyerő Finta Mátyás, az ÉFOÉSZ Gyógypedagógiai és Szociális Szolgáltató Központ újfehértói részlegének gondozottja mondta el Petőfi Sándor egyik versét.

Köszöntötte a vendégeket György Alfréd MI atya, az Osztrák Kamilliánus Tartomány elöljárója, generális delegátus; majd Rojkovich Bernadette reumatológus osztályvezető főorvos, a Magyar Bioetikai Társaság elnöke tartott előadást, A gyenge, elesett, fogyatékos ember védelme címmel.

„Nemcsak a gyenge, elesett, fogyatékos embernek nehéz az élete, hanem az egészségesnek is, mert jönnek a csapások: a nyomor, a fertőző betegségek, az energiaválság, a környezeti katasztrófák és most a háború. De mi van a gyengékkel? Életünk elején és végén vagyunk gyengék, s ott vannak még a fogyatékos emberek. Most nagyon jó helyen vagyunk, hogy az emberek méltóságáról beszéljünk, hiszen láttuk a sérült fiatalok előadását és szavalatát, és láttuk a szemükben a boldogságot és az örömet, hogy mi meghallgattuk őket, tapsoltunk nekik, s az életük boldogabb lett” – fogalmazott Rojkovich Bernadette doktornő, aki előadásában érintette az abortuszt, a fogyatékos emberek méltóságát és az emberi élet végét fenyegető veszélyeket.

„Az anya az önrendelkezési jogára hivatkozik az abortusz esetében, mondván, joga van a testéhez, joga van megmondani azt, hogy mikor legyen gyermeke; a másik oldalon pedig ott van a magzat, aki fejlődik. Minden személyt megillet az alapvető jog, vagyis az élethez való jog és az emberi méltóság joga. Mi nehezíti az abortuszkor a döntést? Az anya nem látja, mi fejlődik a szervezetében, a méhében. Nekünk, orvosoknak kötelességünk elmondanunk, hogy egy élő személyről van szó, s milyen következményekkel járhat az abortusz. Vannak, akik szakmai karrierre, kevés szobára, külföldi nyertes pályázatra hivatkoznak, s ezért élik meg krízishelyzetként a terhességüket. Nehéz ítélkezni valaki felett, ez nem is a mi dolgunk, nekünk meg kell hallgatnunk az anyákat, és beszélgetnünk kell velük” – magyarázta többek között a szakember.

Rojkovich Bernadette az előadásában szólt arról is, hogy fontos méltóságteljesen elbúcsúzni az élettől.

„Az a társadalmi párbeszéd, amit Karsai ügyvéd úr indított a maga betegségével – s ami emberileg nagyon is érthető és sajnálatra méltó –, sok emberben olyan szubjektív érzést alakított ki, hogy mellé kell állni és segíteni kell neki. A kérdés az: Hogyan? Mit gondolunk mi? A társadalmi vita a szubjektív érzések miatt elhamarkodott dolgokhoz vezetne, szerencsére a jog sokkal megfontoltabb. A betegségnek vannak periódusai. Az első szakasz a gyógyító terápia, rehabilitáció. A középső szakasz a palliatív terápia, amikor többet nem tudunk segíteni, örülünk a szinten tartásnak. Ilyenkor már nem a gyógyítás a lényeg, hanem a fájdalom, a szenvedés csökkentése, csillapítása. Az utolsó szakaszban szintén palliatív módon segítünk, s nem tudjuk, meddig tart, lehet, hogy hónapokig, lehet, hogy évekig” – magyarázta a doktornő.

Majd folytatta: „A Magyar Orvosi Kamara (MOK) Agora – az életvégi döntésekről című rendezvényén az az álláspont született, hogy nem az eutanáziát kell engedélyezni, hanem biztosítani kell mindenki számára hozzáférhetően a palliatív ellátást. Svéd Tamás szakorvos azt mondta: »Ebbe a világba úgy jó megérkezni, ha várnak és szeretnek, s úgy jó távozni, hogy szeretnek és elengednek.« Nagyon fontos szó az, hogy elengednek – hangsúlyozta Rojkovich Bernadette.

„Karsai Dániel ügye felkavarta az állóvizet, sokan álltak mellé. Jogász. Tudja, hogy mit akar. Magyarországon nincs eutanázia, ezért nem is a magyar jogalkotókhoz fordult, hanem a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához. Nem biztos a saját dolgában, de a lehetőséget szeretné magának megteremteni. A méltóságteljes eltávozáshoz kéri a segítséget.

A méltóság nagyon fontos kérdés, s erről szól ez a konferencia is.

Méltóság az, ha valaki egy injekcióval megöli? Méltóság az, ha én mondom meg, hogy mikor, hogyan akarok meghalni? Az emberi méltóság sokkal többet jelent. Láttuk itt a gyermekek méltóságát. Valaki azzal érvel, hogy az állatokat is el lehet humánusan altatni. Ezzel azt érzékelteti, hogy ő az állatokkal egy szinten érzi magát. Egy felmérés szerint az állatorvos kiég abban, ha elaltat egy állatot. El tudják képzelni, hogy egy orvos mit érez, ha elaltatja örökre betegét? Hogy fog a többi beteg ahhoz az orvoshoz fordulni?” – tette fel a kérdéseket az orvosnő, majd hozzátette, hogy a magyar Alkotmánybíróság 2003-ban mondta ki, hogy nem biztosított a halálhoz való jog.

Az eutanázia kérdése Olaszországban is rendszeresen felvetődő téma a közéletben. A nyíregyházi konferencián részt vett Palma Sgreccia professzor, a Torinói Egyetem bioetikai mesterképző pluralizmus és etikai tanácsadás tanszékének igazgatóhelyettese is. Előadásának a Különbözések és találkozási álláspontok az élet végével kapcsolatban címet választotta; szavait egykori tanítványa, György Alfréd MI fordította.

Az Olaszországból érkezett vendég felvázolta, hogy hazájában is két paradigma áll egymással szemben: az egyik az élet sérthetetlenségét hirdeti, s különböző alternatívákat foglal magában, például az úgynevezett palliatív ellátást, a másik pedig az élet feletti rendelkezés mellett teszi le a voksát. Ez utóbbihoz tartozik például az öngyilkosság és a szándékos eutanázia. A demokratikus társadalomban fontos az együttélés, vagyis igyekeznek összeegyeztetni a különböző nézőpontokat – mondta az olasz szakember, és hozzátette: „Az önrendelkezés híveinek alapelve: az elme és a test fölött az egyén szuverén úr. A halálhoz való jog magában foglalja az élethez való jogot. A halálhoz való jog a méltósággal való meghalás jogát jelenti. Ugyanakkor a méltósággal meghalni kifejezés ellentmondásos, hiszen jelenti az eutanáziát, az asszisztált öngyilkosságot, az elkísérést.” Az elmenéshez való jog és az önkéntes halál típusai az olasz szakirodalom szerint: a hagyományos öngyilkosság, az asszisztált öngyilkosság (szuicídium), az eutanázia, az öneutanázia. „Hazámban sok vita van az eutanáziáról. Az egyik nézet szerint jó a kegyes halál, míg a másik álláspont szerint szörnyű, embertelen. A teológusok és az egyházak azt vallják, hogy életünk ajándék, megadatott nekünk a létezés, nem szabad lemondani róla. Az egyik szakértő úgy fogalmaz, hogy »nem egy életem van, én vagyok az életem«” – hangzott el Palma Sgreccia előadásában.

A harmadik előadó Soltész János egyetemi tanár, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola Erkölcsteológia Tanszékének vezetője volt, aki az eutanázia, a fájdalomcsillapítás és a szervátültetés kapcsolatáról és gyakorlati szempontjairól tartott előadást.

Forrás: szon.hu

Fotó: Vermes Tibor

Magyar Kurír