A szinodalitáshoz olyan vezetőkre van szükség, akik alkalmasak arra, hogy szinodális folyamatokat vezessenek és kísérjenek. Azért, hogy e folyamatok a helyi és az egyetemes egyház valamennyi szintjén érvényre tudjanak jutni. A katolikus rendszerben ugyanis nincs szinodalitás primátus nélkül. Másként fogalmazva: mivel a Katolikus Egyház szerkezetileg hierarchikus elvet foglal magában, a szinodalitás az Egyház egyik szintjén sem bontakozhat ki elnöki, vezetői szolgálat nélkül.
Kétségkívül ez az egyik legnagyobb kihívás, amely előttünk áll. A szinodalitás érvényesítéséhez, szinodális jellegű lelkipásztorkodás kialakításához az Egyháznak ma olyan pásztorokra van szüksége, akik járatosak a szinodalitásban, akik új, együttműködésen alapuló vezetési stílust tudnak megvalósítani.
Olyat, amely már nem vertikális irányú és klerikális természetű, hanem horizontális kiterjedésű és együttműködésben gondolkodó.
A szolgálni kívánó vezetési stílus, amely a hatalommal kialakított újfajta viszonyulásban és a tekintély újfajta gyakorlásában fejeződik ki, a szabadságot kívánja szolgálni. Aki így akar vezető lenni, az mások között és mások társaságában helyezi el magát, s másokkal együtt akar felelősséget vállalni, úgy, hogy másoknak is részt ad a közös felelősségben. Ehhez a tekintély olyan jellegű felfogására van szükség, amely az embereket szabaddá tevő erőnek tartja a tekintélyt, nem pedig hatalomgyakorlási formának.
Ferenc pápa példaszerűen megtestesíti a szinodális Egyházban szükséges vezetőt. Azt akarja, hogy a szinodalitást szolgáló pásztorok tettekre váltsák a következő kulcsszavakat: közelség, elérhetőség, bizalom, kölcsönösség.
Pásztorként és tanítványként egyaránt fel kell lépniük.
És nem feledkezhetnek meg arról, hogy feladatuk a szinodalitás kialakítására szólítja őket, arra, hogy testvéri és missziós közösséget alakítsanak ki, olyan népet, amely a társadalom javát szolgálja.
Forrás: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria