Milyen volt ő? – Brenner József emlékezik Brenner Jánosra

A Szombathelyi Egyházmegyei Kalendárium 2009-es számában Brenner József atya osztotta meg gondolatait testvéréről, Brenner Jánosról. Az alábbiakban ebből olvashatnak részletet.

A háború után, 1945-től nehéz volt a család megélhetése. Jánossal nagy összhangban együtt végeztük a munkákat, a favágástól – ami tuskó szétszedésből állt –, egészen a disznóól javításig. 1955. szeptember 1-jén foglalta el kápláni helyét Rábakethelyen. Lelkületére jellemző, hogy szeptember végén ünnepelte Kozma Ferenc, főnöke, rábakethelyi működésének 10 éves évfordulóját. János köszöntőt írt a lányoknak. A cédula alján azt is lelkükre kötötte, hogy szerezzenek be egy virágcsokrot.

1956-ban hosszú utánajárással, megkaptam a határsávba a belépőt, így június hónapban meglátogathattam. Jánosnak ekkor már megvolt a Csepel motorkerékpárja. Ez is szálka volt a hatalom szemében, hogy a filiákkal könnyen tarthatott kapcsolatot. Farkasfán meglátogattuk a Tóka családot. Itt ismerkedtem meg Tóka Jánossal, aki szüleivel élt. Pap szeretett volna lenni. Nálam jóval idősebb volt. A következő évben testvéremmel együtt mentünk a győri gimnáziumba beíratni őt, hogy megnyíljon számára az út a papsághoz.

Zsidán a Fenyvesi családnál is voltunk, akikre később rá akarták fogni a gyilkosságot. Hazafelé meglátogattuk Magyarlakon Ilonka nénit. Őt már korábbról ismertem. Fia győri kisszeminarista volt. Ilonka néni édesanyámnak egy élő kacsát küldött. Rövid tanácskozás után a kacsát ruhákba burkolta, én pedig a hátsó ülésen a hónom alá vettem. Jól esett, hogy Horvátnádalján megpihentünk a Rátkai családnál. Ők lettek a Brenner testvérek után a következő hárompapos család. Ez volt az utolsó látogatási lehetőség, mert többet nem kaptam beutazási engedélyt. 

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír