Minden családi otthon ajtaja legyen a remény kapuja! – A szentév lezárása egyházmegyéinkben

Egri Főegyházmegye

December 28-án Ternyák Csaba érsek az egri főszékesegyházban celebrált ünnepi szentmise keretében zárta le a jubileumi szentévet az Egri Főegyházmegyében.

Együtt éltük át a jubileumi évet, egy népként ajánlottuk fel dicséretünket, hálaadásunkat és könyörgésünket Istennek, együtt azokkal, akiknek nincs hangja a világban – betegekkel, öregekkel, szegényekkel. Az Úr a kegyelem és áldás folyamát indította útjára, megadta a reményt, megacélozta a lankadt kezeket, azt üzenve: bátorság, ne féljetek! – emelte ki a főpásztor.

Megtapasztalhattuk: a kereszt valóban a reménységünk záloga. Ez a hit a szentév legnagyobb ajándéka. Ha bármelyik keresztre rátekintünk, eszükbe jut Jézus szava: aki hisz benne, nem vész el, hanem örökké él.

Pál apostol emlékeztet, hogy a kereszt hirdetése számunkra Isten erejét mutatja, benne van üdvösségünk, életünk és feltámadásunk. Köszönjük Ferenc pápának, hogy a jubileumi szentévben megerősített bennünket abban a hitben, hogy a remény nem csal meg!

Hisszük, hogy szentév lezárásával nem fogy el a remény, hanem gyarapodik bennünk – emelte ki Ternyák Csaba egri érsek.

Az ünnepről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Egri Főegyházmegye

Szöveg: Bérczessy András

Fotó: Szent István Televízió

*

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Erdő Péter bíboros, prímás Szent Család vasárnapján hálaadó szentmise keretében zárta le az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében a jubileumi szentévet a budapesti Szent István-bazilikában. Koncelebrált Mohos Gábor segédpüspök.

Erdő Péter szentbeszédében rámutatott: „A remény zarándokai vagyunk. Ez a remény vonatkozhat sok földi segítségre és védelemre. Kérjük ezt gyakran imádságainkban. De végül is az igazi nagy reménység, hitünk központi örömhíre az, hogy feltámadunk, hogy a földi halállal nincs vége mindennek, mert minden baj, nehézség és kihívás között Istennel találkozunk, aki szeret minket. Ez a

szeretete pedig a végső és boldogító szót akarja kimondani egész életünkről. Szegődjünk hát hozzá ilyen szeretettel! Sugározzuk örömünket minden ember felé! Ez azt jelenti, hogy missziós Egyház vagyunk.

Ezért a mai szentmisében itt van velünk a missziós kereszt, amelyet egyházmegyénk készíttetett 2007-ben a budapesti Városmisszió számára.

Magyar szentek ereklyéit helyeztük el benne már akkor, a kezdet kezdetén. De a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus idején ez a kereszt Rómában megkapta Ferenc pápa áldását, majd bejárta az egész Kárpát-medencét. Közben gyarapodott: új és új ereklyék kerültek bele – az újabb idők magyar szentjeitől, vértanúitól, de az egész régió szentjeitől is.

Kifejezi ez a gyönyörű kereszt, hogy a keresztény tanúságtételben egyek vagyunk mi, magyarok és nem magyarok, hogy

a feltámadt Krisztus szerető családdá tudja formálni a világ népeit.

Ez a kereszt gazdagodott idén szeptemberben boldog Bódi Mária Magdolna szűz és vértanú ereklyéjével, aki személyében is a Krisztushoz való hűség és a kiengesztelődés csodálatos példáját adta. Ez a kereszt van most itt velünk a szentmisében. Figyelmeztet arra, hogy a szentév ugyan véget ér, de missziós küldetésünk érvényes mindennap az idők végezetéig.”

Az ünnepről szóló beszámoló és Erdő Péter bíboros teljes szentbeszéde ITT olvasható.

Forrás: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Merényi Zita

*

Győri Egyházmegye

Szent Család vasárnapján, december 28-án Veres András megyéspüspök ünnepi szentmisében adott hálát a 2025-ös szentév kegyelmeiért a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban, egyúttal lezárta azt a Győri Egyházmegyében.

A liturgiában Isten megnyitja számunkra a menny kapuit. Minden templom egy olyan szent hely, ahol az ég és a föld egymásra talál – mondta homíliájában a főpásztor. – Aki átlépi a templom kapuját, az kifejezi azt a szándékát, hogy szeretne Istennel közeli kapcsolatba kerülni.

A szentév végén az Egyház nem a kegyelem kapuját zárja be, hanem a különleges alkalmat – hangsúlyozta Veres András püspök. – Az Egyház, a templom, a szentségek kapui továbbra is nyitva állnak mindannyiunk számára, az esztendő minden napján. Csak rajtunk múlik, hogy mennyire élünk az Isten által kínált kegyelmi lehetőségekkel.

Ferenc pápa kezdeményezésére a 2025-ös szentév hívószava a remény volt. Ha erős a hitünk, erős lesz a reményünk is. Isten szeretete táplálja a reményünket. Ez a remény egyéni és közösségi életünkben egyaránt fontos; remény nélkül, hit nélkül nem lehet élni.

Szent Család vasárnapján imádkozzunk azzal a vággyal a szívünkben, hogy minden családi otthon ajtaja, kapuja az Isten szándéka szerinti hitnek, szeretetnek, reménynek legyen a kapuja.

Hogy minden családi otthon ajtaja legyen „templomkapu”, amelyen belépve megtapasztalhatjuk Isten közelségét, tőle várva segítséget, gyámolítást a mindennapi életünkhöz. Imádkozzunk azért, hogy családi otthonunk ajtaja maradjon mindig a remény kapuja a család minden tagja számára – kérte szentbeszéde végén a győri megyéspüspök.

Az ünnepről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti

*

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek Szent Család vasárnapján zárta be a 2025-ös jubileumi szentév egyházmegyei eseményeit a kalocsai főszékesegyházban.

A főpásztor beszédének kezdetén feltette a kérdést: Mit értünk el ebben az időben? Nehéz a válasz. A lelki dolgokat nem lehet úgy számba venni, mint a fizikai dolgokat vagy az eseményeket.

A világi történetírás valószínűleg azt fogja megőrizni erről az esztendőről, hogy háborús év volt. Sokkal több pénzt adtak a gyilkolásra, több fegyvert vetettek be, több ember halt meg. A háború sebeit őrzi a teremtett világ, a természet is.

Mintha semmi sem valósult volna meg Ferenc pápa álmából, amit a Laudato si’ kezdetű enciklikában megfogalmazott. Az is elmondható, hogy egy későbbi enciklika szavai sem valósultak meg, hiszen a Fratelli tutti kezdetű dokumentum tanítása sem haladt előre. Testvérnépek háborúznak egymással: oroszok és ukránok, palesztinok és izraeliek. Nem akar megvalósulni a béke.

Mit tehetünk a mérlegre mint a szentév pozitív eredményeit? Ugyanaz zajlik, mint mikor Rómát a gótok 1600 évvel ezelőtt megszállták. A pogányok a keresztényeket vádolták, mondván, hogy amíg a pogány istenek őrizték Rómát, addig dicsőség volt, de amióta a „sápadt galilei” őrzi a várost, ki van szolgáltatva. Ezekre a vádakra Szent Ágoston azt írta, nem a pogány istenek őrizték meg a várost, hanem az elöregedett világ bűnei miatt harcolnak egymás ellen az emberek. Két város van: Isten városa és a földi város. Ha az állam nem szolgálja az igazságot és a békét, akkor rablóvá válik.

A nagy birodalmak mindig hódítani akarnak. Az Isten városában az emberek az istenszeretetnek élnek.

A két város ebben a világban együtt van. Az önmagukat szeretők eljutnak az Isten gyűlöletéig, míg az Isten szeretetében élő emberek eljutnak oda, hogy mindenkinek segíteni akarnak.

A főpásztor Szent Család ünnepére kitérve elmondta: Isten szeretetének világában magasabb szintre kerül a család is – az élet őrzőjévé és a Szentháromságos egy Isten földi képmásává válik, vagyis kis Egyházzá.

A jubileumi szentév egyházmegyei lezárásakor az érsek feladatot is adott a híveknek: a megváltás titkának jobb megismerését, a hit megerősítését, a kegyelmi ajándékok elfogadását és a megtérés szükségességét.

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Koprivanacz Kristóf

*

Kaposvári Egyházmegye

December 28-án, Szent Család vasárnapján hálaadó szentmise keretében zárta le a Kaposvári Egyházmegyében a jubileumi szentévet Varga László megyéspüspök. A Nagyboldogasszony-székesegyházban bemutatott szentmisén jelen volt az egyházmegye több papja, valamint papnövendéke is.

„A remény éve lezárul, azonban a szíveteket ki akarom nyitni, hogy legyetek a keresztény remény tanúi ott, ahová a Jóisten helyezett benneteket” – mondta Varga László.

Legyetek tanúi annak az örömhírnek, hogy Isten szereteturalma, országa elérkezett, és itt van közöttünk! Ez az állandó jelenlét a mi reményünk. Az, hogy Jézus megígérte és megtartotta, hogy velünk van mindennap a világ végéig. S ahol Jézus ott van, ott jelen van Isten szereteturalma, szeretetországa, ami igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben. Legyetek ennek a reménynek a tanúi!

Legyetek bátrak a hitről szóló tanúságtételben! Ne féljetek! Legyetek bátrak az Istenről szóló beszédben! A legnagyobb bűne az Egyháznak, hogy hallgat az Istenről. Csak a templomban beszélünk róla. Beszéljetek Istenről, mert különben nem tudják az emberek, hogy létezik, s hogy kicsoda ő. Beszéljetek bátran Istenről! – buzdított a püspök. – Ne hallgató, hanem beszélő Egyház legyetek! S ne a rosszról, politikáról, viszályról, megosztottságról és a sötétség cselekedeteiről beszéljetek! Arra van bőven jelentkező. Beszéljetek Istenről, aki van, aki köztünk van! Ne féljetek megszólalni Istenről, az ő szeretetéről, jóságáról! Legyetek tanúk! Vele minden lehetséges, s ti ennek tanúi vagytok.

Legyetek a remény tanúi! Annak a reménynek, amely megtart, éltet valamennyiünket. Az ég és a föld sóvárogva várja Isten fiainak a megnyilvánulását. Ti vagytok a tanúk, ti vagytok a remény!

Az ünnepről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

*

Miskolci Egyházmegye

A Nagyboldogasszonyról nevezett székesegyházban, az Úr rokonainak emléknapján mondott Szent Liturgián Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök hálát adott a mögöttünk álló szentévért.

Mivel tudjuk lemérni egy szentév sikeres vagy kudarcos voltát? – tette fel a kérdést a főpásztor. – Ebben Szent Pál siethet segítségünkre, aki a korintusiakhoz intézett 2. levelét így zárja:

Önmagatokat tegyétek próbára, vajon igazán hisztek-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel, hogy Jézus Krisztus bennetek és közöttetek van? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát….”

S hozzáteszi: „azért imádkozunk, hogy helyreálljon közöttetek a rend. Testvérek, örüljetek, állítsátok helyre a rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békében, akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene!”

Karácsony ünnepkörében azt énekeljük rendületlenül: Isten ember lett. Nem csupán csomagot adott fel nekünk, nemcsak adagolta kegyelmét, hanem Isten létére osztozott az ember tragédiájában, sanyarú sorsában.

„Értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott (a mennyből), és megtestesült és emberré lett.” Ő az örök Isten-Ige, aki vállalta sorsunkat, az ember tragédiáját. Ő a megtestesült jóság, a tiszta irgalom és emberszeretet. Ő az ártatlanul elítélt, aki megment minket, ítéletre méltókat. Ő az orvos és a nevelő, akinek tanítását, jóindulatú tanácsait az igazság teljes ismeretére törekvőknek továbbra is meg kell fogadniuk.

Jézust kövessük bármi áron: nagylelkűségben, megbocsátásban, türelmes szeretetben. S akkor zarándokutunkon mégis a mennyországba juthatunk és a boldogság végcéljába érhetünk el mindannyian. Mert életünk nem zsákutca, hanem a dicsőség Urával való találkozás, az örök élet felé tart a közénk jött s értünk meghalt és feltámadt Jézus jóvoltából.

Az ünnepről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Szerző: Varga-Juhász Bernadett

*

Nyíregyházi Egyházmegye

A Vatikánban december 25-étől kezdődően zárulnak be azok a szent kapuk, melyeken a zarándokok egy éven keresztül léphettek át a jubileumi szentévben. Ez a különleges kegyelmi időszak Ferenc pápa kezdeményezésére indult el, és XIV. Leó pápa pontifikátusa alatt érkezett el a lezárásához. Egy évvel ezelőtt a Nyíregyházi Egyházmegyében is megnyílt a székesegyház kapuja, a templom közepére pedig az ősi zarándokkereszt került, hívogatva a híveket.

December 28-án e kegyelmi év lázárásaként tartottak hálaadó Szent Liturgiát a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban Szocska Ábel megyéspüspök vezetésével.

Az oltár körül főpásztorával imádkozott Gánicz Endre Sándor főhelynök, Szabó Tamás pasztorális helynök, Halinda Gyula ökonómus, valamint számos paptestvér, diakónusok és az asszisztencia.

Valójában ez az év egy megálló volt életünk zarándoklatában. Lehetőséget kaptunk a töltekezésre és az erőgyűjtésre az elkövetkező negyedszázadra 

– mondta prédikációjában a főpásztor.

A zarándok szent hely felé tart, felajánlja az út nehézségeit, de szüksége van a megpihenésre is, hogy bekötözze sebeit, felfrissüljön és letegye terheit. A keresztény ember az üdvösség felé igyekszik, a szentév pedig éppen ezt a megnyugvást és töltekezést kínálta. A zarándoklat nem azt jelenti, hogy útközben minden tökéletes lesz, vagy hogy nem fáradunk el; az Úr Jézus nem ígérte, hogy könnyű lesz. A zarándoklat azt jelenti, hogy Isten hűsége nem hagy cserben bennünket: lehajol hozzánk, hogy segítsen. 

Ferenc pápa tanítása szerint a remény bizalom abban, hogy Isten a törékenységeinken keresztül is munkálkodik – emlékeztetett Szocska Ábel. 

A mai nap valójában nem lezárás. Ellenkezőleg: a megpihenés után most indulunk tovább az üdvösség felé vezető úton – hangsúlyozta a nyíregyházi megyéspüspök. – A kapott kegyelmeket missziós lelkülettel kell a világba vinnünk. 

„Bezárunk egy jubileumi évet, de nem szabad bezárnunk azt, amit Isten megnyitott szívünkben ebben az évben.” Ne arra tekintsünk, mi mit tettünk, hanem arra, mit tett velünk Isten: az igazi találkozásokra, a szolgálatra és a reményre, amit másokba öntöttünk. A folytatás talán nehezebb lesz, de nem maradunk egyedül – emelte ki Szocska Ábel püspök. Majd Ferenc pápát idézte: „A remény nem vak optimizmus vagy emberi számítás, hanem kitartás Isten mellett akkor is, amikor nem minden világos számunkra.”

A liturgia végén, a közös hálaadás közben a zarándokkeresztet visszahelyezték a templom falára, emlékeztetve, hogy a zarándoklat folytatódik.

Bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

*

Pannonhalmi Területi Főapátság

December 28-án, Szent Család vasárnapján véget ért a jubileumi szentév a Pannonhalmi Területi Főapátságban is.

A konventmisén Várszegi Asztrik püspök, nyugalmazott főapát arról beszélt, hogy a szent kapuk bezárása nem csupán liturgikus gesztus, hanem erőteljes lelkipásztori jel. A kapu, az ajtó ősjel, ősszimbolum, számunkra elsősorban a Bibliából. Jézus az ajtó, akin keresztül Istenhez, az Atyához jutunk.

Ami bezárul, az nem az isteni kegyelem, hanem az Egyház számára rendelt különleges idő; ami viszont örökre nyitva marad, az az irgalmas Isten szíve.

A szent kapu bezárása a szentév végén nem pusztán liturgikus gesztus, hanem erőteljes lelkipásztori jel, amely összefoglalja mindazt, ami a jubileumi évben történt – és irányt ad annak is, ami ezután következik.

A „kapu” lelki, spirituális szimbólum: átlépés a bűnből kegyelembe, meghívás megtérésre, kiengesztelődésre, találkozás Krisztussal, aki maga „az ajtó” (vö. Jn 10,9). A bezárás nem azt jelenti, hogy az irgalom megszűnik, hanem azt, hogy a kapun való átlépésnek most már az ember életében kell folytatódnia. Bezárul a szent kapu, de az igazán fontos kapu továbbra is a szívünk kapuja marad: akkor nyílik meg, amikor Isten szavát hallgatjuk, akkor tárul ki, amikor testvéreinket befogadjuk, és akkor erősödik, amikor megbocsátunk és bocsánatot kérünk. A kapu lelkipásztori üzenete, hogy a kegyelem ideje felelősségre hív. XIV. Leó pápa üzenete ez: amit a szentévben ajándékba kaptunk, azt most vigyük tovább a mindennapokba.

A szent kapu bezárása egyben missziós jel is: az Egyház nem maga körül záródik be, hanem kilép a világba. A pápa ezzel azt üzeni, hogy

most már nem zarándokként lépünk be a kapun, hanem tanúként lépünk ki az emberek közé. Az irgalom „helye” többé nemcsak Róma, vagy a bazilika, hanem a család, a sebeket hordozó ember, a társadalmi periféria, a megbékélésre váró világ.

A szent kapu bezárása ezt mondja nekünk, a keresztény népnek: a kapu, amelyen átléptél, most benned él tovább. Amit Istentől kaptál, azt most mások számára te magad váltsd, alakítsd „kapuvá”.

Várszegi Asztrik teljes szentbeszédét ITT olvashatják.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

*

Székesfehérvári Egyházmegye

„A szentév búcsúin keresztül az Úr a kegyelem és áldás folyamát indította útjára. Mindnyájunknak megadta reményét és békéjét, megerősítette lankadt kezünket, gyenge térdeinket, üzenve mindnyájunknak, hogy bátorság, ne féljetek! Legyen és maradjon velünk a remény Istene, aki a Szentlélek ereje által a hit örömével és reményével töltött be minket!” – kezdte imáját Spányi Antal megyéspüspök a székesfehérvári Szent István király székesegyházban. December 28-án, a Szent Családot ünneplő szentmisében a főpásztor imádkozott minden családért, hálát adott a magyar szent családért, és bezárta az egyházmegyében a szentévet.

„Együtt éltük át a jubileumi évet. Egyetlen népként ajánlottuk fel dicséretünket, hálaadásunkat és könyörgésünket Istennek, egyesülve azokkal, akiknek bár nincs hangjuk a világban – a betegek, az öregek, a fogvatartottak, a szegények –, mégis részesülnek a mennyei Atya figyelmében, és szeretett gyermekeiként fogadja el őket” – hangzott el a szentmise elején.

A főpásztor szentbeszédében a názáreti Szent Családot példaként állította minden család elé. Elmondta, hogy az embernek Isten szándéka szerint családban kell felnőnie, mert a családban tanulja meg azokat az erényeket, amelyek képessé teszik arra, hogy a keresztény közösséget megélje, megtapasztalja, és hűségesen kitartson hitében. „Ez a közösség az imádságból táplálkozik, a felebarát szeretetéből, és felelősséget vállal a másikért. Világossá válik a családi életben, hogy csak akkor szerethetjük Istent, ha képesek leszünk embertársainkat is szeretni. A szeretet pedig mindig konkrét cselekedetekben mutatkozik meg. Arra figyelek, hogy a másiknak az örömét, az életét teljesebbé tudjam tenni.”

A homília végén a püspök elmondta: a jubileumi szentév végén egyesítsük hangunkat az egész Egyház énekével, amely ma hálát ad az Istennek az ajándékba kapott búcsúkért. A szentségek, a zarándoklatok, az imádság és a szeretet által erőteljesen megtapasztalhattuk az Isten irgalmasságát. A kegyelem különleges áradatában voltunk, de Isten a maga kegyelmét sohasem zárja el attól, aki azt kéri tőle. A szentségeken keresztül, imádságainkon keresztül, fohászainkon keresztül, jóra törekvő szándékainkon keresztül

Isten mindig jön és kopogtat a lelkünkön, hogy aki lelki ajtaját kinyitja, ahhoz betérjen; ahogy a Szentírás olyan szép képben mondja el ezt: „Vele étkezem, ő meg énvelem.”

A szentmise záróáldása előtt, a Te Deum eléneklése alatt ünnepélyesen visszahelyezték a Szent István-oldalkápolnába a jubileumi szentév jelképeként az oltár mellett őrzött keresztet, amelyet a Közel-Keletről az üldözött keresztények küldtek egy felrobbantott templomból.

A szentmise végeztével Spányi Antal imádkozott a családokért, és – mint sokszor püspöki szolgálata során – személyesen is megáldott minden jelen levő házaspárt és családot.

Az ünnepről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Berta Gábor

*

Váci Egyházmegye

Marton Zsolt megyéspüspök december 28-án, Szent Család vasárnapján szentmisét mutatott be a váci Nagyboldogasszony-székesegyházban, amelynek keretében bezárta a remény szentévét a Váci Egyházmegyében.

A főpásztor a szentbeszéd első felében a Szent Családról elmélkedett. Hogyan lehet számunkra példakép a Szent Család? Hogyan válhatunk mi is szentté? – tette fel a kérdést. „A Szent Család élete segít bennünket, hogy tudatosítsuk: a legnehezebb, a legkiszolgáltatottabb helyzetekben is jelen van, velünk van az Isten. Minden gyarlóságunk, családi nehézségeink ellenére, erkölcsi tisztaságra törekedve igyekezzünk tanúságot tenni a bennünket és minden embert szerető, velünk levő Isten megtapasztalt szeretetéről!”

Marton Zsolt püspök homíliájának második felében hálát adott a szentévért, amelyet egy évvel ezelőtt még Ferenc pápa nyitott meg. Emlékeztetett: a szentév alkalmából kiadott pápai bullában a Szentatya arra hívott bennünket, hogy a remény zarándokai legyünk. 

Ez a remény olyan erény, amelynek Isten kegyelméből és irgalmasságából kell fakadnia – mondta a váci megyéspüspök. – Úgy próbáltunk a remény zarándokai lenni a szentévben, hogy látszódjon rajtunk: Isten bennünk és köztünk él, és szeret minket, az üdvösségre, a teljes boldogságra akar vezetni minden embert.

Marton Zsolt felhívta a figyelmet, hogy a szentév bezárást követően is feladatunk és felelősségünk, hogy tanúságot tegyünk Isten szeretetéről.

A remény egyik gyümölcse a béke. „A szentévet követően se szűnjünk meg a remény fáklyáját égve tartani” – idézte zárásképpen Ferenc pápát hozzátéve, hogy a karácsony nyolcada is arra hív bennünket, hogy tanuljuk újra, hogyan legyünk kapcsolatban Istennel, aki a béke igazi forrása számunkra.

A szentmise ünnepi áldással és a Te Deum eléneklésével zárult. A szentmisén a zenei szolgálatot Varga László kanonok, a váci székesegyház karnagya látta el.

Az ünnepről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

 

*

Veszprémi Főegyházmegye

Szent Család ünnepén Udvardy György érsek mutatott be ünnepi szentmisét a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyházban. A főpásztor vezetésével az egyházmegye közössége hálát adott a jubileumi szentév kegyelmeiért, és jelképesen lezárta a „remény zarándokai” útját.

Köszöntőjében a veszprémi érsek hangsúlyozta: az Egyház az egész világon ugyanazzal az imádsággal ad hálát a szentév ajándékaiért. Bár a szent kapu bezárul, Isten kegyelmének forrása nem zárul el, és a búcsúnyerés lehetősége sem szűnik meg. Az együtt megélt jubileumi évben a hívek egyetlen népként vitték Isten elé dicséretüket, hálaadásukat és könyörgésüket, különösen is egyesülve a betegek, idősek, szegények és fogvatartottak sorsával. 

A szentév során az Úr megerősítette a lankadt kezeket és a gyenge térdeket, békét és reményt adott, s újra és újra elhangzott az isteni bátorítás: „Ne féljetek!”

Homíliájában a főpásztor kiemelte: az angyalok jelenléte a karácsonyi történetekben annak jele, hogy Isten műve valósul meg Máriában, József döntéseiben és Jézus názáreti, rejtett növekedésében. 

A család – a Názáreti Szent Család példája nyomán – Isten életének színtere, az evangéliumi élet iskolája. Itt tanuljuk meg a csendet, az odafigyelést, az áldozathozatalt, az ajándékozást és az elfogadást. Szentély, ahonnan cselekedni indulunk, és ahová visszatérve megpihenünk. A szeretet közösséget teremt, amelyben növekedni és érlelődni lehet, még az áldozatok árán is – mondta Udvardy György érsek.

A szentév lezárásakor arra buzdította a híveket, fedezzék fel, mi történt bennünk és közösségeinkben az elmúlt esztendő során. Külön is kiemelte két meghatározó kegyelmi ajándékot: Boldog Bódi Mária Magdolna boldoggá avatását, amely különösen a fiatalokat érintette meg, valamint a főszékesegyház újbóli megáldását, amely nemcsak egy épület megújulását, hanem a hit, az együvé tartozás és a kegyelem rendjének megerősítését is jelképezi.

A hitvallás közös imádkozása, a szent kapukon való átlépés gesztusa és a búcsúnyerés lehetősége mind a döntésre, a Krisztushoz tartozásra hívta az egyházmegye közösségét.

A szentmise végén a családok külön áldásban részesültek. A főpásztor imádságában a Szent Család oltalmába ajánlotta a házasságokat, a gyermekeket, a szülőket és a nagyszülőket, kérve, hogy a szeretet, a hűség, a megbocsátás és a megbecsülés legyen mindennapjaik alapja.

A közös Te Deum imádsággal a hívek hálát adtak a jubileumi év kegyelmeiért, majd a főpásztor szavaival zárult az ünnep: a megáldott családokon keresztül Isten teremtő áldása maradjon jelen az egyházmegye életében.

Bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Kiemelt kép: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír