Minden ember a maga szobrásza – Négyszáz diák vett részt a ballagók miséjén Kalocsán

A főpásztor szentbeszédében kiemelte, hogy kegyelmi esztendőt élünk. A ballagók azért, mert tanulmányaik első nagy lezárásához értek, az egész Egyház pedig azért, mert jubileumi szentévet tartunk. Az év mottója, hogy a remény zarándokai vagyunk.

Nem egy helyben állunk, hanem létünk zarándoklat, melyet nem céltalanul járunk, hanem Jézus tanítása szerint haladunk a cél felé. A diákok ugyanígy reménnyel indulnak el a felsőbb tanulmányok felé.

Reményik Sándor írta le egyik versében, hogy mindig búcsúzunk. Reggel az éjjeltől, délután a déltől, ha beszélünk, a csendtől. Mindig búcsúzunk, és ezzel együtt mindig kezdünk is. A változások idejében élünk, melyben néhány év alatt bámulatos fejlődés történik és minden változik.

Mégis van, ami nem változik. Az emberi természet kevéssé. Amire hajlamosak vagyunk, az időről időre visszatér. Előbb változtatja meg a folyó a medrét, mint az ember a természetét – mondja az ősi kínai mondás. És mégis van változás. Nem maradunk olyannak, amilyenek voltunk, kicsit változunk. Minden ember a maga szobrásza, ahogy Nisszai Szent Gergely tanítja.

A főpásztor búcsúzóul lelki tarisznyát ajándékozott a ballagóknak. Ebbe a tarisznyába a főparancsot „tette”. Szeressük Istent és szeressük az embereket! Erről nem szabad megfeledkezni. A szeretet parancsának megéléséről lehet megismerni Krisztus tanítványait – fűzte hozzá.

Az érsek elmesélte, hogy hamarosan a hatvanadik általános iskolai osztálytalálkozóján vesz majd részt. Az osztályban sokan már nem is élnek, de a találkozón mindig kiemelik azokat, akik jók voltak. A jóság ugyanis megmarad. Jézus ezt köti lelkünkre, és Szent Pál ezt énekelte meg a szeretethimnuszban, hiszen

minden elmúlik, de a szeretet és annak műve örök.

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Koprivanacz Kristóf

Magyar Kurír