Minden házasságban ki kellene rajzolódnia az istenképiségnek – Három pár őszinte vallomása

Az eseményen Véssey Miklós író, költő és felesége, Mirk-Véssey Klára tanár; Győri Virág, a Family magazin főszerkesztője és férje, Győri Tamás József evangélikus lelkész, a Budapesti Kortárs Keresztény Intézet igazgatója; Léder László pszichológus és felesége, Puja Andrea operaénekes beszéltek a házasságról, kapcsolatukról. A Véssey és a Léder házaspárnak két-két gyermeke van, Győriéknek pedig három.

A moderátor kérdésére, hogy a házaspárok lényéhez mit adott hozzá a társuk, Győri Tamás József elmondta: a feleségével együtt abban a kegyelemben részesültek, hogy nagyon korán, egyetemista korukban találkoztak. Sok mindent átéltek, és az biztos: nem az lenne, aki, „ha nem lenne Virág. Ő az, aki engem is formált”. Csodálatos megtapasztalni, hogyan formálja Isten a házastársakat egymás által is a maga képére és hasonlatosságára. Győri Virág kifejtette: sok mindenben nagyon különböznek egymástól, sok mindenben viszont nagyon hasonlítanak egymásra. Összességében azonban jó párost alkotnak. Úgy tudják kiegészíteni egymást, hogy abból valami több születik. Virág például bátortalan személyiség, a férje, Tamás viszont bátor, sőt bizonyos dolgokban vakmerő is, így „jól tudja feszegetni a határaimat. Hálás vagyok azokért, amikben formált engem”.

Léder László felidézte: Székelykeresztúron ismerkedett meg a feleségével, aki lestoppolta őt. Ez szürreális történet, hiszen Andrea és ő is az anyaországban éltek, mégis egy kis erdélyi városban találkoztak először. „A feleségem kiszállt egy másik autóból, amelyik addig elvitte, én pedig éppen arra mentem.” Léder László azt tanulta meg a házasságukban: nem ő a világ közepe, és ez az emberből alázatot és szerénységet is kivált. Sokkal nagyobb erők irányítanak bennünket és gondoskodnak rólunk, mint azt sejtjük. Léder László pszichológusként sok családdal kerül kapcsolatba, és vallja: a férfi és a nő viszonya tele van misztériummal, megismerhetetlen.

Puja Andrea már az autóban érezte, hogy még fognak találkozni. Szavai szerint félénk alkat, csak a színpadon tud bátor, erőszakos lenni, az életben nem. A férjétől megtanulta: álljon ki bátran magáért.

Véssey Miklós elmondta: a felesége és ő különböző személyiségek. A házasságuk első heteiben szokatlan volt számára, de nagy hatást gyakorolt rá, hogy Klára reggelente kávét főzött neki. Ő pedig elmosogatott. Ahogyan a rossz, idővel a jó, egymás segítése is rutinná tud válni.

Mirk-Véssey Klára is úgy látja, hogy már a jegyességük idején kiderült: különböző személyiségek, de azóta is sokat tanultak a másiktól. Jól kiegészítik egymást. Ő például hajlamos a konfliktuskerülésre, „Miki éppen ellenkezőleg, ha valami probléma van, biztos, hogy nem hagyja szó nélkül”, és ezért nincsenek kibeszéletlen dolgok a kapcsolatukban. Klára nagyon szereti a férjében azt, hogy mindig bocsánatot tud kérni, ha szükségesnek látja, még a négy-, sőt, a másfél éves gyereküktől is.

Gécsek-Tóth Enikő kérdésére, hogyan működik a kommunikáció a házasságukban, Léder László azt válaszolta: dolgoznak rajta, hogy jól működjön. Ő szokta kezdeményezni, hogy beszéljék meg a dolgokat, „drága feleségem szájából nem tudom hányszor hangzott el, hogy »minek megbeszélni?«” Andrea szentül hiszi: vannak dolgok a világon, amikről teljesen fölösleges beszélni. Ebben egyébként van némi igazság. Léder Lászlót a kapcsolatuk hajnalán frusztrálta, hogy a felesége sokszor egy órán keresztül is képes volt hallgatni, ha kérdezte, csak annyit válaszolt: „Nincs mit mondanom.” Ma már nagyon szépen tudnak együtt másfél-két órát is hallgatni, fogják egymás kezét, és egyetlen szót sem szólnak, mégis, szép időszakok ezek. Léder László pszichológusként vallja: nem jó, ha magunkba fojtjuk a problémákat, de az is rendben van, hogy nem mindnyájan vagyunk kibeszélős és megbeszélős típusok, egyébként is, a kommunikációnak rengeteg formája van, így az is, ha a vitatkozás egy pontján belátva azt, hogy a szavakkal már semmire sem jutnak, némán átölelik egymást, és megoldódnak a dolgok.

Andrea felidézte: soha nem szerette a pszichológusokat, ezért nagyon megijedt, amikor kiderült, hogy László édesanyja is az, a húga pedig gyógypedagógus, emellett ő is foglalkozik pszichológiával. Amikor a férje bemutatta az édesanyjának és a húgának, Andrea szorongott: „Úristen, itt most belém fognak látni!” Soha nem hitt abban, hogy elmegy egy teljesen idegen emberhez, és kitárja előtte a problémáit. Ám László rövid idő múlva megértette, hogy ő szeret hallgatni, és szőrszálhasogatásnak tartja, hogy olyan problémákról beszéljenek, amik maguktól is biztosan megoldódnak. Andrea nagyon szeret sírni, lássa más is, hogy szenved, ettől megnyugszik.

Győri Virág nem titkolta: annak ellenére, hogy már nagyon korán megismerkedtek Tamással, a házasságuk első tíz éve igen küzdelmes volt, meg kellett tanulniuk, hogy a veszekedéseikben és vitatkozásaikban nem kell mindig elmenni a végső pontig, el kell hagyniuk a gyerekes dolgokat. Most is vannak vitáik, de már nincsenek teátrális jelenetek. Azt pedig nagyon szigorúan betartják, hogy „ne menjen le a nap a te haragoddal”. Győri József Tamás szerint az utóbbi időben nem a gyakori viták jellemzik a házasságukat, hanem az, hogy rengeteget beszélgetnek, mindenféléről, ami gazdagítja a kapcsolatukat. Állítja:

életünk végén nem azt fogják számonkérni rajtunk, hogy mit értünk el, sikerült-e időben elkészítenünk a munkánkat, hanem hogy „mit hoztunk ki egymásból, hogyan formálódtunk együtt, és miként rajzolódott ki rajtunk az az istenképiség, aminek minden házasságban ki kellene rajzolódnia”.

Véssey Miklós úgy látja: a felesége és közte zajló viták mögött gyakran kielégítetlen szükségletek állnak. Nem egymással, nem önmagukkal van bajuk, hanem például azzal, hogy nem tud aludni, vagy hogy nem volt egyedül három napja. A pszichologizálás akkor válik kontraproduktívvá, ha a másikat pszichologizálja az ember. „Azért vagy olyan, mert…”, míg ha őszintén magunkba tekintünk, szempillantás alatt megoldódhatnak a problémák. Mivel Miklós otthon dolgozik, közvetlen közelről látta, ahogyan Klára foglalkozott a két újszülött gyermekükkel, s azt szűrte le ebből: ennél nehezebb elfoglaltsága neki soha nem lesz, mint amennyit az anya törődik a csecsemőjével. Ez tiszteletet és megbecsülést váltott ki belőle. Másrészt pedig sokat segített Klárának, akit harmónia és türelem jellemzett ezekben az időszakokban. Klára nagyon lényegesnek tartja, hogy azonos az érdeklődési körük, az irodalom, a művészet szeretete. Emellett férjével, Miklóssal együtt vallják: a nehézségek is erősítik a házasságot.

Egyetértett ezzel Virág is, aki felidézte: 2020-ban daganatos betegséget diagnosztizáltak nála. Így a covidot dupla bezártságban élték meg, mivel vigyázni kellett rá, a családjuk szinte összeolvadt még egy évre. A gyerekek nem jártak iskolába, egyedül Tamás ment el dolgozni, de ő is sokat volt otthon. Végig maszkot viseltek. Mesterséges, művi környezetben kényszerültek élni, mégis, összekapaszkodott a családjuk. Kemény próbatétel volt ez, heteken keresztül nem látott át a könnyein, de végül megtapasztalták: ha Istenbe kapaszkodnak, kérve a kegyelmét és segítségét, a próbatételt nem tragédiaként élik meg; ha arra figyelnek, mit akar nekik mutatni ezzel Isten, akkor ez hatalmas erővé válik, és ebből csodálatos áldások fakadnak. Virág férje, Tamás egy különösen nehéz kezelés után azt mondta neki: „Hidd el, egyszer majd azt fogod mondani, hogy életünk egyik legszebb időszaka volt a mostani.” És ez így is történt: minden fájdalom, könny ellenére is fantasztikus dolgokat éltek meg, egymásban is. Az életük még harmonikusabb lett. Tűz volt ez az időszak, amin átment az ember, kihullottak a fölösleges dolgok, a sallangok elvesztek. Isten sok mindent megtisztított a mélyben, még jobban összekovácsolta őket, és áldásokat adott. „Megrendítő módon tapasztaltam meg, hogy személyes, beszélő Istenünk van, aki fel tud emelni engem.” Virág hozzátette: most sem sétagalopp a gyógyulás folyamata, megküzdeni azzal a félelemmel, hogy ez csak egyszeri csata volt-e, vagy akár többször is szembe kell nézni vele, de mindig reményt és erőt tud meríteni az átélt élményekből.

Tamás hozzátette: Virág betegsége a gyerekeivel való kapcsolatukat is új szintre emelte. Kiemelte: ha a tragédiáinkat Isten elé visszük, akkor nem egyszerűen túl leszünk rajtuk, hanem Isten csodát teremt abból. Az istenfélő emberek a gyöngyhordozók közösségéhez tartoznak. A kagylóban is csak úgy keletkezik gyöngy, ha egy idegen részecske (például homokszem vagy apró kő) jut be a kagyló gyöngyházába. Annak érdekében, hogy megakadályozza az irritációt, a kagyló fokozatosan gyöngyházréteggel vonja körbe a homokszemet, így keletkezik a gyöngy. Isten kezében az életünk nehézségei, nyomorúságai csodává válnak, és ezekből fakadnak az igazgyöngyök. Nagy kegyelem ez.

Győri Virág a Family családi és párkapcsolati magazin főszerkesztője. Hosszú ideje gyűjti a különböző történeteket, különösen azokat, amelyek kilátástalannak látszottak, mégis jól végződtek. Vallja: hit nélkül nehéz megújulni, de az Istenbe vetett bizalom révén a legreménytelenebb helyzetekből is van kiút.

Gécsek-Tóth Enikő búcsúzóul idézte a Schäffer Erzsébet, a Nők Lapja munkatársa által is előszeretettel citált, Simone Weilnek tulajdonított mondatot: „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.”

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Magyar Kurír