Minden Isten ajándéka volt – Spányi Antal püspök aranymiséje Nagyboldogasszony ünnepén Bodajkon

Az ünnepi szentmise elején Reményik Sándor Csendes csodák versével és virággal köszöntötte Spányi Antal megyéspüspököt a bodajki egyházközség egyik hittanosa.

A hívek és a képviselő-testület nevében Kovács János elnök köszönte meg a főpásztor támogatását, amellyel a bodajki kegyhely lelki központtá, kiemelt zarándokhellyé válhatott.

Az elmúlt években főpásztorunk közbenjárására a kegyhely és környezete teljesen megújult, basilica minor rangot kapott, és a fehérvári egyházmegye ékszerdoboza lett. Köszönetünket fejezzük ki ezért az óriási támogatásért”

– fogalmazott.

„Beigazolódott, amit Erdő Péter prímás, esztergom-budapesti érsek mondott, hogy püspök atya lelkipásztori szeretete mindenkire kiterjed, és személyében igazi felelőse lett az egyházmegyének és Szent István városának. Mindezekből kitűnik, miért ilyen fontos közösségünk számára püspök atya jelenléte, aki apostolutódként szolgálja lelkipásztori körzetünket. Köszönet az ötvenéves szolgálatért!”

Spányi Antal püspök a köszönet szavai után így kezdte ünnepi gondolatait: „Zarándokként jöttem, mint évszázadok alatt a hívek megszámlálhatatlan sokasága, hogy köszönetet mondjunk s hálát adjunk Máriával együtt az Úrnak. Az első Magyar Szent Család, tudjuk, gyakran jött Bodajkra, a Segítő Szűzanyához. Nyilván sok örömük volt, amit megköszöntek, és sok gond, amit csak Mária segítségével tudtak elviselni. Volt részük fájdalomban is, amelyet Máriával osztottak meg. Mi is hozzuk az életünket az Úr elé, Máriát kérve, közvetítse a mi szeretetünket, bűnbánatunkat, hálánkat, könyörgésünket az Úrhoz.”

A főpásztor arról is beszélt, hogy földi életünk zarándokútján az örömök átélése mellett sok fájdalom tapasztalata is összegyűlik, de kérnünk kell a Szűzanya közbenjárását, hogy ezeken fölül tudjunk emelkedni, hogy Isten szeretetéhez közelebb tudjunk kerülni.

„Az ember így természetes egyszerűséggel eljut a Boldogságos Szűzanyának a szemlélésére. Akit itt, Bodajkon ezer évnél is régebbi idő óta tiszteltek, akihez imádkoztak, akinél próbálták letenni bűneik terhét, és próbáltak hálát adni Istennek mindazért a jóért, amelyet megtapasztalhattak. Ezt tette az első szent király és családja is. 

Így jutott el Szent István 1038. augusztus 14-én oda, hogy az általa megépített templomban Székesfehérváron, a halála előtti napon Szent Imre sírja mellett térdelve Máriára bízza az országot, a koronát.

Máriára bízza minden korok magyar emberének sorsát. Mert nem volt segítség, nem volt lehetőség, csak fölfelé fohászkodni, az ég felé.”

Szentbeszéde végén Spányi Antal püspök visszatekintve ötvenéves papi szolgálatára személyes tanúságot tett Isten szeretetéről. „Az élet arról szól – mindenki élete –, hogy kit követünk, Krisztust vagy valaki mást. (…) Azt gondolom, hogy 57 évvel ezelőtt, 1969-ben azt érezhettem, hogy az Isten meghívott a szolgálatára. (…)

Megadatott, hogy az elmúlt öt évtizedben sok ajándékot kaphattam. Ajándékot az Egyháztól, az egyházközségektől, a hívektől, azoktól az emberektől, akikhez szólhattam, akiket taníthattam, akiket próbáltam erősíteni és Isten felé segíteni.

De valószínű, hogy abból a sok-sok kegyelemből, amelyet az Isten adott, sokat nem vettem észre, sokat nem fogadtam be, sokat nem használtam fel úgy, ahogy kellett volna. Amikor az ember életének java részét eltöltötte, számot vet önmagában, és rá kell döbbenni, hogy az, amit az ember legalább az emberek szemében elért, az nem más, mint Isten ajándéka, Isten kegyelme, Isten örök szeretete.”

„Ezért amikor az ember elérkezik egy ilyen állomáshoz, akkor azt kell néznünk, hogy miért kell hálát adnunk: Isten szerető jelenlétéért, kegyelmének segítségéért, megújító szeretetéért, új lendületet adó Szentlelkéért. Köszönetet kell mondanunk és tovább indulni az úton, hogy másokat is lelkesítsünk, hogy Isten országába eljussunk” – fogalmazott a főpásztor.

A szentmise végén Mórocz Tamás plébános megköszönte, hogy a megyéspüspök sokszor megtisztelte jelenlétével a kegyhelyet, és számos jelét adta szeretetének, nemcsak a restaurált tárgyakon, az egyházmegyei támogatásokon keresztül, hanem lelkiségével, értékes gondolataival.

Bejelentette a főpásztor új lelkipásztori elképzelését, hogy meghonosodjon a Székesfehérvári Egyházmegyében a kegyhelyek találkozója. Az első alkalomnak szeptember 13-án Bodajk ad otthont majd a kegyhely főbúcsúján.

A plébános felhívta a figyelmet a kegyhely következő kiemelt jelentőségű programjára is. Száz éve szentelte fel ugyanis a bodajki kálváriát Prohászka Ottokár püspök. Erre emlékezve szeptember 8-án, kedden 17.30-tól Spányi Antal megyéspüspök vezetésével keresztútjárást terveznek Prohászka püspök gondolatait felidézve. Majd a tudományos előadással folytatódó programon Mózessy Gergely gyűjteményigazgató, levéltáros Prohászka és Bodajk kapcsolatáról beszél a nagyközönségnek.

Spányi Antal megyéspüspök Bodajk díszpolgára is, ezért a város polgármestere, Wurczinger Lóránt is gratulált a főpásztornak az önkormányzat képviselő-testülete és a négyezer fős lakosság nevében. Személyes hangú köszönetét fejezte ki a zarándokhely nagylelkű támogatásáért. Egy kifejezetten bodajki ajándékot nyújtott át a püspöknek: rokona, Spányi Béla festőművész a bodajki kálváriáról készült alkotásának reprodukcióját.

Spányi Antal püspök megköszönte az ajándékot, az ünneplést, és azzal zárta gondolatait, hogy egy aranymise mindenkinek alkalom arra, hogy megköszönje azokat a kegyelmeket, amelyeket az élete során kapott. Az egész közösségnek felhívás, hogy Isten működik az életben, jelen van a történelemben és vezeti az életünket. Megköszönte a bodajkiaknak, a polgármesternek, Törő Gábor korábbi országgyűlési képviselőnek a hosszú évek közös munkáját, amelyek példát mutathatnak az igazi együttműködésről.

Az ünnepi szentmisére érkezett Bodajkra a Schola Academica kórus. A liturgikus zene, a gyermekek gyönyörű éneke tette még szebbé, emlékezetesebbé az ünneplést.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Kovács Kornél, Kovács Marcell

Magyar Kurír