Minden út Rómába vezet? – Vatikáni okmánytár a késő középkori papszentelésekről

Ezúttal az Ordinationum documenta pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungariae (1426–1523). Ex Libris Formatarum Camerae Apostolicae című, a nyár folyamán napvilágot látott okmánytár kapcsán került sor a témakör áttekintésére, amelyet a kötet bemutatása követett.

A 2004-ben újraalapított vatikáni magyar történeti sorozatban megjelent latin nyelvű forráskiadás címe magyarul: Klerikusszentelések a Római Kúriában a Magyar Szent Korona országaiból (1426–1523). Az Apostoli Kamara Libri Formatarum-bejegyzései (Collectanea Vaticana Hungariae I/18, feltárta, közreadja és a kísérőtanulmányt írta Fedeles Tamás, Budapest–Róma, 2021).

A rendezvénynek az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épülete adott otthont, ahol Rácz György főlevéltáros, a rendezvény házigazdája, majd Tusor Péter, az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport vezetője köszöntötte a megjelenteket.

Ezt követően Fedeles Tamás, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a Fraknói Kutatócsoport tudományos főmunkatársa, az okmánytár közreadója tartott előadást, melyben a Kárpát-medence területéről érkezők kúriai szenteléseiről nyújtott áttekintést. A kutatás alapjául szolgáló források túlnyomó része a Vatikáni Apostoli Levéltárban őrzött, a kúriai promóciókat dokumentáló Libri formatarum regisztersorozat köteteiben található, amelyek az 1425 és 1524 közötti időszakot ölelik fel.

E forráscsoport mellett további vatikáni, római és hazai archívumok vonatkozó dokumentumainak, valamint a kurrens nemzetközi és a csekély számú hazai szakirodalom felhasználásával igyekezett az előadó széles kontextusba ágyazva bemutatni a kérdéskört. Habár a magyar származású, illetőleg a magyarországi egyházi javadalommal rendelkezők kúriai szentelése nem volt ismeretlen jelenség a magyar medievisztika számára, azonban a promóciók részleteit eleddig nem vizsgálta a magyar kutatás. A vizsgált korszakban a Kárpát-medence területéről összesen 793 személyre vonatkozó adatot elemzett Fedeles Tamás. Közülük 743 főt mozdítottak elő az egyházi rend szentségének különböző grádusaira, míg 50 személy promóciós engedélyt kapott, amelynek birtokában bármely katolikus főpappal felszenteltethette magát.

Az előadó bemutatta a kúriai szentelések forgatókönyvét, részletesen ismertette a szentelést megelőző vizsgálat elemeit, majd a magyarok által felvett rendek, valamint az általuk viselt egyházi javadalmak megoszlásáról beszélt. A korszak 14 magyar egyházmegyéje közül összesen 12 neve szerepel a promóciókat dokumentáló forrásokban, amely 4, területtel már nem rendelkező korábbi missziós püspökséggel egészül ki. Az egyházmegyék közötti megoszlást tekintve Esztergom (22%), Eger (19%), valamint Erdély és Zágráb (15-15%) dominanciája egyértelmű, ezeket követi Veszprém (6%) és Pécs (5%). Szinte megegyező arányban érkeztek klerikusok a győri és a váradi (4%), míg ennél némileg kevesebben a kalocsa-bácsi és a váci (3%) dioecesisek területéről, míg a csanádi és a nyitrai (1-1%) dioecesisek részesülése a legcsekélyebb. A kandidálók származási és szolgálati helyeit ábrázoló összesítő térképeket elemezve az előadó rámutatott arra, hogy a falusi jobbágyok és mezővárosi parasztpolgárok alkották az Itáliába utazók többségét, amely a Magyar Királyság településszerkezetével állítható párhuzamba. Előadása utolsó részében Fedeles Tamás a Kárpát-medencéből a Kúriába utazó szentelendők lehetséges motivációiról osztotta meg elképzeléseit.

Végül pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy egyrészt a római szentelés a Kárpát-medencében általánosnak számított ugyan, de egyáltalán nem sorolható a tömegjelenségek közé; másrészről a késő középkori minőségbiztosítási rendszernek – ugyanis a promóció előtt Rómában, hazatérésüket követően pedig saját egyházmegyéjük központjában egyaránt szigorúan ellenőrizték a klerikusokat – köszönhetően a Római Kúriában felszentelt és szolgálatba álló áldozópapok képzettsége megfelelő volt a lelkipásztori munka megkezdéséhez.

Az impozáns kötet szerkezetét, tartalmát, a benne közölt vatikáni dokumentumok értékét és különlegességét a középkori magyar források sorában C. Tóth Norbert, a Magyar Medievisztikai Kutatócsoport vezetője ismertette. Reflektált e nagyszabású vatikáni forrásfeltárásnak a szerző által ismertetett tudományos eredményeire is, saját meglátásaival egészítve ki azokat.

A Középkori Esték ezen kivételes alkalmát élénk szakmai diszkusszió zárta.

További részletek és az előadásról készült videó az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport honlapján.

Szöveg és fotó: Sági György

Magyar Kurír