Mindenki kihagyhatatlan – Látássérültek adtak karácsonyi műsort Budapesten

A Vakok Batthyány Strattmann László Intézményének gondozottjai, „Fehér Anna néni gyermekei” több évtizedes hagyományt ápolva készülnek pásztorjátékkal, misztériumjátékkal vagy karácsonyi műsorral az adventi időben, majd részt vesznek közösen szentmisén, melyen szolgálatot is végeznek: ministrálnak, felolvassák az olvasmányokat és a könyörgéseket Braille-írással készült lapokról. A hagyománnyá vált adventi esemény remek alkalom arra is, hogy találkozzanak rokonaikkal, barátaikkal és azokkal a látássérültekkel, akik otthon élnek családjuk körében.

Az intézmény gondozottjai izgatottan készülődtek december 18-án délután a Szent Anna-templomban. Az egykori gyerekek már fiatal felnőttekké váltak. Köztük többen nemcsak látás-, hanem mozgássérültek is, kerekesszékben ültek. Mohos Gábor püspök, Jánosa Domokos, a templom plébánosa és Szitás József, veszprémi főegyházmegyés nyugalmazott plébános velük szemben foglaltak helyet.

Elsőként egy történetet hallottunk a négy gyertyáról, melynek végén elhangzott az imádság: „Hadd legyünk eszköz a kezedben, mely segít megőrizni a hit, a remény és a szeretet lángját.”

A majdnem egy órás műsorban versek és énekek váltakoztak. Szólóelőadásokat és vegyeskari kórusműveket is hallhattunk, köztük Kodály Zoltán Harmatozzatok című művét. Volt, hogy az énekeseket egy látássérült fiú kísérte zongorán, Giulio Caccini reneszánsz szerző Ave Mariájának furulyaszólistája pedig egy vak lány volt. A klasszikus és modernebb zeneművek mellett főként magyar szerzők verseit szavalták a gondozottak.

Mohos Gábor köszönetet mondott a műsor végén azért, hogy a látássérültek közénk hozták a valódi karácsony lelkületét, amelyre olyan nagy szükség van egy Istentől eltávolodott világban.

Jól csak a szívével lát az ember. Tiszta szívű, a világot a szívükkel érzékelő testvérek voltak ebben a műsorban”

– emelte ki, majd azt kívánta az előadóknak, hogy a Jóisten viszonzásul adja meg számukra a tapasztalatot, hogy velünk az Isten.”

A szentmise ünnepélyes bevonulása után köszöntötték a püspököt, hozzátéve: „A süketek hallanak, a vakok látnak, és a szegényeknek hirdetik az evangéliumot. Ezt a jóslatot éljük meg ebben az adventben.”

A püspök szentbeszédében hangsúlyozta, hogy az evangéliumban hallott születéstörténet igaz történet: nem tanmese, hanem a valóság. Egy olyan elbeszélés, amelyet Isten ír, amelynek Ő a főszereplője. Arra hív minket, hogy ennek a történetnek a fényében nézzük a saját életünket is, és éljük azt úgy, mint amit Ő szeretne vezetni és kiteljesíteni. Mohos Gábor rámutatott, nem véletlenségből történnek a dolgok. Bár Isten megenged olyat, ami emberi döntés következménye vagy a természet törvényeinek véletlenszerűségéből adódik, de mindezt mindig beépíti az ő tervébe. Mindannyiunk számára van egy konkrét terve, mely a személyes adottságainkhoz és körülményeinkhez igazodik.

Hogyan tudjuk Istennek a mi számunkra megírt történetét felismerni és megélni? – tette fel a kérdést, melyre a Szent Család példájával válaszolt.

Mária és József két tiszta lelkű ember, ezért is kerülnek egymás mellé. Azonban mielőtt összeházasodnának, Mária gyermeket vár. Megrendítő tapasztalat ez József számára, mert nem ilyennek ismerte Máriát. Mivel igaz ember volt, nem akarta megszégyeníteni Máriát, bár a helyzet őt igencsak megszégyeníti. Nem akar rosszat okozni akkor sem, amikor úgy érzi, elárulták, ezért titokban akar elválni. Isten hagyja, hogy József gondolkodjon ezen, hagyja, hogy találja meg a helyes döntést, de egy ponton közbelép, elküldi az angyalát. Elmondja neki: Ne félj magadhoz venni Máriát! Fiú születik, aki nem a te fiad, de te adsz neki nevet, Jézusnak nevezed. Terád van bízva, te légy az, aki atyaként óvja, védi őt!

Józsefnek nem könnyű elhinni ezt, hiszen soha nem fordult elő olyan, hogy a Szentlélektől származzon egy gyermek. Mi teszi képessé arra, hogy ezt mégis elhiggye? Az, hogy eddig is mindenben a Jóistenre hagyatkozott, hogy az angyal által elmondottak beleillettek Isten tervébe, és hogy Máriát is tiszta szívűnek ismerte meg – magyarázta a püspök. – József belátja, hogy Mária hűséges, csak rendkívüli isteni beavatkozás történt, és megérti azt is, hogy Isten fontos szerepet szán neki. Nem tudja, hogy a gyermek a közénk jövő Isten, de érzékeli, hogy Isten jelen van a helyzetben, és vállalja a neki szánt a szerepet. „Amikor később a gyermeket életveszély fenyegeti, neki szól az angyal, nem Máriának, hogy meneküljön, és védje meg őt. Ennyire bízik Józsefben az Isten. Tudja, hogy amit mond neki, azt komolyan fogja venni, és nem kezd el habozni.”

Mohos Gábor rámutatott, József példájára hogyan tudunk a saját életünkben Isten útján járni: úgy, ha figyelünk a szavára, ha igaz emberként szeretettel fordulunk azok felé is, akik nekünk fájdalmat okoztak (hiszen Mária látszólag fájdalmat okozott neki), és ha elfogadjuk és megtesszük, amire Isten hív.

A Mennyei Atya a saját Fia életét bízza Józsefre és Máriára, hogy gondoskodjanak róla –folytatta. – Ők ezt komoly nehézségek árán, de megteszik, hiszen menekülniük kell, száműzetésben vannak, idegen földön. Isten nem különleges, kényelmes utat szán nekik, sokkal inkább küzdelmeset.

Hogy Isten a nekünk szánt úton velünk van, nem jelenti azt, hogy az könnyű lesz”

– tette hozzá a püspök.

Felhívta a figyelmet arra, hogy ami rajtunk múlik, azt meg kell tennünk.

Micsoda méltósága van az embernek, mert bizonyos dolgokat csak mi tudunk megtenni az életben, senki más! Isten bízik bennünk”

– mondta, majd hozzátette: József és Mária megtették, amire őket az Isten hívta. Becsületesen nevelték a gyermeket, igen egyszerű körülmények között. „Ugyanolyan átlagemberéletet élt Jézus, hogy egészen azonosuljon velünk, hogy tudja, mit élünk át.”

A megtestesülés üzenete, hogy fontosak vagyunk az Istennek, hogy van egy csodálatos története, amelyben mindenkinek fontos szerepet szán, amelyben nincsenek mellékszereplők, mindenki kihagyhatatlan.”

Gyönyörű történetek születnek, ha Istennel járjuk életünk útját – biztatott végül a püspök.

Fotó: Merényi Zita

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír