Mindennap mossa át szívünket az ima – Júniusi búcsúnap Alsószentivánon

Mórocz Tamás bevezetőjében köszöntötte a híveket, valamint névnapja alkalmából Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspököt is a távolból.

Elmondta, örömmel érkezett paptársaival szentmisét tartani Isten e gyönyörű templomába, ahol „velünk együtt imádkoznak a madarak”, süt a nap, és élvezhetjük Isten szeretetét.

Homíliájában Mórocz Tamás az ima fontosságára hívta fel a figyelmet, ahogy Jézus is tette az apostolok felé.

Az alsószentiváni Fatimai Boldogasszony Általános Iskola alsóbb osztályos tanulóihoz fordulva megköszönte a szentmise előtti közreműködésüket; a diákok Barina Júlia nővérrel együtt mondták a rózsafüzért. Elmesélte a gyerekeknek, hogy amikor először járt zarándoklaton a Szentföldön, emlékül egy rózsafüzért hozott magával, amely ma is megvan. A Szűzanya kezében sok ábrázoláson ott van a szentolvasó, és nem véletlenül nevezzük őt Rózsafüzér Királynőjének is – emlékeztetett Mórocz Tamás. Elmondta, gyermekként ő is hosszúnak tartotta a szentolvasót imádkozni, ismétlésnek tűnt a számára, de látta az idősek példáját, akik a szentmise előtt mindig imádkozták, s jó példát mutatott számára nagymamája is, akinek imakönyve szinte megfeketedett a mindennapos használattól.

Felnőttként, szemináriumi tanulmányai alatt érezte át, hogy az ima azért fontos, hogy az ember közelségbe kerüljön, időt töltsön Istennel. Barátságunk egy másik emberrel úgy tud kiteljesedni, ha minél több időt töltünk az illetővel. Istennel való kapcsolatunk a mindennapos imában válik teljessé; és ha időt töltünk Istennel, a barátunkká válik. Prohászka Ottokár püspök gondolatát idézve

az imádkozó lélekbe Krisztus képe nyomódik bele”.

Amikor megnézünk a moziban egy filmet, utána is érezzük még a hatását, mintha mi is belekerültünk volna a filmbe. Hasonló az ima is:

imádság után, miután közelségbe kerülünk Istennel, érezhetjük Isten jóságát.

Mórocz Tamás felidézte, hogy a portugáliai Fatimában járva az ott zajló imádság fogta meg a legjobban, a térdektől kikoptatott kövezet csillogása. A zarándokok a szentolvasót mondva kerültek közelségbe Istennel.

A szentmise szónoka arra kérte az idősebbeket, mutassanak ebben példát a gyerekeknek, imádkozzanak velük, tanítsák őket a szentolvasóra.

Amikor a rózsafüzért imádkozzuk – legyen az pénteken a fájdalmas, hétfőn az örvendetes vagy vasárnap a dicsőséges olvasó –, Isten az ő életét osztja meg velünk. Mindannyiunknak megvan a maga fájdalma, keresztje, öröme, és Istenét is átélhetjük a rózsafüzér imádkozása során, erőt meríthetünk belőle.

Szoktunk imádkozni a békéért, egészségért, jólétért, sikerért, de az imádság igazából önmagáért van.

Ahogy a barátainkkal sem a haszonért vagyunk együtt, az Istennel töltött idő is önmagában érték. Ne csak nagy bajban vagy nagy örömben szóljunk Istenhez, hanem legyen a vele kialakított kapcsolatunk állandó. Mindennap mossa át szívünket az ima! – buzdított szentbeszéde végén Mórocz Tamás bodajki plébános.

A szentmise végén, a kegytárgyak megáldását követően megtartották a szokásos körmenetet.

A búcsúnapot a hagyományos szentségimádás zárta.

Szöveg és fotó: Kiss Attila

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír