Mindig díjat kapott, amikor kapcsolatba került Szent Ferenccel – Csillag Péter Molnár-C. Pálról

A Poverello iránti szeretete okán magyar Giottónak is nevezett művész a Gellérthegy oldalában, a Ménesi út 65. szám alatt élt és alkotott ötven éven át. 1981-ben bekövetkezett halála után három évvel, 1984-ben kisebbik lánya, Csillag Pálné Éva műterem-múzeummá alakította a házat. Ő 1999-ben hunyt el. Azóta fia, Csillag Péter és családja – felesége, Éva és menyük, Nóra – gondozzák és őrzik Molnár-C. Pál művészi hagyatékát. Csillag Péterrel a gyönyörű képekkel díszes emlékmúzeumban beszélgettünk. 

– A Ráth Lépcső Galériában látható, Assisi Szent Ferenchez kapcsolódó képek mellett itt, a Ménesi úti múzeumban Molnár-C. Pál és Szőnyi István munkásságát mutatják be éppen.

– Mindig van új kiállítás nálunk, most az Ars Sacra kapcsán Szőnyi István a művészvendégünk. A tárlat címe: Híd Zebegény és Buda között – Közös pontok és ellenpontok Szőnyi István és Molnár-C. Pál életművében. A kiállítással a Római Magyar Akadémia megalapításának közelgő, 2028-ban esedékes századik évfordulójára is emlékezünk. Nagyapám és Szőnyi István művészetében voltak kapcsolódási pontok, még ha nem tartoztak is szorosan egymás baráti köréhez. Hála Dankó Dalmának, a zebegényi Szőnyi-ház vezetőjének, jó néhány képet kaptunk, amit kiállíthatunk. Gyönyörű ajándéka ennek a tárlatnak, hogy különleges találkozás jöhet létre a két nagyszerű művész között, az örökkévalóságnak alkotott műveik csodálatos harmóniában illeszkednek egymáshoz.

– Idén emlékezünk meg Assisi Szent Ferenc tranzitusának 800. évfordulójáról. Ebből az alkalomból nyílt meg a Ráth Lépcső Galériában A fények éneke című kiállítás, amely Molnár-C. Pál Szent Ferenc-ábrázolásait mutatja be. Hogyan és mikor került kapcsolatba a nagyapja Isten Szegénykéjével?

– Menjünk vissza kicsit az időben: nagyapám 1918 és 1923 között Svájcban és Párizsban töltött öt évet. 1923-ban hazajött, ekkor volt itthon a bemutatkozó kiállítása. A Katolikus Egyház 1926-ban Szent Ferenc-évet hirdetett, Ferenc tranzitusának 700. évfordulója alkalmából. A megemlékezésbe természetesen a ferences rendtartomány is bekapcsolódott. A centenárium alkalmából megrendezték Budapesten az első országos egyházművészeti kiállítást. Több mint százan pályáztak, köztük a nagyapám is. Szép díjakat lehetett nyerni. A pályázók többségéhez hasonlóan ő is Szent Ferenc prédikál a madaraknak címmel festett egy képet, és beküldte. A zsűri visszautasította a festményt, levitették a pincébe, ott tárolták. Gerevich Tibor, a Művészettörténeti Szeminárium professzora, a kiállítás kormánybiztosa azonban a kiselejtezett képeket is szerette volna megnézni. Miután megtekintette azokat, kiemelte közülük a nagyapám festményét, betette a tárlat anyagába, és egy előre meg nem határozott (ifjúsági) díjat is adományozott neki. Ennek óriási jelentősége lett a későbbiek során.

– Arra gondol, hogy két évvel ezután, 1928-ban létrejött a Római Magyar Akadémia, amelynek Gerevich Tibor lett az első igazgatója?

– Igen. Ugyanis az első magyar képzőművészek, akik római ösztöndíjat kapnak, Aba-Novák Vilmos, Pátzay Pál, Szőnyi István és a nagyapám. 1928 és 1931 között volt római ösztöndíjas, és ez nagymértékben meghatározta a további művészi munkásságát.

Mondhatjuk, hogy minden akkor kezdődött, amikor Gerevich Tibor felfedezte az ő Assisi Szent Ferencről festett képét. Különlegessége a mostani kiállításnak, hogy ez a kép is látható a tárlaton. 

– 1928 más szempontból is lényeges Molnár-C. Pál életében, művészetében. Ekkor jelent meg Keleti Arthur Angyali üdvözlet című verseskötete, amit ő illusztrált. A könyvben különösen szembetűnő, hogy ferences lelkiségű az illusztrációsorozat. Ennek két évvel később további jelentősége lett, ismét Szent Ferenchez kapcsolódóan.

– 1930-ban az olasz Mondadori Kiadó levélben kereste meg az akkor ösztöndíjasként még Rómában tartózkodó nagyapámat. Közölték vele: megbízást kaptak a nemzetközileg legrangosabb bibliofil kiadótól, a New York-i Limited Edition Clubtól a Szent Ferenc virágai című kötet kiadására, és a nyomda, illetve a kiadó is illusztrátort keres. Az archívumban megvan nekik Keleti Arthur Angyali üdvözlete. Ha nagyapám esetleg azonos lenne e kötet illusztrátorával, akkor kérik, szíveskedjen a munkát elvállalni. A címét Budapestről kapták meg. Az illusztrációt fametszetben kérték. A gond az volt, hogy nagyapám addig még sohasem művelte személyesen a fametszés művészetét. De nem hátrált meg. Először is elolvasta a Fiorettit, majd hat hét alatt megtanulta a fametszés alapjait, és elvégezte a munkát.

– Molnár-C. Pál ezt írta erről önéletírásában: „hazardőr módra” készültek el a fametszet illusztrációk, „És egy kicsit talán szélhámosan. Ma már nem merném megtenni. Vakmerőség és józanság = tűz és víz. Első ősz hajszálunkkal kezdődik a józanság. És én ma már galambősz vagyok.”

– Az viszont egyértelmű, hogy hatalmas sikere lett a kiadványnak, benne az illusztrációkkal. Nagyapám megkapta a Zichy Mihály grafikai díjat, a Milánói Triennálé aranyérmét, és a Szinyei Merse Pál Társaság nagydíját is elnyerte. Mindig kitüntetést kapott, amikor kapcsolatba került Szent Ferenccel. Idén, október elsején először jelenik meg itthon a Fioretti nagyapám fametszet illusztrációival, a ferencesek gondozásában, díszkiadásban. Méltó lezárása lesz ez a jubileumi Szent Ferenc-éveknek. Különleges ünnep ez számunkra. A fametszetekből a Ráth Lépcső Galéria tárlatán is láthatunk néhányat. Buzás Kálmán és Andrea, akik befogadták a kiállítást, hihetetlen ötletességgel mutatják be az alkotásokat. Ferences oldalról is mindent megtettek a kiállítás méltó megrendezéséért, Kardos Csongor és Mráz Mónika voltak a fő szervezők. Mi pedig hoztuk a Szent Ferenc-képeket – rendkívüli a jelentőségük ezeknek Molnár-C. Pál munkásságában.

– A Fioretti-kötet illusztrációnak elkészítése után, később hogyan jelent meg nagyapja művészetében a Poverello és a ferences lelkiség?

– A budai pasaréti Páduai Szent Antal-plébániatemplom számára szárnyasoltárt készített, amellyel elnyerte a székesfőváros által adományozott, Ferenc Józsefről elnevezett jubileumi koronázási díjat. Ez volt az egyik első és legfontosabb, nagyszabású ferences megbízása, ami megalapozta későbbi gazdag egyházművészeti munkásságát.

A Rákosi-rendszerben Budapesten egyetlen templom épült, a Tövis utcai Kapisztrán Szent János-templom. Kontuly Béla festette meg a főoltárképet, Molnár-C. Pál pedig Szent Ferencet.

Ez is a Ferenchez fűződő mély lelki kapcsolatának bizonyítéka. Megjelenik nála témaként Greccio is, Jézus Krisztus, a Megváltó földi megtestesülése, születése. Amikor Ferenc egy Greccio melletti sziklabarlangban élő emberekkel és állatokkal jelenítette meg az embereknek a betlehemi születést, azt akarta, hogy a saját szemükkel láthassák és átélhessék a történteket. Nagyapám több olyan képest festett, amelyen a Szent Család mögött ott van Szent Ferenc. Ő is eljutott Alverna hegyére, ahol Ferenc megkapta a stigmákat. A budai ciszterci Szent Imre-plébániatemplomban is van egy gyönyörű Szent Ferenc-képe: Ferenc megjelenik a kereszt előtt, kezén a stigmákkal.

Úgy kövessetek engem, ahogyan én követtem őt” – olvasható rajta Molnár-C. Pál képaláírása. A Jézussal teljes egységben lévő Ferencet látjuk itt. Mivel ez a festmény 1949–1950-ben készült, egyértelmű hitvallásnak tekinthető a legnehezebb, legreménytelenebb időkből.

Mindenképpen megemlítendő, hogy Szombathely legrégebbi templomában, a ferences Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban nagyapám festette meg a főoltárt, középen Szent Ferenccel.

– A Ráth Lépcső Galériában most látható tárlattal kapcsolatban mikor vették fel a kapcsolatot a ferencesekkel?

– Tavaly Bodó Márton, a ferencesek közoktatási referense meghívásának köszönhetően a Ferences Pedagógiai Napokon a feleségem, Évi hitoktatóként előadást tartott. A Naphimnusz volt a fókuszban, lenyűgöztek a költeményről szóló előadások. Ott találkoztunk Berhidai Piusz atyával, aki a tartományfőnök. Eljött ide hozzánk, és beszélgetni kezdtünk a közös lehetőségekről. Ekkor került képbe a Ráth Lépcső Galéria, ami a miénkhez hasonlóan szintén családias hangulatú kiállítóhely. Így született meg ez a csodálatos kiállítás rengeteg ötlettel, bámulatosan gazdag elképzelésekkel. Mindennek köszönhetően életre kel, nyilvánvalóvá és átélhetővé lesz a kapcsolat Ferenc és Molnár-C. Pál között, és válaszra talál az a kérdés is, hogy miként kapcsolódik egymásba kettejük életműve. Innen indult, hogy a Naphimnuszról mi is készítettünk egy kisfilmet, Molnár-C. Pál műveivel illusztrálva. A kiállításon látható is néhány képe ennek a sorozatnak. Nagyon érdekes, hogy mindig újabb és újabb részletek kerülnek elő kettejük lelki-szellemi találkozásából. 

– Milyen részletekre gondol?

– Molnár-C. Pál 1919-ben Svájcban tartózkodott Miklós Ödön államtitkár családjával. Házi tanító volt náluk, a fiukat tanította. Fölment a hegyekbe, és ott volt egy mély istenélménye. Amikor lejött a hegyről, 1919. augusztus 20-án, Genfben megvette az első bibliáját, és beleírt egy különleges mondatot, olyan szavakkal, mintha Szent Ferenc ihlette volna azokat:

Add nekem a tudást, hogy Isten mindenható, fölséges a földön és a mennyben, szabadíts meg a bűntől, a betegségtől és a haláltól, ezt kérem tőled ma és mindörökké, a te fiad.”

Csodálatos ima ez, kezdete a Ferenccel való lelki kapcsolatának. Ehhez tartozik az is, amit csak utólag fedeztem fel: közös születésnapunk van nagyapámmal. Ő 1981. július 11-én lépte át a nagy kaput, én pedig ezen a napon születtem, huszonhat évvel korábban. A huszonötödik születésnapomra rajzolt nekem egy Szent Ferenc-képet. Ez is látható a Ráth Lépcső Galériában. Nagyapai szeretettel, célzás nélkül, Ferenc a madaraknak prédikál. Azt írja róla: ő az én választott védőszentem. Évekkel később, amikor Évivel együtt eljutottam Assisibe egy diakónus-világtalálkozóra, én is éreztem a nagyon személyes találkozást Ferenccel. Ma már nekünk is választott védőszentünk ő, naponta imádkozunk hozzá, és megtapasztaljuk az életünkben jóságos közbenjárását, erejének megnyilvánulását.

Az Il Cantico della Luce – A fények éneke című kiállítás december 30-áig ingyenesen látogatható a budai Ráth Lépcső Tudásközpont és Galériában.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2026. október 4-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.