Mindig legyen egy rózsányi szeretet a szívünkben – A kárászi templom búcsúját ünnepelték

A liturgián koncelebrált Kovács József püspöki titkár, Vida Zsolt, a Baranya megyei település plébánosa és Gyurosovics Mihály tiszteletbeli esperes, nyugalmazott plébános.

Felföldi László szentbeszédében kiemelte: Erzsébet a női eszmény megtestesítője, hiszen lánygyermekként egy idegen kultúrában kellett megtalálnia élete küldetését, ott, ahova Isten küldte, ahol rendelése volt a sorsának. Erzsébet gyermekként, jegyesként, hitvesként, majd özvegyként megélte sorsának óriási gazdagságát és szegénységét, egyben mindnyájunk életét, sorsunk mélyét és titkát is.

Erzsébet életének egyik különleges gazdagsága a mély hite és megélt istenkapcsolata volt, amelyen keresztül példát mutatott és mutat ma is – magyarázta a püspök. Élete másik gazdagsága pedig abban a szolgálatban gyökerezett, hogy szeretettel szolgálta gyermekeit, férjét és beteg embertársait. Ez az ő üzenete, a szeretet gazdagsága.

Ha nem szolgáljuk embertársainkat, hanem csak használjuk vagy kihasználjuk őket, ha élni akarunk belőlük, de nem értük élni, akkor nyomorult lesz az életünk és boldogtalanná tesszük a szeretteink életét is.

A szolgálat küldetését élte meg Szent Erzsébet a maga élete teljességében, így vált ő a szeretet szolgálatának példaképévé.

Erzsébet nevével mára elválaszthatatlanul egybeforrott attribútumok a női eszményt megtestesítő rózsa és a férfieszményt megtestesítő kenyér,

mindkét eszmeiséget egyaránt megjelenítette rövid életében. A rózsa jelképezi a női szív gyönyörűségét, ajándékát és titkát, amivel az otthont, a családot, a közösséget, az egyházközség életét széppé teszi. A férfiúi eszmény ugyanakkor az erőből indul ki, ezért van az, hogy az édesapák és a férjek szolgálata teljesen más – magyarázta a főpásztor. A férfieszmény képe a kenyérben jelenik meg, a családról való gondoskodásban, abban, hogy kenyér kerül a családi asztalra. Ez a két eszmény együtt adja meg azt a teljességet, ami erősíti a szívünket, az egymással való kapcsolatunkat és az istenkapcsolatunkat.

Mindnyájunknak személyes sorsunkban kell megélni a szeretetet, az élet és az Isten szeretetét – hangsúlyozta a megyéspüspök. – Meg kell értenünk, hogy személyes sorsunk alakulásában Isten nem elvenni akar az életünkből, hanem adni akar, gazdagon és túlcsordulóan.

A szeretet, ha túlcsorduló, mindent elvisel, és óriási erő van benne, de egy dologtól rögtön meghal: ha méricskéljük, ízetlenné, élettelenné válik.

De ha mindig a legtöbbet, legjobbat adjuk a szeretetből, akkor abban élet és gazdagság van. Isten ilyen túlcsordulóan akar minket segíteni, ennek a megértésében segít Szent Erzsébet.

Ezért lett Erzsébet a karitász védőszentje is – mutatott rá a szónok. A szolgáló szeretetben nagyon fontosak az adományok, de sokkal fontosabb a lelki adomány, amit a szívünk mélyéből adunk másoknak.

Sokan vannak, akiknek mindenük megvan, de a szívük fázik és szomjazik.

Sokszor elegendő egy jó szó, egy látogatás, egy beszélgetés, a hitvesek egymás számára adott ideje, ami az igazi karitász, az igazi szeretet. Erre tanít, ebben gazdagít minket Erzsébet.

Szentbeszéde végén a püspök azt kérte, Erzsébet ünnepnapja erre a szép szeretetre tanítson és ebben erősítse mindnyájunkat, hogy legyen szebb az életünk és tegyük szebbé egymás életét. Isten azt akarja, hogy életünk legyen és bőségben legyen (vö. Jn 10,10). Mai világunk ugyan nem erről beszél, de a másik ember szíve és mindnyájunk szíve is ezért sóvárog, csak ezt akarja, éppen ezért a szép, szolgáló szeretetben kell megtalálni magunkat, egymást és Istent – zárta elmélkedését Felföldi László.

A liturgia végén a főpásztor a Mennyei Atya áldását kérte az oltár elé kosarakban kikészített zsemlékre, melyek Szent Erzsébet élete nyomán arra emlékeztetnek mindnyájunkat, hogy egy zsemlényi vagy éppen egy rózsányi szeretet mindig legyen mindnyájunk szívében.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Hegyi László

Magyar Kurír