Mindig a másik javát, önmagunk feláldozásáig – Ferenc pápával ünnepeltünk a Hősök terén

„Tu es Petrus” – a Krisztus oratórium egyházalapítást megéneklő műve kísérte Ferenc pápát, miközben a pápamobillal végighaladt az Andrássy úton és a Dózsa György úton, a szívében még a tegnapi eucharisztikus körmenet emlékével integető embertömeget üdvözölve. 

A több százezres tömeg három órán keresztül várakozott a Szentatyára, s ez a várakozás zenével, valamint tanúságtételekkel kísért készület volt a szentmisére. A NEK hírnökei – Ekler Luca és Dani György paralimpikonok, Pindroch Csaba és Kubik Anna színművészek – személyes vallomásokat tettek az élet nehézségeinek közepette megtalált Istenről, a Benne megismert szeretet életalakító hatásáról.

Erdő Péter bíboros, prímás köszöntőjében megfogalmazta, a mai szentmise – Statio Orbis – nagyon erős szimbólum: kifejezi egységünket Krisztus körül, Szent Péter utóda vezetésével, az egész világból ideérkezett püspökökkel, papokkal, diakónusokkal, szerzetesekkel és szerzetesnőkkel, és valamennyi hívővel; az ökumenikus jelenlét pedig közös vágyunkat minden megkeresztelt ember egysége iránt.

A főpásztor az egység építésének küldetéséről szólva úgy fogalmazott, az „idők élő jele”, hogy most együtt ünnepelünk, hogy jelen vannak a testvéregyházak képviselői, I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka személyében az ortodoxia, és jelen vannak a zsidó vallás képviselői, de olyanok is, akiknek más a világnézetük.

„Budapest – Magyarország és Európa szívében – a hidak városa. Hivatásunknak érezzük, hogy híd legyünk Kelet és Nyugat között, a különböző kulturális és vallási világok, a nemzetek között” – hangsúlyozta a bíboros. Ezt tesszük lelkiismeretünk által ösztönözve, vértanúink és hitvallóink nyomdokain a krisztusi életszentségre törekedve.

A szentmise zenei világának gazdagsága annak a 2140 fős, a Magyar Állami Operaház Zenekara kíséretében énekelő kórusnak volt köszönhető, amely Varga László, az Országos Magyar Cecília Egyesület (OMCE) központi igazgatója, a váci székesegyház karnagya szervezésével kifejezetten erre az alkalomra állt össze a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola vegyeskarábó, valamint a Kárpát-medencei magyarság katolikus énekkaraiból – abból a sok-sok kórusból, melyek vasárnaponként énekelnek saját templomukban.

A szolgálat zenei rendezője ifj. Sapszon Ferenc, a kórus szervezője Varga László volt. A változatos zenei repertoárt úgy állították össze, hogy minden korosztályt megszólítson. A gregoriántól kezdve a klasszikus polifónián át a későbbi zenei korszakok számos remekműve megszólalt.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusokat záró szentmisét XXIII. János pápasága óta nevezik Statio Orbisnak, és ez az ünnepélyes szertartás megjeleníti az egyetlen nagy közösség létrejöttét az Úr asztala körül. Budapesten Ferenc pápával gyűltünk össze Krisztusban együtt ünnepelni; 2000 óta először történt meg, hogy a katolikus egyházfő zárómisét celebrálva részt vett a világeseményen.

Magyarországra legutóbb huszonöt éve érkezett pápa Szent II. János Pál személyében, aki akkor Pannonhalmára és Győrbe látogatott. Mi, magyarok két évvel ezelőtt találkozhattunk Ferenc pápával Csíksomlyón.

A szentmisén mintegy száz püspök és sok száz pap koncelebrált, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai és sok vendég főpásztor. A szentmisén részt vett mások mellett Áder János köztársasági elnök; Orbán Viktor miniszterelnök; Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes; Kövér László, az Országgyűlés elnöke; Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke; Varga Zs. András, a Kúria elnöke; Varga Judit igazságügyi miniszter; Benkő Tibor honvédelmi miniszter; Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára; Schmitt Pál volt államfő; Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke és Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is.

„Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” – Jézus tanítványainak feltett kérdésére a Szentatya Péter reakcióinak útját követve adott választ homíliájában. Péter ezen az úton eljutott Jézus csodálatából Jézus követésére. Ferenc pápa azt kérte, haladjunk vele ezen az úton, és mi is adjuk meg saját válaszunkat.

Jézus fokozatosan fedte fel húsvéti identitását – a valódi Jézust, aki azonban nem az volt, akit a világ várt. A világ az uralkodót várta, a valódi Jézus azonban nem erővel uralkodik, nem hallgattatja el ellenségeit. A valódi Jézust az Eucharisztiában fedezhetjük fel: Jézus a megtört kenyér, a keresztre szegezett és másokért odaajándékozott szeretet. Úr egy kenyér egyszerű formájában: mindig velünk van, és engedi, hogy megtörjük, szétosszuk, és táplálékunkká válik. Szolgává lesz azért, hogy üdvözítsen bennünket, meghal azért, hogy nekünk életünk legyen. Benne a szeretet áll elénk, és különbségtételt kér: választanunk kell a valódi Isten és énünk istene között.

Ahogyan Péter is szívesebben lázadt, amikor felmerült a fájdalom perspektívája, úgy mi is legszívesebben elfordulunk a kereszttől. „Jézus azonban megráz bennünket. Azt várja, hogy a kereszt előtt megtisztítsuk vallásosságunkat, és engedjük, hogy Jézus kigyógyítson a bezárkózásból, hogy megnyisson az osztozásra. Ez bensőnk gyógyulását hozza, és elindít azon az úton, amely mindig a másik javát keresi, egészen önmaga feláldozásáig.

Péter ezt az utat járja, míg megtalálja a maga válaszát. Felismeri, ki az igazi Jézus, és bár még elbotlik, de megbocsátásról megbocsátásra egyre jobban felismeri Isten arcát, míg végül eljut a terméketlen csodálattól Krisztus valódi követésére.

Tőlünk is ezt kéri Krisztus. Ferenc pápa arra biztatott: nyerjünk ehhez erőt a szentségimádásból, szánjunk erre mindig időt. Az Úr mindig ott van velünk.

Erre hív minket is a NEK és a mai nap. Előre kell néznünk. Legyen ebben kiindulópont a ma adott válaszunk, és mindennap ébredjen bennünk újra a kérdés: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?”

A Szentatya pápamobillal tett üdvözlőköre alatt többek között Kodály Zoltán Pange Ligua-ja, illetve a Varga László által hangszerelt és kiegészített Charpentier Te Deum is felcsendült.

A szentmisén a felajánlásra Marco Frisina olasz katolikus pap és zeneszerző, a Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház karnagya (egyben Szent II. János Pál pápa közeli barátja és legkedvesebb zeneszerzője), a Vatikáni Lelkipásztori Istentiszteleti Központ igazgatója kifejezetten a kongresszusra komponált, Supplices te rogamus című műve hangzott el, amelyet maga a szerző vezényelt.

A szentmise állandó részei közül a Sanctus és az Agnus Dei Strohbach-Harmath De Angelis miséjéből hangzottak el, itt a kórus és a nép felváltva énekelt. Az áldozási énekek között megszólalt Szent Ignác imája, és természetesen a Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat kezdősorú eucharisztikus himnusz is.

A szentmise a pápai himnusz, a magyar Himnusz és a Boldogasszony anyánk kezdetű népénekünkkel zárult.

Végül Ferenc pápa vezetésével elimádkoztuk az Úrangyalát. A Szentatya Isten áldását kérte a magyarságra, majd köszönetét fejezte ki:

Köszönöm a nagy magyar keresztény családnak, amelyet szeretnék magamhoz ölelni különböző rítusaival, történelmével, a katolikus és más felekezetekhez tartozó testvérekkel, akik valamennyien a teljes egység irányába haladunk.”

Azt kívánta Ferenc pápa, hogy a kereszt legyen számunkra a híd a múlt és jövő között. „A vallásos érzés ennek a gyökereihez olyannyira kötődő nemzetnek az éltető nedve. De a földbe szúrt kereszt nemcsak arra indít bennünket, hogy jól gyökerezzünk meg, hanem a magasba is nyúlik és kitárja karjait mindenki felé. Arra hív, hogy ragaszkodjunk gyökereinkhez, de ne elégedjünk meg ezzel; hogy merítsünk a forrásból és adjunk inni mindazoknak, akik szomjaznak a mi korunkban. Azt kívánom nektek, hogy legyetek ilyenek: megalapozottak és nyitottak, mélyen gyökerezőek és másokat tisztelők. Veletek és értetek mondom: Isten, áldd meg a magyart!” – kért áldást népünkre az egyházfő.

Utoljára Piero Marini, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke szólt az ünneplőkhöz. „A keresztény közösség itt, az Ön jelenlétének is köszönhetően, Szentatyánk, megmutatja valódi arcát: a befogadást és a nyíltságot, a kitárt karú édesanya képében, hogy befogadjon minden férfit és nőt, minden népből és nemzetből.”

„Nekünk pedig, akik eljöttünk ide, különböző kultúráinkkal és hagyományainkkal, mindazzal, ahogyan emberségünket megéljük, meg kell újítanunk a hit és a testvéri közösség egyszerű és erős gesztusát; és

miután magunkhoz vettük az élet kenyerét és ittunk a kehelyből, Jézus módjára oda kell állnunk a világ elé, és el kell indulnunk, hogy eljussunk mindenhová, mint a magok a barázdákba, új utakat nyitva, melyek Isten országa titokzatos szövetét alkotják.

El kell indulnunk, hogy gyógyítsunk, hogy a béke szavaival és a kiengesztelődés tetteivel forduljunk embertársainkhoz.

Meg kell érintenünk a világot is, amelyben élünk és dolgozunk, és tovább álmodni a nyitott kapu egyházának álmát”

– melyet, mint ahogy Marini érsek fogalmazott, Ferenc pápa kínál fel nekünk.

Tennünk kell, abban a biztos tudatban, hogy „a szeretet szentségére alapozva gondolkodásunk képes átalakítani minden keresztény közösséget” – buzdított az érsek.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila, Merényi Zita

Magyar Kurír