Mindnyájan tékozlók

Vámosok és bűnösök is eljöttek Jézust hallgatni, amin a farizeusok és az írástudók megbotránkoztak. Négy csoport, négy emberi viselkedésmintázat. A nagyböjt önvizsgálati idejében érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mi melyikhez tartozunk, és úgy meghallgatni a tékozló fiú evangéliumát.

A vámosok jól elkülöníthetők a bűnösöktől. Ők elszegődtek a világi hatalom szolgálatába, és az idők múlásával a birodalmi rendszer lelketlen szolgáivá lettek. Már nem tekintenek a nép nyomorúságára, hanem végrehajtják az állam nevében az adók és a vámok behajtását. Ezzel jól járnak, gazdagodnak, mégis ott hangzik bennük halkan vagy hangosabban a lelkiismeret szava, hogy bár mindenük megvan, valami mégis hiányzik az életükből. Jól megy a soruk, mégis megvetésre méltók.

Eltékozolják emberi kapcsolataikat, eltompul morális érzékük, és végül már nem is a maguk urai:

Jézus példabeszédében ők elszegődnek egy e világi gazdához. Aztán megszólal a lelkiismeretük.

A bűnösök a saját szabadságuk rabjai. Kikérik az örökrészüket, hogy az ne a közösségüknek használjon, hanem egyedül az ő céljaikat segítse. Megtehetik, hiszen őket illeti az örökség. A lehető legmesszebbre elmennek, és az övéik helyett olyanokkal osztják meg az életüket, akiket ők választanak ki maguknak. Megtehetik, hiszen ez az ő életük.

Gyökereiket felszámolva új utakat vállalnak, de az idők múltával eltékozolják adottságaikat, és a teljes szabadság oda vezeti őket, hogy már maguk sem urai az életüknek.

A példabeszédben mások döntenek még arról is, hogy kapnak-e a disznók eledeléből, vagy sem. És akkor megszólal a lelkiismeretük.

Az írástudók a vezető gondolkodók, akik ismerik a törvényt, és képesek arra is, hogy az ősi hagyományt az aktuális helyzetre alkalmazzák. Tisztában vannak a felelősségükkel, azzal, hogy a hívő nép rájuk hallgat. Ennek a felelősségnek óriási a súlya. Ha rosszul döntenek, vagy ha elmulasztják a döntést, eltéved a nép is. Félelmetes ez a hivatás, és ebben a félelemben biztosabb megoldás a bűn elítélése, mint a bűnös ember felkarolása. Hát ne kellene kimondani, hogy a paráznaság bűn? Ne kellene elítélni, hogy a fiatalabbik fiú mindent eltékozolt? Hogyan ünnepelhetjük őt, amikor disznókkal evett együtt?

Az írástudókban az igazság féltése olyan erős, hogy közben eltékozolják a testvért, az embert.

A farizeusok pedig hogyan merészelnének máshogyan tenni, mint ahogy az írástudók mondják? Pedig bennük is ott dolgozik a kétely, hogy vajon melyik az erősebb: a törvény vagy az irgalom. Jézushoz fordulnak, ő pedig egy történettel válaszol. Konkrét embereket hoz eléjük: apát és fiút, testvért és családot.

Jézus is tékozol. Mindenét odaadja értünk:

az idejét, figyelmét, jó hírét, esélyét a földi hatalomra. Ott van a bűnös és a farizeus mellett egyaránt; ott van az atya ölelésében, és a méltatlankodó idősebbik fiúnak is ő válaszol végtelen türelmével. Mindenét odaadja: az életét is. Harmadnapon pedig az örökséget is megosztja majd velünk, bűnösökkel, vámosokkal, írástudókkal és farizeusokkal.

Szerző: Juhász-Laczik Albin OSB

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír