Mindszenty József bíboros, prímás halálozási okmánya – Érsekségi ékességek (144.)

Pfeiffer János a veszprémi egyházmegye papja, majd a veszprémi székesegyház kanonokja és a veszprémi székeskáptalan nagyprépostja az 1630-es évektől kezdődően gyűjtötte össze a veszprémi püspökök, kanonokok és egyházmegyés papok életrajzi adatait. Ez a mű először 1938-as záró évszámmal jelent volna meg, azonban Pfeiffer János végül 1950-ig kitolta a kutatás határát, így az ebben az esztendőben pappá szenteltek az utolsók a kötetben. (A kész kötet végül 1983-ig tartalmazza az egyes személyek életrajzi adatait.)

A szerző munkamódszeréhez tartozott, hogyha valahová nem tudott elmenni személyesen kutatni, vagy valamiért akadályoztatva volt, akkor levélben kért információt.

Mindszenty József püspök (1944–1945) és Pfeiffer János mint tanfelügyelő, a püspöki aula tagja napi munkakapcsolatba kerültek egymással. Jellemük nagyon hasonló volt. Mindketten fáradoztak a veszprémi egyházmegye történetének és papságának megismerésén és megismertetésén, valamint „Isten országának kiépítésén falvainkban, városainkban és a századok folyamán ismételten romba döntött hazánk újjáépítésén”.

Pfeiffer János 1946-ban Mindszenty József esztergomi érsek javaslatára kapott veszprémi kanonoki kinevezést.

A veszprémi egyházmegye múltjából sorozat tizedik kötetét, A veszprémi Egyházmegye legrégibb egyházlátogatásai (1554–1760), amelyet Pfeiffer János állított össze, a szerző ezekkel a szavakkal ajánlotta Mindszenty Józsefnek: „Főméltóságú és Főtisztelendő MINDSZENTY JÓZSEF bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek úrnak, a magyar egyháztörténelem lelkes és széptollú művelőjének, nagylelkű pártfogójának fiúi tisztelettel a SZERZŐ.”

Isten Tiszteletreméltó Szolgája Mindszenty József emlékezete a veszprémi egyházmegye papsága és hívei között 1975. május 6-án bekövetkezett halála előtt és utána is töretlen volt. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy Pfeiffer János A veszprémi egyházmegye történeti névtára (1630–1950) kötetéhez, amely értelemszerűen tartalmazta Mindszenty mint veszprémi püspök életrajzát is, a pontos és hiteles halálozási adatok végett hat évvel később levélben kereste meg a Mindszenty bíborost 1975. május 6-án operáló bécsi orvosprofesszort.

Walter Ludvik válaszában részletesen beszámolt, illetve megnevezte a bíboros, hercegprímás halálának természetbeni okát. Az andrológiai műtét komplokációmentesen sikerült, azonban délután akut szívelégtelenség lépett fel, amely szívinfarktushoz vezetett. A nagyfokú szívkoszorúér-elmeszesedés következtében szívizom-ellágyulás lépett fel.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Lambert Attila; Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír