Mindszenty József hercegprímás halálának 51. évfordulójára emlékeztek Bécsben

Rieger Tibor Tiszteletreméltó Mindszenty József bíborost ábrázoló szobránál (mely korábban az Irgalmas Kórház aulájában volt, jelenleg az udvarán áll) 2011 óta tartanak rendszeresen megemlékezéseket. Az idei emléknap szentmisével kezdődött az Irgalmasrend templomában, majd koszorúzással folytatódott a kórház udvarán.

A szentmise főcelebránsa Székely János szombathelyi püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke volt. Az ünnepi liturgia és az azt követő megemlékezés zenei szolgálatát a székesfehérvári Vox Mirabilis Énekkar látta el Zemlényi Katica vezetésével. Énekük áhítatos légkört teremtett, és méltó módon kapcsolta egybe az imádságot az emlékezéssel.

Homíliájában Székely János püspök arról beszélt, hogy

Mindszenty József olyan ember volt, akin „átragyogott a nap”: életén keresztül egy sötét történelmi korban is láthatóvá vált Isten fényessége.

Ezt egy szemléletes történettel világította meg: egy kisfiú kívülről szürkének és jelentéktelennek látta a templom üvegablakait, ám amikor belépett, látta, hogy a fény átjárja azokat, és felfedezte valódi szépségüket. A püspök szerint

ilyen a szent ember: életén átdereng az isteni világosság.

A főpásztor kiemelte, hogy Mindszenty bíboros fáradhatatlan lelkipásztor volt, aki teljes odaadással szolgálta a rábízottakat. Közösségeket épített, iskolákat alapított, és a legnehezebb időkben is bátran kiállt az igazság mellett. Székely János arra is emlékeztetett, hogy nemcsak szavaival, hanem tetteivel is a szegények mellett állt: segítette a rászoruló családokat élelemmel, pénzzel és tüzelővel, támogatta a szegény sorsú gyermekek taníttatását, szeretetotthont alapított.

Prédikációja végén egy példázatot mondott el egy szegény emberről, akit egy előkelő gyülekezetből azzal küldtek el, hogy imádkozzon, és majd megtalálja azt a közösséget, ahol befogadják. A történet szerint az Úr azt válaszolta neki: ő maga is ismeri azt a gyülekezetet, már régóta próbál bejutni oda. A hívek egyhangú derültséggel fogadták a homília záró üzenetét:

az Egyháznak olyan közösséggé kell válnia, ahol a szegény embert befogadják, s melyben valóban helyet talál.

A szentmise után a megjelentek átvonultak a kórház udvarára, ahol a szelíd, mégis éles alkonyi napfény különleges megvilágításba helyezte Mindszenty bíboros szobrát, talapzatán a felirattal: „Defunctus adhuc loquitur. Holtában is beszél (Zsid 11,4)”. E szavakat Franz König bécsi bíboros idézte 1975-ben a leghűségesebb pásztorra vonatkoztatva a hercegprímás ravatalánál.

Az ünnepséget, amelyet Varga János, a Pázmáneum rektora moderált, egy kórusmű nyitotta meg, majd Magyarország ausztriai nagykövetsége részéről Czenczer Örs követ mondott köszöntőt. Beszédében hangsúlyozta: Mindszentyt önazonosság, kitartás és bátorság jellemezte. Szavai arra is ráirányították a figyelmet, hogy

a bíboros példája ma is eligazítást ad mindazoknak, akik hűséggel kívánnak ragaszkodni hitükhöz, hazájukhoz, közösségükhöz és erkölcsi meggyőződésükhöz.

A megemlékezés folytatásaként Székely János püspök és Varga János rektor; az erre az alkalomra érkezett esztergomi zarándokcsoport; Magyarország bécsi magyar nagykövetsége képviseletében Czenczer Örs, valamint a Kaláka Club részéről Wurst Erzsébet helyezték el az emlékezés virágait. Ezt követően közösen imádkoztak a jelenlévők Mindszenty bíboros boldoggáavatásáért, majd a Himnusz eléneklésével ért véget az esemény.

A Mindszenty József emléke előtti főhajtás után agapén volt lehetőség gondolatokat, élményeket cserélni, régen látott barátokat üdvözölni, új barátságokat kötni.

Szöveg: Krutzler Bálint

Fotó: Czyzyk László

Forrás: Collegium Pazmanianum

Magyar Kurír