Minél inkább közeledik

A karácsony ünnepét megelőző napokban a liturgiát is egyre fokozódó karácsonyi várakozás jellemzi. December 17-étől a vesperásokon Ó-antifónákat éneklünk, amik Jöjj el, jöjj el, Emmánuel énekünket is ihlették.

Ezeken a kiemelt köznapokon az adott napra rendelt saját misekönyörgéseket imádkozunk. Máté és Lukács evangéliumának első fejezetéből olvassuk a Jézus születését megelőző elbeszéléseket. A második adventi prefáció megjeleníti előttünk a karácsonyi várakozás bibliai főszereplőit.

A negyedik vasárnap olvasmányai a Messiás foganására irányítják figyelmünket. Prófétai jövendöléseket olvasunk arról, hogy fiú adatik nekünk, akit Emmánuelnek hívnak (A év), akin keresztül Isten gondot visel Dávid házára (B év), mert aki Betlehemben születik, uralkodni fog a választott nép fölött (C év).

Az evangélium elmeséli, miképpen hangzott el a gyermek érkezésének örömhíre: angyal látogatja meg álmában Józsefet (A év), majd Máriát (B év), aki méhében a magzattal Erzsébethez utazik, hogy megossza vele az életét új értelemmel megtöltő titkot (C év).

Mintha a liturgián mi is részeseivé válnánk ennek a titoknak: „az angyali üdvözlet által Isten szent Fiának, Jézusnak megtestesülését megismerjük”, hogy második eljövetelekor majd „a feltámadás dicsőségébe vitessünk”. Isten Szentlelkét kérjük, aki égi erejével egykor „a Boldogságos Szűz Mária méhét eltöltötte”, hogy áldozati adományainkat megszentelje, mi pedig azokat megváltásunk zálogaként magunkhoz véve egyre nagyobb odaadással készüljünk a születés misztériumának méltó ünneplésére.

Mindhárom misekönyörgés ősi (az első Adorján pápának tulajdonított, a felajánlási a bergamói, az áldozás utáni pedig a veronai szertartáskönyvből való). A gregorián éneket is úgy válogatták hozzá, hogy az olvasmányok és a karácsonyi készület üzenetét erősítsék: „Harmatozzatok, égi magasok”, Ave Maria, „Íme, a Szűz méhében fogan és fiút szül”. Énekkel várjuk a találkozást, Emmánuel közeledését és érkezését, akiben velünk az Isten.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír