Minikonferenciát rendeztek a pálos rend történetéről Hangonyban

Megszentelt élet – 2024. november 25., hétfő | 11:35

November 8-án Hangonyi pálos délután címmel minikonferenciát rendeztek az Ózdtól 9 kilométerre nyugatra, Miskolctól 55 kilométerre észak-északnyugatra fekvő Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen, Hangonyban, ahol a környéki erdők mélyén a középkorban pálos szerzetesek éltek.

Elsőként Sudár Annamária, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNMKK) munkatársa, az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) kulturális menedzsere ismertetőjét hallhatták a konferencia résztvevői a pálos szerzetesrend történetéről.

Sudár Annamária előadásában kiemelte, hogy abban a bő száz esztendőben, amelyben Hangonyban is jelen voltak a fehér barátok, a pálos rend töretlenül fejlődött, egészen 1526-ig, amikor a mohácsi csatát követően a törökök feldúlták a generális perjel székhelyét, a rend középpontját, Budaszentlőrincet is.

A Szent Anna, Szűz Mária édesanyjának tiszteletére épített rendházat 1368-ban alapították helyi nemesek, Lázár, Domonkos és fiaik. Ellátták a fennmaradáshoz szükséges javakkal is a kolostort, de a későbbiekben is számos további adományt, főleg malmokat kaptak az itteni szerzetesek. 1408-ban egy bizonyos Klára asszony ezer forintot hagyott építkezésekre. A források 1460 után már nem említik az aktív kolostort, bár az ekkor keletkezett kiváltságot még Ulászló király is megerősíti. Nagyon valószínű, hogy a török időkben néptelenedett el a rendház. 1567-ben arról értesülünk, hogy az elhagyott épületeket közös megegyezés alapján a rend generális perjele és az újhelyi pálos elöljáró minden tartozékával együtt 200 magyar forintért eladta – olvasható Látos Tamás (MNMKK Nemzeti Régészeti Intézet) és Pető Zsuzsa Eszter (MNMKK Régészeti Tár) Fehér barátok nyomában a gömöri erdők mélyén – A hangonyi pálos kolostor című írásában.

Az 1528-ban kiadott Tabula Hungariae (Lázár-térkép) részlete, amelyen „S. Paulus” névvel jelezték Budaszentlőrincet, ahol a pálosok őrizték Remete Szent Pál földi maradványait

Sudár Annamária előadásában kitért az 1786-os feloszlatás utáni csaknem másfél száz évre is, illetve az 1934-es újraindulásra, valamint a rend 1950-es, kommunisták általi feloszlatására is.

„A pálos kolostorok életét nem csak a leírásokból ismerjük, sokat mesélnek róluk azok a helyszínek is, ahová kolostoraikat és templomaikat telepítették. Történelmük viharos évszázadai során azonban az épületek jelentős része elpusztult, amelyek ma nagyrészt természetvédelmi területeink féltett építészeti és kultúrtörténeti emlékei. A pálos templomok és kolostorok nagyobbik része a lakott településektől távol, az akkori elnevezések szerint a pusztákon épült. A puszta abban az időben nemcsak füves síkságot jelentett, mint ma, hanem minden emberi lakóhelytől távoli, elhagyatott vidéket is. A rend alapelve a világtól való elvonulás, a csendes és bensőséges elmélkedés, a remete életmód volt. A kolostorok körüli irtásokon, a természetes tisztásokon, a szántóföldeken gazdálkodtak a remeték, maguk teremtették elő a fenntartásukhoz szükséges élelmet. Sőt, a konyhakerti terményekből vagy a gyógynövényekből még felesleg is maradt. Környezetükön csak a legszükségesebb átalakításokat, változtatásokat végezték el. Együtt éltek az őket körülvevő világgal úgy, hogy nem azt formálták a saját igényeikhez, hanem ők igyekeztek a lehető legtökéletesebben alkalmazkodni hozzá. Ennek köszönhető, hogy a pálos remeték építményei elpusztultak ugyan, de a környezet, a természet szinte érintetlen formában fennmaradt.” (Major István: A természet rendje, részlet; In: Pálos olvasóköny).

Mórocz Viktor, a Balatonszemesi Pálos Örökség projektvezetője a minikonferencián bemutatta, hogyan kezdték meg annak a középkori pálos kolostornak a feltárását, amelyről a kezdetekben még azt sem tudták, hogy hol volt az erdőben pontosan: 2022 júliusának első felében indult el az akkor két hétig tartó munka a balatonszemesi Mindszent pálos kolostornál, amelyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Régészettudományi Intézetének hallgatói végeztek Végh András (1964–2024) tanszékvezető egyetemi docens vezetésével. Ma már emlékhely fogadja a Barát-dűlőbe érkezőket. Mórocz Viktor előadásából az is kiderült, hogy megsokszorozódott az egykori kolostorhelyszín látogatottsága. A továbbra is folytatódó feltárás egyik eredményeként az előadó a távlatokról, tervekről is beszélt, melyek középpontjában az egykori kolostorhelyszín mellett tervezett kilátó szerepel.

Pető Zsuzsa és Látos Tamás, az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai a hangonyi pálos kolostor helyszínén végzett eddigi kutatásaik eredményeit osztották meg az érdeklődőkkel közös előadásukban. Ismertették: a reménybeli ásatásokat előkészítő korszerű technológia segítségével mérték fel és pontosították az egykori kolostor helyét. A felmérések adta információk segítenek abban, hogy a jövőbeni régészeti feltárások minél kevesebb környezeti rombolással járjanak.

Az előadások után Puskás Antal OSPPE pálos tartományfőnök szentmisét mutatott be a hangonyi katolikus templomban.

Ezt követően a település lakói vendégül látták az előadókat és a rend küldöttségét a helyi termékeket és a hagyományokat is bemutató Hangonyi Pizzériában, ahol az esti beszélgetésben a kolostor feltárásának lehetőségeiről is szó esett. Az est zárásaként a helyi gasztronómia büszkeségét, a „hangonyi begyerőt” is megkóstolhatták a jelenlévők.

Sudár Annamária beszámolója teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás: Pálosrend.hu

Fotó: Hadikfalvi Farkas István; Szentirmay Tamás

Magyar Kurír

#egyháztörténet #épített örökség #konferencia #szerzetesek

Kapcsolódó fotógaléria