Ministránsokkal és jubileumi zarándokokkal tartottak májusi búcsút Péliföldszentkereszten

A 10 év feletti ministránsfiúkat is találkozóra hívták a szaléziak ezen a hétvégén; találkozójukat Kovács Sándor atya, hivatáspasztorációs megbízott vezette. Az alkalomra közel ötven ministráns érkezett közeli és távoli – nem csak szalézi – plébániákról.

A búcsú előestéjén, május 3-án délután a Szentjeink című vándorkiállítás megnyitójával kezdődtek a búcsúi események. A kegytemplomban bemutatott szentmise után a „Gasztroudvarban” finomságokkal, helyi ízekkel, beszélgetésekkel várták a híveket, zarándokokat, kirándulókat, vagy éppen csak arra járókat.

Május 4-én, vasárnap már kora reggeltől folyamatosan érkeztek a zarándokcsoportok; imádkozva, énekelve léptek át a péliföldszentkereszti jubileumi szent kapun.

Tíz órakor kezdődött a szentmisére való imádságos készület a lourdes-i barlangnál lévő tisztáson, a környékbeli plébániákról érkezett hívek, zarándokok részvételével, gyónási lehetőséggel.

A szentmise előtt a bajóti Prímás Iskolaközpont óvodájának legkisebbjei műsorral köszöntötték az édesanyákat, nagymamákat.

11 órakor feltűntek a feszület után hosszú sorban felsorakozott ministránsok és papok; bevonultak a tisztásra, és elfoglalták helyüket a szabadtéri oltár körül. A zenei szolgálatot Lengyel Ákos nyergesújfalui kántor látta el.

A szentmisét Vitális Gábor szalézi tartományfőnök mutatta be rendtársaival együtt.

A főcelebráns szentbeszédében az apostolok példája kapcsán saját hivatásának ébredéséről is szólt, amikor – mint fogalmazott – ő is „ott ült a csónakban”. Nem történt semmi különös, de mégis minden megváltozott, mert megszületett benne egy elhatározás, hogy mindennap imádkozni fog a hivatásáért.

Mert ha valóban papnak készül, akkor adnia kell hozzá a szívét is, nem csak gondolat és lelkesedés kell.

Az igazi döntések nem mindig látványosak, de mindig jók, bár néha egy szürke reggelen születnek meg egy egyszerű helyen, de ha egyszer az ember hallja a hangot, amely hívja, onnantól kezdve már nem tud úgy élni, mint korábban. Mert nemcsak élni akar, hanem Vele élni. „Ez volt az én ugrásom – mondta a tartományfőnök –, és ha újra kellene döntenem, ma is mernék ugrani.”

Az evangéliumi szakasz mindannyiunk életét tükrözi – mondta Vitális Gábor atya. – Mi is válaszúthoz érkezünk: élhetünk tovább úgy, mint régen, megszokott módon, félig-szívvel, vagy új életre kelhetünk Jézussal.”

A szónok hangsúlyozta Jézus jelenlétének fontosságát és a feltámadás valóságát az apostolok számára, párhuzamot vonva az anyák jelenlétével a gyermekek számára, ami az „első evangélium”, amelyet egy gyermek megismer – mondta a tartományfőnök. – A szaléziak számára ilyen a Szűzanya jelenléte: nem beszédesen, nem hivalkodóan, de mindig ott van, mint a Keresztények Segítsége, és nem csak májusban.

Régi rendi levelezésekből felidézte a száz évvel ezelőtti időket, amikor a szaléziak megérkeztek Péliföldszentkeresztre, a puszta kellős közepére, ahol nem sok minden volt, de mégis ott volt a Szent Kereszt és a Szűzanya jelenléte. A szalézi rend alapítója, Bosco Szent János is hangsúlyozza, hogy

nem elég tanítani, nem elég okosakat mondani, de jelen kell lenni. A nevelés a szaléziak szerint azzal kezdődik, hogy: „Itt vagyok veled!”

A tartományfőnök felidézte az evangéliumi szakasznak azt a részletét, amikor Jézus megkérdezi Pétert: „Szeretsz te engem?”, majd a válasza után rögtön küldetést ad neki: „Legeltesd juhaimat! Kövess engem!” Így van ez ma is. Minden keresztény küldetést kap, hogy ne csak újra éljen, hanem máshogy éljen; ne csak a megszokott hálóhoz térjen vissza, hanem merjen elindulni a másik oldalra. „Higgyétek el testvérek, ezt a jövőt építeni csak szeretettel lehet. Mária jelenlétével, Don Bosco örömével és az élő Krisztus vezetésével. Ez a szaléziak küldetése” – fogalmazott Vitális Gábor, rámutatva, hogy ha egy kicsit is másképp indulunk innen haza, mint ahogy érkeztünk, már elkezdődött bennünk az az új élet, amelyre Krisztus meghívott ezen a szentmisén és ezen a búcsún.

A szentmise végén anyák napja alkalmából a tartományfőnök megáldotta az édesanyákat és a nagymamákat.

A szertartás után a templom és a Gerecse Natúrpark Látogatóközpont környékén kézműves-foglalkozásokon, színes családi programokon vehettek részt az érdeklődők.

A búcsúünnep májusi litániával zárult a kegytemplomban. 

Forrás és fotó: Magyar Szalézi Tartomány

Magyar Kurír