A minoritákat köszöntötték Nagybányán

Nagybányán már a XIV. század második felében volt kolostora a minoritáknak, de az a XVI. század közepe táján a török hódítás és a vallási villongások napjaiban elpusztult. A ma is fennálló kolostor eredete 1692-re vezethető vissza. 1703. augusztus 14-én azonban Rákóczi hadai elfoglalták Nagybányát, és mivel azt hitték, hogy a minoriták a németeket támogatják, elűzték őket. A kolostor és a templom a város ostromakor leégett.

1710 végén küldték Nagybányára a 27 éves, nagyra hivatott Kelemen Didák minoritát, aki bár tudott a nagybányai helyzetről, mégis meglepték a helyszínen találtak. Fáradozásának gyümölcseként Nagybányán újra fellendült a minorita szerzetesi élet. Tanítás, betegápolás, evangelizálás területén nagy érdemeik vannak, de még a moldvai misszionáriusok közt is több nagybányai minorita szerzetest találunk.

Az utóbbi ötven év viszontagságai után, bár a rendház törvényes visszaadása még várat magára, a minorita testvérek visszatértek Nagybányára. Schönberger Jenő a szentmise elején köszöntötte a Nagybányára érkezett Bogdan Florin Gheorghiþã OFM Conv, Lãcãtuº ªtefan OFM Conv és Matieº Stãnicã OFM Conv minorita testvéreket, majd köszönetet mondott Kalna Zsolt magyar és Emilian Catalin román provinciálisnak, hogy megvalósulhatott a minoriták visszatérése.

A ferences Páduai Szent Antal kapcsán a püspök prédikációjában elmondta: a fennmaradt írásokból három vonalat figyelhetünk meg, amelyek a szent teológiai tanítását áthatják. Elsőként, Szent Antal arra tanít, hogy a keresztény ember kell, hogy terjessze a Krisztus-hitet a világban. Másodjára, Isten segít, bármilyen helyzetben is legyünk. Bármilyen imára válaszol, csak igaz és tiszta szívből érkezzen az. Az imáink beteljesülésének akadályaként áll a bűn, hibáink, amelyeket nap mint nap elkövetünk embertársaink és Isten ellen. Szent Antal harmadik legfontosabb tanításaként Schönberger Jenő püspök a Szűz Máriára vonatkozót jelölte meg. Szent Antal a bűnösök mentsváraként mutatja be a Szűzanyát. Azok, akik imával fordulnak hozzá, hasonlóak azokhoz, akik a középkorban védő várakba vonultak, hogy büntetésüket elkerüljék.

A szentbeszéd lezárásakor Schönberger Jenő püspök visszatért a bevezetőben használt metaforához: „az aratnivaló sok, de a munkás kevés”; majd így fohászkodott: „Kérjük a Szűzanyát, hogy Krisztus szavaira válaszolva mi is hozzájárulhassunk ahhoz, hogy egyre több munkás legyen az aratásban.”

A szentmise végén Schönberger Jenő megszentelte a hozott liliomokat, majd a misét követően a Szent Antal-ereklye előtt imádkozhattak a hívek.

Szatmári Egyházmegye/Magyar Kurír