Minta, hogy gyógyuljon a társadalom – Kozma Imre megáldotta a fogyatékkal élők otthonát Gödön

Hazai – 2020. szeptember 4., péntek | 16:44

Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke szeptember 3-án megáldotta az épületet, amely a gödi Gondviselés Háza első olyan otthona, ahol tizenkét fogyatékos ember családias körülmények között élhet a támogatott lakhatási program keretében. Forradalmi újítás ez a fogyatékosellátásban, mintaprojekt a támogatásra szoruló emberek méltó gondozásához.

Az ünnepségen részt vett Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége, Fülöp Attila szociális ügyekért felelős államtitkár és Tuzson Bence, a Miniszterelnöki Kabinetiroda kormányzati államtitkára.

Amint arról korábban beszámoltunk, másfél hónapja beköltözhettek az első lakók a támogatott otthonba, ezzel kezdetét vette a gödi – korábban Topház, 2018-tól a Máltai Szeretetszolgálat fenntartásában Gondviselés Háza néven ismert – intézmény kitagolási programja, amelynek célja, hogy a lakók családias otthonokba költözhessenek, ahol a szükségleteiknek megfelelő gondozást kapnak. Jövő nyárig további hat otthonba költöznek ki súlyos és halmozottan fogyatékos lakók, összesen nyolcvanan. A program a kormány 2 milliárd forintos támogatásával valósulhat meg.

Otthon az, ahol békesség, szeretet van, ahol olyanokkal lakhatok, akik értenek és szeretnek, ahol szabadság, csend, nyugalom van – foglalta össze Martinusz Tibor, az új ház egyik lakója, hogy mit jelent a számukra ez a lehetőség.

„Mert az élet arra vágyik, hogy otthona legyen” – kapcsolódott Tibor szavaihoz Kozma Imre. „Áldást hoztam” – kezdte beszédét, és hozzátette, az áldás valójában az, hogy megszületett a ház gondolata és döntést hoztak róla. Az áldás az egymásért való aggódás, héber gondolat szerint maga a találkozás.

Imre atya emlékeztetett arra, hogy 900 évvel ezelőtt ezen a napon, szeptember 3-án halt meg Gerardus testvér, Boldog Gellért, a Szuverén Máltai Lovagrend alapítója és első Nagymestere, aki azt tanította: „Az ember él és éltet.”

Az áldozatkészségben lesz gazdag és teljes az életünk – tette hozzá a Máltai Szeretetszolgálat elnöke. – A mi dolgunk megadni, ami a másik ember életéből hiányzik, ez a segélyszervezet küldetése.

Győri-Dani Lajos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke is megemlékezett Gellért testvérről, aki azt vallotta: „A mi testvéri közösségünk nem fog elmúlni, mert a föld, amelyben ez a növény gyökerezik, a világ nyomora, és mert – ha Isten is úgy akarja – mindig lesznek emberek, akik azon fognak munkálkodni, hogy a szenvedés csökkenjen, a nyomor elviselhetőbbé váljék.”

A tennivaló soha nem fogy el – mondta az alelnök, és hozzátette, hogy a sok kihívás közül a gödi Topház átvétele volt a legnehezebb. Tudták, hogy nem lesz gyors siker, hanem mindennapos feladat. Nagy öröm, hogy ma már látszik az első eredmény, készül még hat ház, felújítják a központi épületet is, és remélik, hogy mintaértékű munka lesz.

Tuzson Bence kormányzati államtitkár hangsúlyozta, hogy mindenkinek joga van az otthonra, a fogyatékkal élőknek ehhez segítségre van szükségük – a kormányzat segít abban, hogy minden embernek ne csak lakása, hanem otthona is legyen.

Morva Emília, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közép-magyarországi régiójának vezetője az aznapi evangéliumhoz kapcsolta azt, ahogyan szembesült a gödi a kihívással: Jézus arra buzdítja a hitetlen tanítványokat, hogy evezzenek mélyre. Mélyre kellett evezni, és ő is azt hitte, megfullad. Most azt érzi, olyan fontos ügyről van szó, amiért mindent megtesznek, amiért mindenen átmennek. Amikor 2018. július 1-jén átvették az intézményt, nagyon fájdalmas helyzettel szembesültek, nehéz terepre kerültek: kétszáz lakó, leromlott infrastruktúra, fáradt dolgozók, rossz megítélés… Súlyos, halmozottan súlyos fogyatékkal élő emberek éltek a házban, sokan gyerekkoruk óta, és csak akkor hagyták el az intézményt, ha orvoshoz vitték őket. Aztán megismerték a lakókat, ma már tudják, minek örülnek, mi dühíti fel őket, felmérték szükségleteiket és komoly terveik vannak velük. Hét nagy családi házat vásároltak, összesen nyolcvan ember költözik be ezekbe jövő nyárig. A hajdani Topház C-folyosóján élő lakók közül is többen kiköltöznek majd: ágyban fekvők, akikről sokan azt gondolják, hogy nekik már minden mindegy. A Máltai Szeretetszolgálat szerint nem így van: nem mindegy, hogy a folyosó zajait hallják csak, vagy azt, ahogy fújja a szél a szobájuk függönyét és ahogy csicseregnek kint a madarak. Morva Emília hozzátette, vannak, akiket nem tudnak integrálni, mert az súlyos viselkedési vagy egészségügyi kockázattal járna. De az ő életük is megváltozik, mert a központi intézményt is átalakítják, senki nem lakik majd folyosóra nyíló, zsúfolt szobákban. A kerítésen belül is lesz ápoló otthon és támogatott lakhatás. A központi épületben lesz majd képzés, foglalkoztatás, nappali ellátás, és szeretnének új lehetőségeket biztosítani a környéken lakóknak is. Kialakítanak krízisapartmanokat és terveznek nővérszállást is.

Fülöp Attila szociális ügyekért felelős államtitkár arra emlékeztetett, hogy a zsúfolt intézmények harminc év után is a szocializmus örökségét idézik, amikor a fogyatékos embereket száműzték a társadalmi életből. A kormány 2011-ben döntött úgy, hogy az ötven főnél nagyobb intézményekből családias körülmények közé költöztetik a lakókat, ez a folyamat 13 ezer embert érint. Hozzátette, hogy ez a folyamat csak összefogással valósítható meg, a kulcsa a közösségi befogadás.

Szavait az összefogásról megerősítette az ünnepség, amelyen részt vettek városi tisztviselők, lelkészek, támogatók és a ház szomszédai is. „Öröm és konkrét feladat… hogy ne csak tanítsunk a szeretetről, hanem meg is éljük” – mondta szerkesztőségünknek a plébános, Krzysztof Miklusiak lengyel szalvatoriánus szerzetes, aki egy hónapja szolgál Gödön.

Kozma Imre szerkesztőségünknek elmesélte, mennyire borzasztó élményeik voltak, amikor megismerték az intézményt és mennyire nehéz volt viselni a sajtó támadásait is. Hangsúlyozta, hogy kormányzati támogatás nélkül nem valósulhatott meg a projekt, amit most látunk, hiszen ezt a kérdést csak nagy áldozatok árán lehet megoldani. Egy egészséges társadalomnak el kell tudnia hordozni a fogyatékkal élőket, ezek az intézmények ugyanakkor gyógyítják a társadalmat is, megváltozik az emberek hozzáállása. „Ez a társadalom számára egy feladat, nekünk pedig küldetésünk is” – hangsúlyozta.

A ház valóban családias, az előző látogatásunk óta kikerültek a falakra a lakókról készült fotók is. „Az a hír, hogy nincs hír. Csak élnek, ahogyan én is élek az otthonomban…” – foglalja össze Giflo Péter, a kitagolási projekt szakmai vezetője. Tibi pedig azt mondta el, hogy úgy élnek a házban, mintha egy nagy család lennének, testvérek egy családban.

Fotó: Lambert Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria