Missziós festészet – Mit jelent ma keresztény festőművésznek lenni?

– 2021-ben jelent meg egy album keresztény tartalmú munkáiról Isten és a világ címmel. Most pedig a karantén feloldása után egyszerre két helyen is nyílt kiállítás műveiből, Celldömölkön Pater noster címmel, illetve Répcelakon feleségével, Varga Bernadett iparművésszel közösen, Ars Sacra címmel. Mindez szinte missziónak tűnik. Erről a késztetésről szeretnénk, ha többet megtudhatnánk.

– Az Ars Sacra Fesztivál a városmissziókból nőtt ki, ami azt jelenti, hogy Magyarország ma újra missziós területté vált. Fél évszázad bolsevizmus és negyed század liberalizmus után ezen nem lehet csodálkozni. A misszió kifejezés találó, különösen most, az 52.  eucharisztikus kongresszus előtt. Harminc éve festek keresztény tartalmú képeket. Közvetlenül a rendszerváltás után nem gondoltam, hogy ez ennyire rögös út lesz. A kortárs művészeti szcéna (múzeumok, galériák, kurátorok, művészeti kiadványok) idehaza, de külföldön is 90 százalékban ateista, keresztényellenes szellemiségűek, tehát végig ellenszélben dolgoztam. Az egyház, a történelmi egyházak pedig csak mecénásként látják a kortárs szakrális művészetet, tehát ha nem ők a megrendelők, úgy gondolják, nincs közük hozzá. A Miatyánk ciklussal most készültem el, minden sorát megfestettem, ez a legfontosabb imádságunk, fontosnak tartottam, hogy a mai ember számára is katartikus módon megjelenítsem. A könyv és a kiállítások az én eucharisztikus vállalásaim. Ez a festészet nem a világé és nem is az egyházé.

– Triviálisnak tűnik a kérdés, de akkor ki finanszírozta azt a rengeteg nagy méretű festményt, amit eddig létrehozott?

– A világ számára túl egyértelműen keresztények, az Egyház számára túl világias indíttatásúak. Két szék közt a pad alatt találtam magam. Több száz vallásos tárgyú képet festettem az elmúlt évtizedekben. Ma már különösen drága „hobbi” a festészet, nemrég az új képekhez vásároltam alapanyagokat, csak az alapozatlan vászon egy képemhez nyolcezer forint volt. A pályázatírással rég felhagytam, egy kamarakiállítást tudnék rendezni a visszautasított pályázataim dokumentumaiból. A tücsök és a hangya mese jut eszembe, szüleim örökségéből (sajnos már nem élnek) finanszíroztam a festészetem, illetve az utóbbi időben a publikációim tiszteletdíját tudtam ráfordítani, mivel feleségemmel, Varga Bernadett iparművésszel együtt négy gyermeket neveltünk fel, és juttattunk el az egyetemig. Mindketten tanítunk, és a tanári fizetés a létfenntartáshoz elég.

– Ez elég lehangolóan hangzik, hozzátartozik a magyar valósághoz. Mi készteti mégis a munkára? Mik a tervei, hogyan tovább?

– Mára a képzőművészet itt, Európában teljesen elvesztette keresztény alapjait. A reneszánsszal elinduló elvilágiasodása visszafordíthatatlan. Évszázadról évszázadra egyre sekélyesebbé vált, mára teljesen kiüresedett. Hétköznapi és közönséges lett, teljesen elvesztette korábbi, csak Európára jellemző lelki tartalmait. A kérdésre válaszolva, augusztusban a Martonvásáron nyíló Eucharisztia-kiállításon fogok szerepelni, szeptember elején az Ars Sacra Fesztivál keretében feleségemmel közösen állítunk ki Isten és a világ címmel a zsámbéki Keresztelő Szent János Iskolaközpontban, jövő tavasszal végre megnyílik a Covid miatt már kétszer elhalasztott Isten és a világ című kiállításom a soproni Munkácsy Teremben, végül 2022 őszén a Petőfi Irodalmi Múzeumban állítok ki, szintén az Ars Sacra Fesztivál keretében. Katolikus lévén pedig egyre inkább a Szűzanya megjelenítése válik fontossá számomra, az ő megtartó, őrző, gondoskodó, közvetítő személye.

Szerző: Maurer Péter

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír