Misztikusok az Eucharisztiáról: Nagy Szent Gertrúd

Üdvözlégy, áldott légy, ó, legszentebb Oltáriszentség! Annyiszor, ahány csillag van az égen, szikra a tűzben, por a levegőben, vízcsepp a tengerben és homokszem a földön!

Légy áldott annyiszor, ahány virág van tavasszal, gyümölcs nyáron, hulló falevél ősszel, hópehely télen,

s ahány teremtmény van az égen és a földön! Méltó vagy erre, én Istenem, aki a kenyér és bor színe alá rejtőzöl.

Üdvözlégy, áldott légy, ó, legszentebb Oltáriszentség! Annyi dicsérettel, amennyit csak minden angyal és minden ember műveivel és cselekedeteivel, szívének vágyával, agyának gondolatával, kimondott szavaival zengeni tud. Méltó vagy erre, én Istenem, aki szent testeddel és véreddel táplálsz bennünket.

Üdvözlégy, áldott légy, ó, legszentebb Oltáriszentség! Annyi dicsérettel, amennyit a Szentháromság mindenhatóságával létre tud hozni, bölcsességével magába tud fogadni, tudásával el tud ismerni, s szeretetével kíván és akar, mindenütt, mindig, örökkön örökké!

Méltó vagy erre, én Istenem, aki ebben a szentségben nemcsak emberségeddel, hanem Istenségeddel is egyesülni akarsz velünk!

*

Gertrúd 1256. január 6-án született Türingiában. Életét a világ számára egyetlen mondattal össze lehet foglalni: egy ötéves kislány a helftai kolostorba került, és ott élt negyven éven át, egészen haláláig.

Gertrúd írásaiból megtudhatjuk, hogy Helftában törekedtek a szentmise és a zsolozsma lehető legtökéletesebb végzésére. Számára a liturgia olyan volt, mint a levegő, amely mindent áthatott. Majdnem minden látomását és megvilágosodását egy ünnep váltotta ki, vagy arra irányultak ezek a misztikus tapasztalatok. A látomások elmélyítették benne az Egyház misztériumának megértését, és szüntelenül erősítették a készséget, hogy „saját testében egészítse ki azt, ami Krisztus szenvedéséből még hiányzik”.

Forrás: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Fotó: Wikimedia Commons

Magyar Kurír