Mit jelent...? I. A klónozás

Napjainkban egyre gyakrabban hallunk a bioetika fontos kérdéseit érintő eseményekről, vitákról: a koreai, angliai klón-kísérletekről, az olaszországi népszavazásról, az embrionális őssejt-kutatás körül újra és újra fellángoló vitákról Németországban, Amerikában, s a világ számos más országában.

Megengedhető-e a „terápiás” klónozás, miért kellene korlátozni a mesterségesen megtermékenyített petesejtek számát, hol kezdődik és meddig tart az emberi élet, van-e jogunk a halálhoz, az abortuszhoz, a halálos betegségek gyógyításához? A tudomány és a technika fejlődésével az ember egyre nagyobb hatalmat tart a kezében, de érdemes elgondolkodni azon, mit kezdjen vele.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2003 decemberében „Az élet kultúrájáért” címmel körlevelet adott ki „a bioetika néhány kérdéséről”. Ennek bevezető gondolatai között utal arra, hogy „az egyes bioetikai kérdések tárgyalásakor sokszor már a szóhasználat sem egyértelmű”, s a fogalmi zűrzavar könnyen vezethet a valóság téves megítéléséhez. Ennek kiküszöbölésében igyekszik segítséget nyújtani a körlevélen alapuló szakkifejezés-gyűjteményünk.


A klónozás

„A klónozás annyit jelent, mint másolatkészítés.
Világosan el kell különítenünk a molekuláris, sejtes, a szöveti, szervi, illetve önálló szervezetek szintjén végzett klónozást. A tudományos pontosság mellett ezek a szintek etikailag is teljesen mást jelentenek:
- A molekuláris klónozás nukleinsavak vagy fehérjék sokszorosítását jelenti, ezt a műveletet évtizedek óta végzik, és a termékek jól definiálható gyakorlati haszonnal rendelkeznek (pl. humáninzulin előállítása biotechnológiai úton).
- A sejtek klónozása minden kelő kenyérben, erjedő mustban megjelenő folyamat, de ide tartoznak a kórházi bakteriológiai vizsgálatok eljárásai is (hemokultúra készítése az egyes bakteriális fertőzések kiderítésére).
- A szervek klónozásának folyamatára sok növényi példa mellett állati, sőt emberi regenerációs példák utalnak.
A növények esetében a szervezet klónozása is ismert (pl. orchideák). Teljesen és alapvetően más a helyzet az emlős klónozással. 1993-ban a George Washington Egyetem két kutatója, Jerry Hall és Robert Stilman kettő-, négy- és nyolcsejtes állapotú emberi embriókon végrehajtott sejtszétválasztási kísérleteik adatait tette közzé („embriófelezés”). Ez az eljárás a szó szoros értelmében nem nevezhető klónozásnak, hiszen itt bár sokszorozásról van szó, de ez pusztán egy egyszerű mechanikus szétválasztást jelent.

A szó szoros értelmében vett klónozás aszexuális, ivarsejtek egyesülése nélküli sejtmagátültetésen alapuló szaporodási forma, amelynek célja, hogy a sejtmagot szolgáltató felnőtt egyeddel genetikailag azonos utódokat hozzanak létre.”
A módszer sikeres alkalmazásának első, világszerte feltűnést keltett példájáról a Nature című folyóirat számolt be 1997. február 27-i számában: ekkor jelent meg az edinburghi Roslin Intézet két skót kutatója, Jan Wilmut és K. H. S. Campbell, valamint munkatársaik tevékenysége során világrajött Dolly híre.

A szó szoros értelmében vett klónozás során tehát egy adott faj egy egyedétől petesejtet nyernek, majd ennek sejtmagját eltávolítják (enukleálják). Ebbe a sejtmagjától megfosztott petesejtbe juttatják be a klónozandó egyed egyik testi sejtjének diploid (2n – [két kromoszómasorozatot tartalmazó]) sejtmagját. A fejlődésnek induló sejt analóg a megtermékenyített petesejttel, a zigótával. A fejlődésnek indult embriót egy felnőtt női egyed petefészkébe viszik, ahol az tovább fejlődhet, és bizonyos valószínűséggel eljuthat a megszületésig.”

A klónozás két fajtáját különböztetik meg: a reproduktív klónozás új egyed létrehozására irányul, a terápiás klónozás a létrehozott embrió őssejtjeinek gyógyászati célú felhasználását célozza.

„A reproduktív (új egyed létrehozását célzó) klónozással kapcsolatos etikai aggályok nem a még tisztázatlan természettudományos ismeretekből, és nem is az esetlegesen klónozással létrehozott ember csökkent méltóságából fakadnak. Egy klónozott ember és a kiindulási diploid sejtmagot adó személy közötti hasonlóság nagyjából az egypetéjű ikrek közötti hasonlóságnak felelne meg, az időbeli eltolódást leszámítva. A klónozott ember méltósága sértetlen és független a módszer markánsan etikátlan és igazságtalan minőségétől. A klónozás nimbusza látensen a tudomány mindenhatóságába vetett hitet táplálhatja, valamint arra utal, hogy a természettudományos kutatás nélkülözheti az ember önértelmezését, az élet céljának keresését, és az ezen cél felé haladást biztosító értékrend kialakítását.”

A „terápiás” klónozás lehetővé teszi, hogy „alkalmazásával jól definiált genetikai információval rendelkező pluripotens humán embrionális őssejteket hozzanak létre, amelyek később a kívánt irányba differenciáltathatók”.

Az őssejtek ugyanis „omni- vagy pluripotens sejtek (ezekből a sejtekből minden vagy sokféle sejttípus differenciálódhat: pl. simaizomsejtek, kötőszöveti sejtek, idegsejtek stb.). Nem specializálódott (nem differenciálódott) sejt, amely hosszú ideig képes megőrizni osztódóképességét úgy, hogy közben nem differenciálódik. Meghatározott körülmények között néhány átmeneti stádiumon áthaladva a legkülönbözőbb szövetekké fejlődhet.”

A „terápiás” klónozás során „egy petesejt magját egy adott egyed felnőtt (differenciálódott) sejtjének magjával helyettesítenek, amelyet az egyedfejlődés blasztociszta [hólyagcsíra] stádiumáig terjedő szakasza követ. Ekkor a belső sejttömeget (ICM – inner cell mass) embrionális őssejtek kinyerésére használják föl, és ezekből különböző differenciált sejteket hoznak létre. Ez a módszer az embriók eszközként való felhasználása és szükségszerű elpusztítása miatt erkölcsi szempontból megengedhetetlen.”

MK