Mit keresnek masnis bárányok a pápánál Szent Ágnes ünnepén?

A tiszta, szűzies, szemérmes jelentésű görög hagnósz szóból származó Ágnes nevet korábban a latin agnus, bárány szóból eredeztették. Szent Ágnest gyakran ábrázolták bárányokkal, a tisztaság és az áldozat jelképeivel, a kezében tartott pálmaág pedig a vértanúságra utal. Liturgikus emléknapján, január 21-én áldják meg Rómában a bárányokat, amelyek gyapjából az érseki palliumokat készítik.

A főpapi jelvény egy 5 centiméter széles fehér gyapjúszalag, amelyre hat keresztet hímeznek selyemből. A palliumot a miseruhára veszik föl mintegy gallérként, és három díszes tűvel rögzítik. A liturgikus ruhadarabot a pápa és a metropolita érsekek viselik. A pallium a Jó Pásztor alakját idézi, aki vállára veszi az elveszett bárányt, és azt a szoros köteléket fejezi ki, amely a pápa és a metropolita érsekek között van. Az új érsekek palliumait Szent Péter és Pál apostolok főünnepén, június 29-én áldja meg a pápa.

Átadásuk hagyományosan a protodiakónus bíboros feladata volt, akár személyesen Rómában, akár székhelyükre küldve azoknak, akik akadályoztatva voltak. II. János Pál 1984-ben bevezette, hogy Szent Péter és Pál ünnepén a pápa maga köré gyűjti az elmúlt év során kinevezett metropolitákat, és személyesen helyezi a nyakukra az ünnepi szentmisén megáldott palliumot.

Új érsekek palliumai a Szent Péter-bazilikában tartott szertartáson

Ferenc pápa 2015. január 12-én elrendelte, hogy az érsekek az eddigi szokásnak megfelelően legyenek jelen Rómában a palliumok megáldásának szertartásán, de nem történik meg a palliumok fölhelyezése. Azokat egyszerű és személyes formában kapják meg a Szentatyától, a pallium fölhelyezése, vagyis az új érsek nyakába helyezése pedig az illetékes egyházmegyékben történik.

Korábban a pápák áldották meg Szent Ágnes (neve is bárányt jelent) napján a bárányokat, amelyek gyapjából a főpapi jelvényeket készítik. Idén Franco Bergamin, a lateráni kanonokok főapátja végezte a szertartást a falakon kívüli Szent Ágnes-bazilikában.

Franco Bergamin elmondta, már a 4. században is említik a bárányt Ágnessel, illetve az emléknapjával kapcsolatban. A 6. századból származnak az első történeti emlékek arról, hogy megáldják a bárányokat a vértanú sírjánál; a hagyomány azóta él.

Francesco Furini: Szent Ágnes vértanú (1640 körül)

Az állatokat régen a Szent Ágnes-bazilika kanonokjainak kellett biztosítaniuk, napjainkban a római Tre Fontane trappista kolostor szerzetesei adományozzák. Két évtizede még a szerzetesek tartották a jószágokat, de ma már nem ők nevelik őket, hanem helyi pásztoroktól vásárolják.

A Szent Ágnes-bazilikában tartott ünnepségre a Názáreti Szent Család Kongregáció nővérei készítik fel az állatokat, megmosdatják őket, még egy kis mellényt is adnak rájuk. Az egyik bárányon piros, a szent vértanúságának jeleként, a másikon fehér a mellény, ami Ágnes szüzességét szimbolizálja. Ugyanezek a színek köszönnek vissza az állatok fejére helyezett virágkoszorún is, a fülükön pedig masnik vannak. Miután így felöltöztették a bárányokat, egy-egy kosárba helyezik, és elviszik őket a Szent Ágnes-templomba.

Az állatokat a Szent Ágnes és tejtestvére, Szent Emerencia ereklyéje fölött lévő oltárra helyezik, itt zajlik a szertartás. Emerencia két nappal Ágnes után halt meg. Katekumen volt, a keresztség felvételére készült. A hagyomány szerint Ágnes temetésekor az összegyűlt keresztényeket megtámadták a pogányok. Emerenciát kihurcolták a templomból, és megkövezték.

Az állatok ezután a Szent Ágnes-bazilikából a Trastevere negyedben lévő Szent Cecília bencés kolostorba kerülnek, ahol az Isti sunt agni novelli énekkel fogadják őket. Maria Giovanna Valenziano apátnő elmondta, a nővérek szeretettel gondozzák, cumisüvegből etetik a bárányokat. Kialakítottak nekik egy kis házikót, ahol szalmán fekszenek, elektromos radiátorral fűtenek nekik, illetve van egy kis karám is, ahol mászkálhatnak.

Szövőszékek a Szent Cecília bencés kolostorban

Tavasszal nyírják meg a két bárányt, de az új érsekek palliumainak elkészítésével nem várnak addig, hiszen hónapokig tart a munka. Sok lépésből áll a folyamat: a nyers gyapjúból fonal lesz, amit mosni, bolyhozni kell, ettől lesz puha, majd a fésülés után következik a szövés, amit a mai napig kézzel végeznek az apácák. Speciálisan a pallium méretére beállított szövőszékeken dolgoznak. Miután elkészült az alap, selyemből elkészítik a kereszteket. Június 24-én, Keresztelő Szent János születésének ünnepén adják át a palliumokat a Pápai Liturgikus Szertartások Hivatalának. Azért ezen a napon, mert János volt, aki Jézust Isten Bárányának nevezte.

A két kisbárány gyapját a pápa palliumához használják fel, de a többihez más gyapjúra is szükségük van a nővéreknek, akik nagy gonddal, odaadással és szeretettel végzik a főpapi jelvények készítését.

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír
(ki)