Június 7-én történt ez az egyszerű, de mélyen emberi találkozás. XIV. Leó pápa fogadta Giovanni Giordano családját, aki a csendőrségi káplán munkatársa a római Tor Quintóban található V.B. Salvo D’Acquisto csendőrlaktanyában.
Ott volt az audiencián a felesége és a kisfiuk, egy élénk és fáradhatatlan, meglepően energikus gyermek. A hosszú várakozás alatt senki sem tudta igazán visszatartani: az egyik helyről a másikra rohangált, anélkül, hogy figyelemmel vagy bizalommal fordult volna a jelenlévők felé. Úgy tűnt, mintha a saját világában élne, amelyben a várakozást játékkal kellett kitöltenie.
Ám amikor a Szentatya megjelent, váratlan és megható dolog történt.
Míg mi, felnőttek, fegyelmezettek maradtunk, meg voltunk illetődve, talán még meg is ijedtünk a pillanat szentségétől, az a kisfiú mintha felragyogott volna: mindent hátrahagyott, és habozás nélkül a pápa felé rohant, őszinte, spontán módon megölelte.
Semmi gát, semmi habozás: csak a gyermeki szív tisztasága, amely felismeri, ami igaz, jó és szeretetteljes. XIV. Leó pápa mosolygott, és gyengédséggel viszonozta ezt a váratlan és mély gesztust. Nincs más dolgunk, mint engedni, hogy ez az evangéliumi jelenet megszólítson minket: „ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 18,3).
Úgy tűnik, a Gondviselés éppen ezekkel a jelenetekkel akar súgni nekünk valamit: akiknek szabad a lelkük, olykor ők tudják a legjobban felismerni Isten szépségét és atyai szeretetét.
Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria