Mit üzen Isten, és mi az én dolgom – Rubinmiséjét ünnepelte Gyulay Endre püspök a szegedi dómban

Hazai – 2023. június 10., szombat | 20:59

A Szeged-Csanádi Egyházmegye papsága, papnövendékei, vendég paptestvérek, egykori hittanosok, az egyházmegye hívei ünnepeltek együtt Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspökkel pappá szentelésének 70. évfordulója alkalmából. Történelmi időkben megélt hitről, adott körülmények között megtalált útról hallhattak tanúságtételt a jelenlévők.

70 év papi szolgálat a Szeged-Csanádi Egyházmegyében kötődések sokaságát alakította ki – mutatja ezt a zsúfolásig megtelt templomtér is Gyulay Endre rubinmiséjén. Nagy számban vannak itt paptestvérek Kiss-Rigó László főpásztor vezetésével, hogy nyugalmazott megyéspüspökükkel ünnepeljenek. Eljött hálát adni a társszentelt püspök, Martin Roos Temesvárról, a szomszéd egyházmegyét kormányzó Bábel Balázs érsek, a Váci Egyházmegyéből Varga Lajos segédpüspök, paptestvérek az ország különböző részeiből és a Szent Gellért Szeminárium növendékei.

Kiss-Rigó László megyéspüspök köszöntötte jubiláló elődjét és tolmácsolta Ferenc pápa áldását: „Veled együtt és érted adunk most hálát. Azért a szolgálatért, amit az egyházmegye javáért és Isten dicsőségére végeztél.”

Az egyházmegye híveinek nevében Domaszék polgármestere, Sziráki Krisztián és Máramarosi Mária, a Szent Dömötör Kórházlelkészi Szolgálat koordinátora köszöntötték nyugalmazott pásztorukat.

Gyulay Endre 93 életév és 70 év papi szolgálat gazdag tapasztalatából merített szentbeszédében. Egy-egy életeseménnyel jellemezte a korokat, az adott időszak tipikus jelenségét kiemelve mutatta be, hogyan keresett és talált utat a küldetésben, amit szentelésekor vállalt.

„Minden mögött ott van Isten kegyelme. Csodálatos rátekintetni, hogyan készítette és vezette az életemet – fogalmazott.

Akit hívnak, annak menni kell.”

Gyulay Endre már kisiskolásként meghallotta Isten hívását. Családi körülményei, édesanyja korai halála, édesapja betegsége, a család anyagi helyzete nem biztosított számára egyenes utat a tanulásban. Kanyarokra kényszerült, megélt nehézségeket, mégis bejutott a szemináriumba.

Isten előrelátása nyilvánult meg mindabban, ahogy engem vezetett, s végül eljutottam oda, hogy ahova hívást kaptam, azt beteljesítsem.”

A szemináriumi életet két szóval jellemezte: fegyelem és lelkiség. Kiemelte a kispapok nevelésében meghatározó személyt, Hunya Dániel a jezsuita spirituálist. „Megéltük, hogy »köptek ránk«, naponta éreztük a hit ellen irányuló pusztítást, de szentelésünkkor az egyházmegye védőszentje előtt fogadalmat tettünk, hogy összetartunk.”

A papi szolgálat első éveinek állomásai Röszke, Ásotthalom, Gyula, Domaszék, majd Mezőhegyes voltak. Innen került spirituálisnak a szemináriumba, és beépítette a papnevelésbe azt a lelkiséget, amit egykor jezsuita elöljárójától tanult. Beszélt arról, hogyan látogatta a családokat, gyűjtötte össze a hittanosokat, terjesztette a II. Vatikáni Zsinat tanítását, szervezett rendszeresen lelkigyakorlatokat a Balatonnál, nyújtott szövegmagyarázat címen hittani ismereteket egy egyetemista kórusnak.

„Éltek a hit morzsái, de az emberek a hitvallásra még nem voltak készen. Folyamatos volt az ellenőrzés, az ember nem tudta, mikor viszik be. Ez volt a légkör, ebben kellett dolgozni. Mi kellett hozzá? Egyszerűen csinálni kellett.

Ha hivatást kap az ember, akármerről fúj a szél, nem a szél irányába kell menni, hanem megkerülve azt, meg kell tenni, amit abban az időben és azokban a körülményekben lehet

– írta le azt a módot, ahogy kereste és meg is találta a pasztoráció útját. – Észre kellett venni minden kis pontot, ahol kapcsolatba lehetett kerülni a hívekkel. Lassú építkezéssel értük el, míg a keményfejű magyaroknak eszébe jutott, hogy van Isten, és hogy hogyan kell élni.”

Felelevenítette püspökké történő kinevezésének körülményeit. 1987-et írtunk, ez a fiataloknak történelem; most egy élő tanútól hallhatták, mit jelentett a pártállam idején szolgálni. Így indult az újabb feladat. Kinevezését követően az vezette, hogy gyakorlattá tegye a zsinat szellemiségét. Két év munkájából az ország állapotát bemutató körlevél született, hogy megmutassa, merre tovább, mi az irány. Fontos lépés volt az egyházmegyei határok változtatásával születő új egyházmegye lehetőségeinek feltárása. Fő hangsúlyok voltak a személyes kapcsolatok építése, a lelkipásztorok segítése, biztatása, hogy az egyházmegye újra elkezdjen élni. Majd jött az egyházmegyei zsinat, a katolikus iskolák alapításai – sorolt néhány fontos állomást.

A 70 évet összegezve így fogalmazott: „Két dolog mindig megvolt: Mit üzen az Isten, és mi az én dolgom.” Gyulay Endre hálaimával zárta szentbeszédét: örömért, veszteségért, jóért, rosszért egyaránt. A hívek tapssal fejezték ki köszönetüket.

A szentmise végén a jubileumot ünneplő püspök ünnepélyes áldást adott az egész közösségnek.

Zenei szolgálatot Gyulay Endre kérésére a dóm énekkara adta. Az áldozás alatt a rókusi plébános egykori hittanosai –  a mai 50–60 évesek – énekelték el papjuk kedves dalát, és a szentmise végén is énekkel köszöntötték őt, aki a Kalazanci Szent József oltáránál fogadta a köszöntők hosszú sorát.

Gyulay Endre 93 évesen is szolgál. A szószék és a gyóntatószék a fő eszköze ebben.

Serfőző Levente elmondta, Gyulay Endre ma is szívén viseli az egyházmegye sorsát. „Sokat jelent, hogy a hétköznapokban papként velünk van.

Olyan lelkipásztor, aki halad a korral, aki vallja, szükség van az Egyházban a világiak szolgálatára, a férfiak és nők karizmájára.

93 éve ellenére mindenhova elmegy, ahova hívják, mindent vállal, amire kérik. Ma is lelkipásztor” – mondta a püspöki helynök.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria