Mohos Gábor püspök: A hitoktatás nem pusztán ismeretátadás, hanem tanúságtétel

Mohos Gábor szentbeszédében arra emlékeztetett, hogy a hitelesség nem tökéletességet jelent: a hit a bűnbánaton keresztül újra és újra visszavezet bennünket Istenhez.

A püspök a szentleckéhez kapcsolódva Szent Pál apostol Rómaiaknak írt levelének vigasztaló üzenetét állította homíliája középpontjába. Mint mondta:

amikor nehézségekkel küzdünk és a hétköznapokban bizonytalanság vesz körül bennünket, erőt adhat az apostol tanítása arról, hogy Isten saját elhatározásából választott ki minket.

„Isten maga elhatározta, hogy kiválaszt bennünket, hogy meghív bennünket” – fogalmazott a segédpüspök, majd Szent Pál szavait idézte: „Akiket előre elrendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat igazzá is tette, és akiket igazzá tett, azokat meg is dicsőítette.” Hozzátette: mindez valamennyi hívőről elmondható. Isten előre ismert bennünket, és arra rendelt, hogy Fiának képmását öltsük magunkra.

Mohos Gábor a hitoktatást a pedagógusi hivatások között is egyedülállónak nevezte. Egyetlen pedagógus sem csupán ismereteket közvetít, hiszen munkája mindig nevelés is, amelyhez hozzáadódik a saját személyisége. A hitoktató azonban az ismeretek átadása mellett különösen is tanúságot tesz saját hitéről. A hitoktatói hivatás ezért hitelességet kíván. Ez szép, ugyanakkor egyáltalán nem egyszerű követelmény: az órán átadott ismeretek mellé a hitoktatónak oda kell helyeznie saját életét és személyiségét is, mindazt, ami benne az évek során kialakult, és ami jelenleg is formálódik.

A hitelesség nem egyenlő a tökéletességgel. Nem jelenti azt, hogy semmilyen hibánk nincsen”

– hangsúlyozta a püspök. – A hitelesség azt jelenti, hogy a hittanórán megosztott hit az ember életének meghatározó tapasztalata. Nemcsak a hittanórán, az iskolában vagy a templomban van jelen, hanem életének minden pillanatát meghatározza. A hívő emberrel is előfordul, hogy elbukik, de a hit ismét felemeli, és a bűnbánaton keresztül visszavezeti ahhoz az Istenhez, akit bűneivel megbántott, és akitől azok miatt távolodni kezdett.

„Isten, ahogy Pál apostol fogalmaz, nemcsak meghív bennünket, hanem igazzá is tesz. Jézus Krisztusban igazzá tett bennünket” – mondta Mohos Gábor. Hozzátette: Ez akkor is igaz, ha az ember ezt törékenyen éli meg, és újra meg újra szembesül saját korlátaival és gyengeségeivel.

A keresztség által már megigazultunk, Isten gyermekei és a Szentlélek templomai lettünk – folytatta a püspök. – Mindez nem a saját érdemünk: Isten választott ki és ajándékozott meg bennünket. Az ajándékkal azonban küldetést is adott, hogy megosszuk másokkal mindazt, amit kaptunk. „A hitoktatás egy csodálatos formája annak, hogy ezt megosszuk másokkal, még akkor is, hogyha ez egyáltalán nem mindig egyszerű.” A szolgálatban küzdelmek és kudarcélmények is vannak, a kudarcnak megélt helyzet azonban nem mindig valódi kudarc.

Mohos Gábor ennek szemléltetésére felidézte újmisés korának egyik élményét: elsőéves papként hittant tanított egy iskolában, ahol különösen sokat küzdött egy fiúval, aki rendszeresen közbeszólt az órákon. Az egész évet úgy élte meg, hogy nem tud eredményt elérni vele. Az év végén azonban odament hozzá a fiú édesanyja, és megköszönte mindazt, amit a gyermekéért tett. Kiderült, hogy miközben az iskolában küzdöttek egymással, a fiú otthon pozitívan beszélt róla. „Amit nehézségként vagy kudarcként élünk meg, amögött valahol mégis van valami gyümölcs, Isten kegyelme mégis kiárad azon keresztül” – összegezte a történet tanulságát a püspök.

A hit továbbadásának és megélésének egyedülálló példaképeként Szűz Máriát állította a hitoktatók elé, akinek születését az Egyház ezen a napon ünnepli. Az evangéliumi szakaszban az angyal feltárta József előtt azt a titkot, amelyet ő addig nem ismert.

„A hitoktatás azt is jelenti, hogy megpróbáljuk feltárni a titkot azoknak, akik azt még nem ismerik, vagy csak sejtik, hogy van. Feltárni a titkot úgy, hogy ők is részesei lehessenek” – mondta Mohos Gábor, és kiemelte:

Ahogyan József az angyali üzenet által beengedte szívébe és életébe a titkot, majd Máriával együtt vállalta annak minden következményét, úgy kell a hívő embernek is befogadnia Isten meghívását.

Mária tökéletesen átadta magát ennek a meghívásnak. Isten nemcsak arra hívta, hogy működjön együtt vele, hanem arra is, hogy az ő segítségével meghaladja saját magát és saját gondolatait.

„A hit lényegileg állandóan, újból és újból az addigi önmagunk meghaladása. A hit egy folyamatos vízen járás, folyamatosan egy olyan valóság, amely az e világi természet törvényei szerint nem egészen lehetséges. De Isten kegyelmével lehetséges” – hangsúlyozta Mohos Gábor. Jézus szavait is felidézte: „Embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.”

A püspök egy Amerikában végzett felmérésről is beszélt, amelyben különböző keresztény közösségek elkötelezett tagjait kérdezték arról, hogyan jutottak el a tevékeny szolgálatig.

Felekezettől függetlenül legalább 75, egyes közösségekben 95 százalékuk azt mondta, hogy egy számára fontos személy tanúságtétele indította el ezen az úton.

„Azt kívánom mindannyiunknak, papoknak és minden kedves hitoktatónak és minden megkeresztelt embernek, hogy lehessünk mások számára ilyen tanúságtevők” – mondta Mohos Gábor. Olyan tanúságtevőkről beszélt, akik másokat arra inspirálnak, hogy hitüket, egyházi és isteni kötődésüket vegyék komolyan, hogy az mindennapi életük konkrét tetteiben is megmutatkozzék, és ezáltal növekedjék az Egyház, Krisztus titokzatos teste.

A püspök arra biztatta a jelenlévőket, hogy

ne arra figyeljenek, látszólag hányan nem hallgatnak rájuk, hanem örüljenek azoknak, akikben az elvetett mag jó földbe hullik.

Ebből merítsenek lendületet és megújulást szolgálatukhoz.

Forrás: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír