Mongólia első katolikus papját szentelik a nyáron

A diakónus pappá szentelése életerős jele a korán felnőtté váló fiatal mongol egyháznak. Joseph Enkhee-Baatar egy, a mongol sztyeppe közepén élő arvajhéri kis közösségből származik. Arvajhérben, Övörhangaj (Dél-Hangaj) megye székhelyén mintegy húszezren élnek, ebből mindössze huszonegy katolikus, a diakónusukat is beleszámítva.

Napjainkban Mongólia kis katolikus egyháza nagy dinamizmussal növekszik. Minden tagja tudatában van a papszentelés jelentőségének, hisz az országban élő szerzetesek és papok mind külföldiek. (Több mint nyolcvan misszionárius húsz országból.)

Nemrég az Asianews riportere kereste fel a kicsiny arvajhéri Krisztus-követő közösséget. Egy hívő egy csésze sós tejjel ízesített tea mellett fejezte ki nagy örömét: „Enkhee türelmesnek és fegyelmezettnek bizonyult. Olyan hosszú ideig tanult távoli, nagyon messzi országban!” Hittársa ezzel a szemináriumi évekre utalt, amit Joseph Enkhee-Baatar (az enkh szó békét jelent mongolul) a dél-koreai Tedzsonban töltött. Hozzátette: „Számunkra nagyon lényeges, hogy az új papunk mongol lesz; ugyanazt a nyelvet beszéli, mint mi. Olyan lesz, mint egy a gyermekeink közül, egy a barátaink közül. S legfőképpen kapcsolatba tudja hozni hitünket a hagyományainkkal.” Márpedig Mongóliában a hagyomány szent és komoly dolog. A keresztény vallás, amit nemrégiben „tanítottak újra” az országban, egy az „idegen” vallások között, ami sokak szerint veszélyeztetheti a mongol identitást.

Szent kapu Mongóliában

Mongólia a kommunista Szovjetunió és Kína közé beszorítva a 20. században hosszú évtizedeken át a misszionáriusok számára gyakorlatilag megközelíthetetlenül érintetlen, szűz terület volt. Minden vallást üldöztek és visszaszorítottak az országban, amelynek kormánya Moszkvának volt alárendelve. A legtöbb buddhista templomot lerombolták, és a 20. század elején tervezett keresztény missziók nem valósulhattak meg. 1992-ig semmilyen missziós tevékenységet nem folytattak az országban.

Hajdanában, a 7–8. században Perzsiából nesztoriánus keresztények érkeztek a birodalom területére, de hatásuk nem volt jelentős. Hasonlóképpen nem sok eredménnyel járt Guillaume de Rubrouck flamand ferences szerzetes és felfedező kalandos expedíciója sem a 13. században. Akkóból indult el 1253-ban, hogy elvigye és megismertesse az Örömhírt. Eljutott egészen az ország belsejébe: Karakorumba, de meghiúsult az a reménye, hogy a mongolok császára, Möngke kán (Dzsingisz kán unokája) felvegye a kereszténységet.

Majd nyolcszáz év múltán Joseph Enkhee-Baatar hivatása bizonyítja a születő mongol katolikus egyház életerejét. Egyik hittársa reményt keltően így fogalmazott: „Mások is követik példáját, a többiek majd jönnek utána.”

Forrás: Aleteia

Fotó: Vatikáni Rádió olasz nyelvű szerkesztősége; Asianews.it

Mézner Mariann/Magyar Kurír