Monogram mögött rejtőző művész – MS mester és kora a Szépművészetiben

Arannyal megfestett, csodálatos sziklás tájat ábrázoló háttér előtt beszélget Mária és Erzsébet, meseszép ruhákba öltözve. Vizitáció a kép címe; talán ez a legtöbbet reprodukált MS mester-alkotás, amit ismerünk. A Szépművészeti Múzeum április 9-én nyílt kiállításán a kurátorok nemcsak a már ismert képeket és a történelmi hátteret igyekeznek bemutatni, hanem a festő nevének beazonosításával és műhelyével kapcsolatos legújabb kutatásokat is. A nagyszabású tárlat végén pedig még a képek festésének titkaiba és a restaurálási folyamatokba is betekintést nyerhetünk. De ne fussunk annyira előre…

A tárlat remek történelmi áttekintéssel kezdődik. Idézzünk néhány fontos tényt a falakon olvasható magyarázó szövegekből: „Abban az időben, a Jagelló-korban a török veszély már létében fenyegette a keresztény Magyarországot, és egyértelművé vált, hogy egyedül a Habsburgokkal való szövetség adhat esélyt az Oszmán Birodalom által bekebelezett balkáni államok sorsának elkerülésére. Ez azonban csak részben sikerült: a törökkel szemben elveszített 1526-os mohácsi csata és II. Lajos magyar király halála, az ezt követő másfél évtizedes polgárháború, majd az ország három részre szakadása következtében a Magyar Királyság területe egyharmadára zsugorodott. Az ország történetében egy százötven éves, meg-megújuló háborúskodással és óriási mértékű pusztulással járó időszak következett.”

A tárlaton makettet láthatunk a budai királyi palotáról, amelyet I. Lajos király kezdett építeni, majd Zsigmond folytatta a 15. században. Az építkezés II. Ulászló idején újabb szakaszába lépett, ám ő sem fejezte be a palotát, a munkák az 1500-at követő első évtized második felében lassan leálltak – mint megtudhattuk a kiállításon. A maketten jól látható, mennyire más volt akkoriban a budai várpalota, magasba szökellő tornyaival, hegyes nyereg- és sátortetőivel mindenütt érvényesült a hamisítatlan gótika.

Az egyik vitrinben II. Ulászló király 1509-ből származó pápai díszkardját nézhetjük meg. Ezt II. Gyula pápa küldte, és 1510-ben a tatai országgyűlésen adta át követe a magyar királynak.

A teremben kissé továbblépve végre eredetiben láthatjuk II. Lajos portréját, amelyet egy itáliai festő készített a 16. század közepén. Aztán I. Szulejmán szultán (1494–1566) profilja következik. Alkotója 1600 körül festette, Tiziano Vecellio az 1530-as években készült festménye nyomán. Szulejmán hosszú uralkodása a török birodalom fénykorának tekinthető. Európai hódításai nem voltak túl sikeresek. Életében számos hadjáratot vezetett Magyarország ellen, de az ország jelentős részét sohasem tudta megszerezni, és fő céljával, Bécs elfoglalásával is kudarcot vallott. Végül 1566-ban, Szigetvár ostroma során érte utol a halál.

Az 1500-as évek elejéről, a század első évtizedéből megnézhetjük Bakócz Tamás portréérmét is. Bakócz eleinte Mátyás király titkára volt. Később II. Ulászló egyik legfontosabb támasza lett, a király 1490-ben főkancellárjává nevezte ki. A győri és az egri püspökség után megszerezte az esztergomi érseki címet, bíboros lett, és csaknem pápa is. Hatalmas vagyont gyűjtött, korának jelentős mecénása volt. Ő emeltette az esztergomi Bakócz-kápolnát, amely a magyarországi reneszánsz fő műve.

Majd még visszatérhetünk a tárlaton kiállított egyéb tárgyakra, de lassan megérkezünk a selmecbányai oltárhoz, MS mester fő műveihez. Eredetileg nyolc táblakép készült, ám jelenleg hetet ismernek közülük a kutatók. A kurátorok, nagyon találóan, felrajzoltatták a falra az eredeti gótikus szárnyasoltár teljes képét, amelyen a nyolc nagy méretű festmény állhatott. Az első kép hiányzik, másodikként a Vizitáció, aztán a Jézus születése, majd a Királyok imádása, a Krisztus az Olajfák hegyén, a Keresztvitel, a Kálvária és a Feltámadás következik.

MS mester és köre: ezt a kifejezést olvashatjuk a kiállításon, hiszen a mester nyilván nem egyedül dolgozott. A számos megbízást, pláne határidőre, segítők nélkül nem lehetett volna teljesíteni. A képeket elnézve jól látszik, hogy ennek ellenére egységesek a festmények, stílusukban, a mellékkarakterek megformálásában igazából nincsenek eltérések. A gótikus jelleg leginkább az arcokon látszik, legtöbbjük kissé karikaturisztikus jegyeket hordoz, ahogyan a kurátorok is megjegyzik. De sehol sem marad el a drámai erő. A Keresztvitel Krisztusa, alakja, arca megrendítő, ruhájának – vagy ráadott köpenyének – redői csodásan omlanak alá. Finoman kikevert színek jellemzik a képeket, tulajdonképpen csak a tömör arany háttér az, ami a művek régiségére utal.

A selmecbányai oltárt alkotó hét, részben megcsonkított táblakép, amint a kiállításon megtudtuk, a 19. század végén, a 20. század elején különböző helyszínekről került elő. A Vizitáció a tópataki plébánia padlásáról, a Jézus születése a hontszentantali templomból, a négy passiójelenet a szentantali kastély urának, Philipp von Coburg hercegnek a tulajdonából. A Királyok imádása egy műkereskedő gyűjteményéből jutott a lille-i múzeumba.

Érdemes megemlíteni néhány részletet Selmecbányával kapcsolatban, ahogyan ezt a kiállítás rendezői is teszik: „Selmecbánya a mai Szlovákia középső és az egykori Magyar Királyság északi részén fekszik, a Selmec-patak mentén. Lakosainak anyanyelve a középkorban zömmel német volt. A 12–13. század fordulójától egyre gyarapodó város első plébániatemploma a védelmi funkciót is betöltő Óvárban épült föl. A Miasszonyunknak szentelt templomot a 15., majd a 16. században is megújították, ám a völgykatlan irányába terjeszkedő alsóvárosban a 15. század végén egy, a városi polgárság igényeit kiszolgáló új templom épült: a Szent Katalin-templom. Ebben az időszakban átépültek a környék polgárházai is, és ekkor alakult ki az Óvár és a domonkos templom közötti városrész ma is látható szerkezete. Abban a mai napig nincs egyetértés, hogy MS mester táblaképei és a három nagy méretű szobor az óvári vagy a főtéri Szent Katalin-templom főoltárát díszítették-e. A kutatók többsége jelenleg az utóbbit valószínűsíti.”

MS mester azonban nemcsak festeni, hanem, mint most kiderült, rajzolni is kiválóan tudott. Eddig nem nagyon volt tudomásunk a táblaképeihez készített rajzokról. Monogramját a selmecbányai oltáron kívül csak egyszer helyezte el, mégpedig egy zenélő szerelmespárt ábrázoló rajzán, amely most itt látható a kiállításon, a párizsi Louvre gyűjteményéből. A kép alján, középen láthatjuk az MS monogramot. A rajz előképéül szolgálhatott Dürer Szerelmi ajánlat című rézmetszete.

A 15. században elterjedt egy különös technika, az úgynevezett chiaroscuro, azaz a világos-sötét rajz. Az ezzel a módszerrel készült lapokon a színesen alapozott papírra sötét tintával vagy tussal rajzolták meg az árnyékokat és a kontúrokat, a legvilágosabb részleteket pedig hegyes ecsettel felvitt fehér festékkel emelték ki. MS mester egyetlen szignált rajza is ezzel a technikával készült. Dürer szintén alkalmazta ezt az eljárást, méghozzá virtuóz módon. A fehér kiemelésekhez párhuzamos és keresztirányú vonalkák finom hálóját hozta létre. MS mester is hasonló módon járt el. Ebből is látszik, hogy a selmecbányai főoltár festője maga is járt Nürnbergben. A Három élő és három halott találkozása című MS mester-rajz remek példa erre a technikára.

MS mester egyik legkülönösebb festménye a Krisztus töviskoronázása című. Bonyolult jelenet bontakozik ki előttünk; erre mondják azt, hogy böngésző. A drámai jelenetben hihetetlenül sok minden történik. Az egyik pribék kürtöt fúj, a másik tülköt, alul egy katonaféle ember a Krisztus megkínzásához használt eszközöket rakosgatja, fent Kajafás próbálja rátenni a Megváltó fejére a tüskés koronát, s mindemellett még számos más esemény, mozzanat ábrázolása is látható a vásznon. A kép kivitele ugyanolyan érzékeny kézre utal, mint a selmeci oltár képei.

Végül is ki lehetett MS mester? Erre vonatkozóan máig csak találgatások vannak. A kiállítás kurátorai javaslatot tesznek az MS monogram mögött rejtőző művész azonosítására. Lehetőségként felvetik a korabeli Bécsben működő festő, Michael Schröter nevét, hozzátéve, hogy ez is csak feltételezés, amit bizonyíték nem támaszt alá.

A tárlaton, amely július 20-áig tart nyitva, rengeteg további tárgy, rajz, metszet és festmény látható. Érdemes tehát ellátogatni a Szépművészeti Múzeum földszinti kiállítóterébe.

Az MS mester és kora című nagyszerű tárlat Buzás Gergely régésznek, Endrődi Gábor művészettörténésznek, Pattantyús Manga műtörténésznek és Sarkadi Nagy Emese műtörténésznek, az esztergomi Keresztény Múzeum munkatársának, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem docensének köszönhető.

Szöveg és fotó: Mészáros Ákos

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. május 4-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.