Moszkvai meghívásnak semmi jele – Gallagher érsek az egy éve tartó ukrajnai háborúról

– Az ukrajnai háború első évfordulója előestéjén vagyunk. Hogyan látja most a helyzetet?

– Úgy vélem, ez sok szempontból patthelyzet. Mindkét fél elkönyvelhet magának némi nyereséget, némi veszteséget. Néhányan úgy beszélnek róla, hogy nagyon hasonlít az I. világháború lövészárokharcaihoz. Nem vagyok katonai szakértő, így ezt nem tudnám megerősíteni vagy cáfolni, de nagyon úgy tűnik.

Nyilvánvaló, hogy az évforduló sok gesztusra, látogatásra és beszédre adott alkalmat, de a háború valósága folytatódik, és továbbra is halált és pusztítást okoz.

Tehát, ahogy a Szentatya éppen ma mondta (az általános kihallgatáson – a szerk.), minden erőfeszítést meg kell tennünk, hogy megtaláljuk a módját, hogy véget vessünk ennek a háborúnak.

– Nemrég tért vissza a Müncheni Biztonságpolitikai Konferenciáról, amelyen a világ néhány vezetője is részt vett. Milyen következtetéseket von le ebből a konferenciából?

A konferencia – amely nagyrészt az ukrajnai háborúra összpontosított – alkalom volt az egység, a támogatás és az Ukrajna iránti együttérzés kinyilvánítására. Talán azért, mert a másik fél, Oroszország hiányzott, nem került sor olyan eszmecserére, álláspontok és kihívások megvitatására, ami hasznos lett volna az adott körülmények között. Ugyanakkor felidézte bennem a helyzet komolyságát, azokat a veszélyeket, amelyekkel Európa és a világ jelenleg szembesül. Ez nem volt túl pozitív élmény, mert a helyzet súlyossága nagyon nyilvánvaló volt. Bár a politikai vezetők egyöntetűen elítélték az orosz agressziót és elkötelezték magukat Ukrajna támogatása mellett, ameddig csak szükséges, úgy gondolom, hogy alapjában véve aggódtak amiatt, hogy

mi lesz ennek a szolidaritásnak az ára.

Bár az emberek elkötelezettek és bátrak, és nagyon nagylelkűek akarnak lenni, a vezetők ugyanakkor nyilvánvalóan politikusok is, és tudják, hogy Európa számos országában a közvélemény megkérdőjelezi ezt a politikát, és aggódik miatta. Tehát végig jelen volt ez a szorongás és aggodalom, ami szerintem reális.

– Február 21-én Putyin elnök kétórás beszédet mondott, amelyben a Nyugatot hibáztatta a háború elindításáért, és kijelentette, hogy most Oroszország túlélése a tét. Mi a véleménye erről a magyarázatról?

Azt mondani, hogy Oroszország túlélése a tét, az elmúlt évek geopolitikájának téves értelmezése. Nem igazán látom, hogy Oroszországot tavaly február 24-e előtt fenyegették volna. Most igen, fenyegetve van, mert ennek az [orosz] agressziónak ellen kell állni és korrigálni kell. De szerintem ez az elképzelés, hogy a Nyugat Oroszország bukására vagy elpusztítására törekedne, a helyzet téves értelmezése.

Lehet, hogy ellenezték az orosz politikát és az orosz stratégiákat, de nem hiszem, hogy Nyugaton bárki is eltökélte volna, hogy ily módon semlegesítse Oroszországot.

Természetesen most, hogy végrehajtják ezt a szörnyű inváziót, a helyzet nagyon más.

– Putyin bejelentette, hogy felfüggeszti részvételét a nukleáris fegyverekről szóló New START szerződésben. Mit gondol Ön erről?

– Úgy gondolom, hogy ez nagyon rossz hír. Az elmúlt években a nukleáris egyezmények és megállapodások óriási mértékű meggyengülése volt tapasztalható, és ez csak egy újabb szög, talán az utolsó szög [a koporsóban]. Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy meg kell próbálnunk felújítani a nukleáris fegyverek elterjedését megakadályozó rendszert, szerkezetet. Ez kiemeli azt a tényt, hogy egy nukleárisan felfegyverzett világ veszélyes világ – egy bizonytalanabb világ. A Szentszék számára megújítja elkötelezettségünket egy atomfegyverek nélküli világ jövőképe iránt, de nyilvánvalóan elfogadjuk a nukleáris energia békés célú használatát.

– Fél attól, hogy ez a háború nukleáris konfliktusba torkollik?

– Ez a veszély mindig jelen van. Az ember reméli, hogy erre nem kerül sor, de nem zárhatja ki. Tudom, hogy a katonai stratégák szerint ez nagyon valószínűtlen, de ez nem egy végleges megállapítás. Ez az egyik legnagyobb félelem, és az egyik oka annak, hogy miért lesz a háború után némi számvetés, helyzetfelmérés.

Az emberek rá fognak jönni, hogy a világ a nukleáris fegyverek miatt veszélyesebb.

– Biden elnök február 20-án Kijevben kijelentette, hogy az Egyesült Államok Ukrajna mellett áll a háborúban, „ameddig csak szükséges”. Tart attól, hogy ez a konfliktus eszkalálódásához vezet?

– Nem hiszem, hogy az „ameddig csak szükséges” iránti elkötelezettség szükségszerűen eszkaláció. Ez politikai és anyagi elkötelezettség az ukránok támogatása mellett. Ez annak a jele, hogy Biden elnök úgy véli, hogy hosszú háború lesz, és sokan osztják ezt a nézetét. Nem gondolom, hogy önmagában ez eszkaláció lenne.

– Látta-e a müncheni konferencián a béke lehetőségének jelét, vagy akár egy szikráját?

– Keveset. Azt hiszem, a Szentszék egyik feladata, ha úgy tetszik, hogy megpróbálja életben tartani a reményt, a béke álmát. De úgy gondolom, hogy a hangsúly – ami az ukrán hangsúlyt jelenti – továbbra is az ellenálláson, a [katonai] győzelmen van, és csak utána gondolunk a békére.

Nem hiszem, hogy ebben a szakaszban a katonai megoldás előmozdítása nélkül a béke kerülne a középpontba.

– Egy korábbi interjúban azt mondta, hogy a Szentszék támogatja Ukrajna területi integritását. Még mindig ez a helyzet?

– Támogatjuk Ukrajna szuverenitását és területi integritását. Ugyanakkor elismerjük az ukrán nép szabadságát és önrendelkezési jogát. Ez nem jelenti azt, hogy Zelenszkij elnök és kormánya nem hozhat döntést a békéről, hiszen ez az ő ügyük. De

a mi álláspontunk az, hogy itt és máshol is mindig megvédjük az ország szuverenitását és területi integritását.

– Sok elemző szerint ez a háború a nemzetközi rendet a kukába dobta. Egyetért ezzel?

– Igen! Régóta láttuk, hogy az úgynevezett „nemzetközi ügyek szabályokon alapuló rendje” veszélybe került:

most akkor tartod be a szabályokat, amikor a szabályok megfelelnek neked, és nem érzed magad olyan dolgokhoz kötve, amelyek mellett a múltban elkötelezted magad, és ez rendkívül veszélyes.

– A Szentszék folytatja a párbeszédet mindkét féllel?

– Továbbra is vannak kapcsolataink. Az elmúlt napokban ukrán parlamenti képviselőkből álló küldöttség gyűlt össze, akik itt, a Vatikánban találkoztak. Fenntartjuk a kapcsolatot a kijevi nunciuson és az itteni ukrán szentszéki nagyköveten keresztül. Ami az orosz oldalt illeti, nuncius van Moszkvában, és itt a Szentszéknél tartjuk a kapcsolatot az orosz nagykövettel. Az oroszok esetében ez nem mutat túl messzire, de azért vannak bizonyos kapcsolatok.

– Tavaly májusban járt Kijevben. Tervezi, hogy visszatér oda?

– Nem kimondottan, de nem zárnám ki, ha hasznosnak mutatkozna. Úgy gondolom, hogy a Szentszék részéről kellene történnie valamilyen lépésnek, de pillanatnyilag semmi sincs meghatározva.

– Ferenc pápa kijelentette, hogy csak akkor megy Kijevbe, ha Moszkvába is elutazhat. Még mindig ez a helyzet?

– Igen, ez a pápa ideális forgatókönyve, de pillanatnyilag erről nemigen lehet szó.

Az ukránok folyamatosan hívnak minket, de moszkvai meghívásnak semmi jele.

– Elképzelhető, hogy Kijevbe megy anélkül, hogy Moszkvába is menne?

– Azt gondolom, ez lehetséges, de hogy olyan hatásos lenne-e, amilyennek a pápa egy esetleges látogatását szeretné, az már egy másik kérdés. Nem hiszem, hogy azt akarja, hogy a látogatás csak egy gesztus vagy jelkép legyen, annak ellenére, hogy a népet bátorító, a velük való szolidaritást és a szenvedéseikkel való együttérzést kifejező látogatásnak értéke van. Azt hiszem, a pápa azt mondja: „Mindkét félhez el akarok menni ebben a konfliktusban egy olyan időben, amikor látogatásom döntő változást jelentene ennek a szörnyű háborúnak a megoldásában.” Úgy hiszem, hogy ebben a pillanatban ezek a feltételek és ez a helyzet nem áll fenn.

– Úgy tudom, találkozott Putyin elnökkel. Milyen benyomást tett Önre?

– Kétszer találkoztam vele: amikor 2015 júniusában és 2019 júliusában eljött, hogy találkozzon a Szentatyával. Ezek nagyon formális találkozók voltak. Putyin nagyon üzletszerű volt, nagyon jól felkészült, komoly fajta vezető. Tényleg elég felületes találkozás volt mindkét alkalommal; az első alkalommal szó szerint kezet fogott, a másodiknál pedig leült, és beszélgetett egy darabig.

– Mit mond azoknak az embereknek, akik úgy tartják, hogy most a békére kell törekednünk és meg kell állítanunk a háborút, illetve azoknak, akik úgy vélik, hogy ez valójában Ukrajna kárára válna, mert azt jelentené, hogy fel kell hagynunk Ukrajna felfegyverzésével?

– Hogy most létrejöjjön a béke?

Attól függ, mik a feltételek. Azt mondjuk, hogy dolgozzunk a békéért és dolgozzunk az igazságos békéért.

– Mi jelent az Ön számára az igazságos béke ebben a helyzetben?

– Az igazságos béke azt jelentené, hogy az oroszok kivonulnak Ukrajna területéről. Igen, a béke az ellenségeskedések végét jelentené, és bizonyos tárgyalásokkal jár együtt, hogy  békeszerződés, vagy legalábbis fegyverszünet jöjjön létre.

– A legtöbb elemző azt mondaná, hogy Putyin rosszul kalkulált. A NATO most már Finnország határa mentén van, Svédország és Norvégia pedig NATO-tag lesz, így nagyobb fenyegetést jelent. Ön is úgy látja, hogy rosszul kalkulált?

– Elfogadom azt az érvet, hogy viszonylag gyors győzelemre számított a háború kezdetén. Ezek után különböző számítási hibák történtek, de ezt a tábornokokra bízom, hogy megítéljék. Igen, úgy gondolom, hogy [Putyin] elszámolta magát. Nem hiszem, hogy valaha is álmodott volna arról, hogy tizenkét hónap után még mindig háborút fog vívni, bár én személy szerint nem hiszem, hogy még ha több katonai sikere is lenne, Oroszország leigázhatná az ukrán népet.

Fordította: Hollósi Judit

Forrás: America Magazine

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír