Kovács András Ferenc búcsúztatására

Az időtlenség szülötteként a nyelvzene magyar géniusza ő, akihez a költészet több évszázados magyar történetéből legfeljebb az Ómagyar Mária-siralom névtelen magyar szövegírója fogható. Amikor ezt kimondom, szál virágként küldöm versemet az időtlenségből ránk tekintő Kovács András Ferenc porhüvelyének búcsúztatására:

Ki KAF-ot olvas, azt hiszi,
a szó táltosként röpteti
őt is, mint KAF-ot, könnyedén,
álmok felhőtlen peremén.

Röptesse is: megteheti,
míg táltosként KAF nyergeli.

Az időtlenségben tovább növekvő költővel, úgy érzem, tovább növekszünk mi is. Növekedjék hát békében, hogy fiaink, leányaink, unokáink is vele növekedhessenek!

Fotó: Wikipédia/Kaiser Ottó

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. január 28-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.