Mozgásra teremtve – Kiss Gergely olimpiai bajnok és felesége a görögkatolikus ifjúsági zarándoklaton

Évről évre fiatalok százai vágnak neki annak a nem kis kihívásnak, hogy elgyalogoljanak – idén Debrecenből elindulva – a máriapócsi kegyhelyre. Domokos Zsolt, a Hajdúdorogi Főegyházmegye ifjúsági referense és diakónusa 13 éve szervezője és egyben résztvevője az ifjúsági zarándoklatnak; augusztus 11-én szülővárosába, Hajdúdorogra vezethette be a résztvevőket.

Valóban nem a mai tinédzserek gyakorlata az, hogy ekkora távokat gyalogoljanak; a wellness korszakában a hálózsákban alvás egy kívülállónak szinte már érthetetlen is”

– Domokos Zsolt, hozzátéve, hogy ezzel együtt mégis van egy erős bázis, egy mag, akik évről-évre visszatérnek. „Őket még egy pandémia sem tarthatja vissza attól, hogy jöjjenek a hívó szóra, és hál’Istennek, évközben is olyan sok mindenkinek mesélnek élményeikről, osztják meg azokat közösségi oldalaikon, hogy más is kedvet kap az úthoz. Öröm, hogy idén hetvenen csatlakoztak újonnan” – fogalmazott.

„Igénybe veszi a napi 20–25 kilométer az embert, mégis, a fiataloknak szüksége van arra, hogy kipróbálhassák magukat. S mi az élet, ha nem folyamatos próbatételek sorozata? Ha pedig ezeket sikeresen vesszük, akkor büszkék lehetünk magunkra. Célt állít elénk, reményt ad, hogy van jövője az életünknek, ahová szeretnénk eljutni”  – részletezte a fiatal diakónus, hogy milyen lelkülete is van egy ilyen hétnek, megjegyezve azt is, hogy ha testileg már elfáradnak a zarándokok, akkor az ima táplálja őket tovább. Saját tapasztalata, hogy

amikor az ember fizikuma kezdi feladni, akkor a lélek nyitottabb lesz Istenre.

„A fiatalok megérzik, hogy itt találkozhatnak Valakivel, aki irányt szeretne mutatni nekik az atyákon, szervezőkön keresztül, de azokon keresztül is, akikkel útközben találkoznak.  Ez mutatja, hogy a kereszténység él, fejlődik és növekszik” – világított rá Domokos Zsolt. Szavai szerint számos zarándok itt nőtt fel, talált magának párt, és alakította ki az itt kapott értékek mentén életét. „Amit Egyházunk a zarándoklaton keresztül fel tud kínálni, az úgy tűnik, hogy eredményes, hiszen ezek a fiatalok megtalálják helyüket a társadalomban; nemcsak úgy elvannak, hanem tevékenyen részt is vesznek benne” – mutatott rá. Mint mondta, vannak, akik útkeresőként vesznek részt ezen a héten, és bár ők nem biztos, hogy rögtön meg is találják a Jóistent, viszont már az is siker, ha az illető hagyja, hogy a továbbiakban érlelődjenek benne a dolgok, s idővel lesz belőle tudatos keresztény.

Senkit nem akarunk megtéríteni; (…) nekünk ez a hitünk, ezt szeretnénk átadni, de ez a folyamat nem lehet »izzadságszagú«. Az sem baj, ha valaki nem nevezi magát kereszténynek, ha ettől függetlenül is képes ezeknek az értékeknek a mentén élni az életét”

– tette hozzá diakónus.

A hét egyik kiemelt vendége Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó és felesége, Kissné Valkai Anna volt.

A találkozót a papok és a zarándokok fociderbije előzte meg, amelyen Kocsis Fülöp metropolita ezúttal kapusként mutatkozott be az ifjúság előtt. 

A strand focipályája ezt követően nézőtérré alakult át: itt hallgathatták végig a sportolóházaspár „sikersztoriját” a fiatalok. Talán nem túlzás Kiss Gergelyék történetét így nevezni, hiszen nemcsak a karrier, de a magánélet terén is követendő példa az övék.

A házaspárt Obbágy László kérdezte 22 éve töretlen szövetségükről, gyereknevelésről, sportolói örömökről, nehézségekről. Gergely és Anna is nagyon közvetlenül, szívesen felelt minden kérdésre.

Mint mondták, két ember találkozásáért a Jóisten felelős, s náluk nagyon hamar az derült ki, hogy ez az adomány működőképes. Az elmúlt 25 évben soha fel sem merült bennük, hogy ez máshogy is lehet, s nagyon remélik, hogy az előttük álló évek is csak tovább erősítik szövetségüket. 19 évesen találkoztak először, és már néhány hónap után tudták, hogy egymással képzelik el a jövőt. Csak azért vártak három évet a házasságkötéssel, hogy érettebben fogadjanak örök hűséget egymásnak.

Mindig az éppen aktuális feladatokat próbáltuk megoldani, a problémákra pedig nem problémaként tekintettünk, hanem kezelendő szituációra. Úgy néz ki, hogy ez a recept jól bevált a 25 év alatt”

– mesélte Anna, akinek már a kapcsolat elején bizonyítania kellett alkalmazkodóképességét, hiszen fel kellett adnia főiskolai tanulmányait, hogy Gergely Nápolyban játszhasson. Ezt egyáltalán nem bánta meg, mert kis halasztással ugyan, de végül minden gond nélkül megszerezte diplomáját.

A házaspárnak három gyermeke született, Viktória (18), Patrícia (15) és Olívia (5), akiket keresztény értékrend mentén igyekeznek nevelni.

Három olimpiai aranyérmét Gergely már három lánya mellett szerezte meg. Mint mondta, már egészen kis korában tudta, hogy az ötkarikás játékok bajnoka akar lenni, s bevallása szerint mindig a nagyobb célok, kihívások elérésében volt jobb, mint a kisebb feladatok megoldásában. Arra a kérdésre, hogy számára melyik olimpia a legemlékezetesebb, nehezen tudott válaszolni. Athénban olyan egységes, világklasszis játékosokból állt a válogatott, mintha „tizenhárom Ronaldoval vagy Messivel” álltak volna ki; Pekingben a három a magyar igazság elve érvényesült, olimpiai bajnok viszont Sydneyben lett. „Ott sült meg a torta, a többi pedig hab volt rajta” – jegyezte meg Kiss Gergely, majd arról mesélt, hogy mivel tudta magát folyamatosan motiválni, úgy, hogy közben ne szálljon el a sikerektől. 

„Azt gondolom, nektek nem kell magyarázni, mit jelent valamiben, valakiben hinni. Mi sportolóként elsősorban egymásban, a csapategységben hittünk, de nagyon. Aki mindent megtesz céljai eléréséért, és alázattal, koncentrációval, lelkesedéssel teszi a dolgát, nem csak úgy csinálgatja, annak tartalmas, sikeres pályafutása lesz. Viszont ezzel párhuzamosan kötelessége szerénynek is maradni. Kifejezetten bűn és gyarló dolog nagyképűvé válni, hiszen nagyon hamar vissza lehet kerülni a padlóra” – hangsúlyozta a bajnok, és azt javasolta a fiataloknak, hogy ne elégedjenek meg azzal, ha kitűnő bizonyítvánnyal zárják a tanévet, hiszen szeptemberben az ellenőrző megint üres lesz, és újabb ötösökkel kell azt megtölteni. Szerinte az is

nagyon fontos, hogy mindenki megtalálja az arany középutat és „ne cipelje a kudarc miatti szomorúságot, ahogyan a siker miatti önteltséget sem”.

A beszélgetés végén Kiss Gergely méltatta a magyar küldöttség Tokióban elért sikereit és hozzátette, annak még inkább örül, hogy a versenyszintű sportolás egyre népszerűbb hazánkban.

A Nagy Sportágválasztó szóvivőjeként ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy nem kell mindenkinek élsportolónak lennie, de a rendszeres mozgás mindenki életében nélkülözhetetlen.

„Általában az olimpiai élményeimről szoktak kérdezni, én azonban most már egyre többet beszélek a szabadidős sportról, arról, hogy túrázni, evezni, futni, úszni, kerékpározni, konditerembe menni elengedhetetlen. Tehát folyamatosan aktívnak kell lenni. Szoktam mondani, hogy az olimpián látjuk, hogy erőtől, izmoktól duzzadó emberek versenyeznek. Nem véletlenül van ez így, hiszen

a Jóisten úgy teremtett meg minket, hogy izmaink vannak, és alapvetően mozgásra vagyunk teremtve, nem ülésre.

Ez a home office világ, a »homo telefonikusz« nem az, amit szeretnék a jövőben látni” – magyarázta Kiss Gergely, akit a zarándokoknak is volt lehetősége kérdezni.

A beszélgetést követően a Hajdúdorogi Apák Egyesülete hamisítatlan magyar lecsóval kedveskedett a fiataloknak vacsorára.

Forrás: H. Varga Eszter/Hajdúdorogi Főegyházmegye

Fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír