Nagy Éva Benedikta domonkos nővér hivatásáról és római kánonjogi tanulmányairól

Benedikta nővér szeptember elején érkezett Rómába, és egy intenzív nyelvtanfolyam után október elején kezdte meg tanulmányait az Antonianum Pápai Egyetemen, ahol kánonjogi doktori képzésben vesz részt.

Korábbi tanulmányai kapcsán elmondta, érettségije után a szegedi egyetemen jogot tanult, majd annak elvégzése után a közigazgatásban dolgozott szociális területen, nyolc éven keresztül. Emellett hitbeli érdeklődésből elvégezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának hittanári szakát levelező tagozaton. Tanulmányai közben egyre közelebb került Istenhez, majd többéves keresés után lépett be a rendbe, ahol a noviciátus elvégzése után kánonjogi tanulmányokat folytatott.

Szokványos katolikus neveltetése után nem érzett késztetést a komolyabb keresztény életre. Húszéves korában, a 2000–2001-ben tartott millenniumi ünnepségek hoztak döntő változást az életébe; azt érezte, hogy a „látható Egyházzal” találkozik, mely közvetít az Isten felé. Ez konkrét embereket jelentett, köztük a nagymamáját, aki hiteles keresztény életet élt. A szegedi egyetemi lelkészségben tette meg az első lépést saját hivatása felé, rájött annak a fontosságára, hogy Istennel ne csak a szívén keresztül, hanem az értelmével is találkozzon. Egyre jobban próbálta a hitigazságokat követni és keresztény módon élni, s ezzel párhuzamosan az értelmével is megismerni az Istent. Ekkor született meg benne a vágy, hogy teológiát végezzen komoly és mély szinten, és hogy a szív és az értelem összekapcsolódjon, és ezáltal alakítsa egész életét.

A másik nagy találkozás 2009-ben Međugorjéban volt, ahol nagyon mélyen megtapasztalta Isten szeretetét, a Szűzanya közelségét és oltalmát. Ekkor született meg benne a vágy, hogy szerzetesként szeretne élni, és így került kapcsolatba két nővérközösséggel. Az egyik egy ferences közösség volt, a másik a domonkos nővérek családja, és a kapcsolata velük sokáig párhuzamosan haladt. Döntő mozzanat lett számára a domonkos igazságkeresés, jelszavuk, a Veritas, az igazság, és jelmondatuk: „Szemlélődni és a szemlélt igazságot továbbadni”.

A hiteles tanúságtételhez nagyon fontos számára, hogy éljék azt, amit tanítanak. Számukra is állandó feladat, hogy mind közelebb kerüljenek Jézus Krisztushoz. Ebben nagyon fontos a habitus, a rendi ruha viselése, mely jelként mintegy tanúságtétel a világ előtt, ugyanakkor őket magukat is állandóan a hivatásukra figyelmezteti. Tapasztalata szerint az emberekben ez pozitív reakciót vált ki, és az Istennek szentelt embert látják bennük, ugyanakkor az istenkapcsolatukra is ráirányítja figyelmüket. A rendi ruha révén akár „közvetítőkké” is válhatnak.

Benedikta nővér szerint az Egyház számára azért fontos a civil jog, mert az Egyház maga is ebben a közegben él. A kánonjog pedig ugyanazt az Igazságot szolgálja, mint ami az Egyház maga. A legfőbb törvény az emberek üdvössége, és a kánonjog a maga eszközeivel ezt próbálja elősegíteni. Az Egyháznak mint látható valóságnak szüksége van szabályokra e célja elérésében. Az igazság és a szeretet nagyon szorosan összekapcsolódnak, átjárják egymást.

Kitért arra: az újraindulás után szépen fellendült a rend élete. Jelenleg mintegy ötven nővér él a közösségben. Szerencsére szinte minden évben van új belépő, akár többen is. Nagyon sokat próbálnak tenni a hivatásokért, például az értük felajánlott böjttel és imádsággal. Fontos, hogy láthatóak legyenek, és persze az, hogy gondozzák hitelességüket. Őrzik a rendi karizmát, merítenek a domonkos liturgiából, az igeliturgia és a habitus viselése is nagyon vonzó számukra, miként a hagyományos szerzetesi életük, a klauzúra, a szilencium, az érvényes szerzetesi rendszabályok betartása.

A Benedikta rendi név jelentőségéről elmondta: „Én magam kértem ezt a nevet, és a rend vezetése döntötte el, hogy hordhatom. Benne van ebben a Szűzanya iránti közelségem is: Benedicta, »áldott vagy te az asszonyok között!«”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír