Nagy karácsonyi kántálás Lembergben: „…és szívből könyörög hozzá, hogy állítsa le a háborút!”

A főegyházmegye négy régiójából csaknem 1200 résztvevő érkezett Lembergbe, hogy fényt árasszanak e sötét időkben, és megosszák az Isten Fia születése felett érzett örömüket. Az érsek személyesen találkozott minden csoporttal, majd az előadás után a hagyományokhoz híven mindenki kapott a „kántálásért” édességet és meghívást az „úton lévők vendégségébe”.

A teljes körű invázió során már másodszor kerül sor a Nagy karácsonyi kántálásra. Így idén is, akárcsak tavaly, a háború rányomta bélyegét a kántálások szövegére és a betlehemes játékokra.

A béke és a győzelem reménye kihallatszott az énekesek hangjából. A kántálók kreativitása és tehetsége nem fogy el: karácsonyról karácsonyra új szövegekkel gazdagodik a repertoár, az előadók pedig évről évre ügyesebbek. Gyerekek, fiatalok és felnőttek, hangszeres kísérettel vagy a cappella, jelmezben vagy hímzett ingben, mindnyájan tiszta szívből és nagy lelkesedéssel hirdetik karácsony örömét.

Azt azonban el kell ismerni, hogy az énekesek egyik csoportja minden évben valami „különlegességgel” túlszárnyalja a többi résztvevőt. A Nagy karácsonyi kántálás első napján minden jelenlévőt – különösen az érseket – elbűvölt és meghatott egy néhány hetes bárányka, amely a kántálókkal együtt érkezett a rudkivi Boldogasszony Plébániáról. Ilyen csodát nem minden nap lát az ember, így a rudkivi énekesek nemcsak remek előadásukkal, hanem e rendhagyó „résztvevővel” is nagy érdeklődést keltettek.

Másnap sem volt hiány impozáns előadásokból: romakoncertre, Kárpátokon inneni plébániák betlehemes játékára és a „Szív Háza” közösség népi betlehemesére került sor. A Nagy karácsonyi kántálás második napján az énekesek legjobban várt csoportja a szkolei és a kremenyeci egyházközség egyesített zenekara volt. S bár a két plébánia közti távolság több mint 260 kilométer, ez nem jelent akadályt azok számára, akiket összeköt a zene és a Kisded Jézus szeretete. Lelkipásztoruk vezetésével a több mint 30 fiatal zenész – mint minden évben – zenei tehetségével lenyűgözte a hallgatókat.

A lembergi főegyházmegye segédpüspöke, Edvard Kawa és a Kúria munkatársai is eljöttek, hogy meghallgassák a kántálók énekét. A vendégek egy része a hangulat hatására csatlakozott, így az énekek különböző nyelveken – ukránul, lengyelül és németül – hangzottak el.

A lembergi polgármester felesége, Katerina Szadova asszony sem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy részt vegyen a kántáláson és meghallgassa az éneklést. Nem is tudta visszatartani érzelmeit: „Meglepődtem és meghatódtam. Ez a szüntelen imádság és az együttlét érzése. Mintha karácsony óta mindmáig együtt lettünk volna! Szinte hihetetlen! Nagyon szép hagyomány ez. Elképzelem, milyen emlékeket őriznek majd ezek a gyerekek egy ilyen eseményen való részvétel után, milyen, a karácsonyhoz kapcsolódó csodálatos képek jutnak eszükbe. Mindannyian olyan szépen felkészültek, olyan szorgalmasak, és oly felelősségteljesen állnak hozzá a feladatukhoz. Az is tetszik nekem, hogy itt nem versenyről van szó, sem versengésről, csak az éneklés tiszta öröméről. Valóban el vagyok ragadtatva!” – fogalmazott.

Mieczysław érsek sem titkolta a sok énekes felett érzett örömét: „Kimondhatatlanul örülök, hogy ennyi kántálót fogadhatok e falak között. Hogy vállalták az utazást, néha messziről, több száz kilométert megtéve. A kántálás nemcsak szép hagyomány, hanem egy módja annak, hogy megtapasztaljuk és megosszuk másokkal a Megváltó világra jövetele felett érzett örömünket. A karácsonyi kántálásoknak mély bibliai jelentése van: a kántálás imádság. A múlt évhez hasonlóan ez az imádság idén is Ukrajna békéjéért, a gonosz feletti győzelemért hangzik fel. Talán ezért nem csökkent – a háború ellenére sem – a kántálók száma, és igen sokan eljöttek erre a közös karácsonyi eseményre, amelyet a sokat szenvedő Ukrajnáért rendeztünk. Nagyon örülök, hogy a híveknek a jelen körülmények között is volt bátorsága ide eljönni. Hiszem, hogy imádságuk meghallgatásra talál.”

A Nagy karácsonyi kántálás január 4-én, késő este ért véget, de a résztvevők szívében még sokáig hangzanak az őszinte gyermekhangokon felcsendült dallamok.

Fordította: Hidász Ferenc OFM

Forrás és fotó: Credo.pro

Magyar Kurír