Nagy Konstantin császár és Európa gyökerei

A konferenciát április 17-én délelőtt mutatták be a Szentszék sajtótermében. Bernard Ardura OPraem, a Történelemtudományok Pápai Bizottságának elnöke elmondta: a tudományos találkozó folytatására 2013-ban, Milánóban kerül sor, a Milánói Ediktum közzétételének 1700. évfordulóján. A konstantini fordulat következményeit vitatják majd meg.

A most kezdődő tanulmányi konferencia, melyről korábban is hírt adtunk,  számos tudományos és kulturális intézmény – a Vatikáni Titkos Levéltár, a Vatikáni Apostoli Könyvtár, a Milánói Szent Szív Egyetem, a Pápai Lateráni Egyetem – együttműködésével jött létre. Fő célja, hogy rávilágítson Konstantin császár korára, környezetére.

Előadások hangzanak el arról, milyen neveltetésben részesült a későbbi császár; milyen volt a keresztények közötti kapcsolat a Római Birodalomban 313 előtt; mit jelentett a vallásszabadság; mit tartott a vallásról a császár és a római szenátus. Foglalkoznak Konstantin megtérésének és megkeresztelkedésének témájával is, valamint azzal, hogyan változott meg a Milvius-hídnál vívott csata után a császár kapcsolata a keresztényekkel.

A 312. október 28-án véget ért csata, amelyben az ellenfél, Maxentius a Tiberis hullámaiba fulladt, stratégiai szempontból nem volt különösebben fontos. Hamarosan azonban jelképpé vált: annak az új világnak az alapját szimbolizálta, amely Konstantin és a kereszténység találkozásából született. Vége felé közeledett a keresztényüldözés, helyet adva a Római Birodalomban az evangelizálásnak, amely megrajzolta egész Európa arculatát. A földrészen szárba szökkentek olyan értékek, mint az emberi méltóság, a vallás és az állam különválasztása, a lelkiismereti, vallási és istentiszteleti szabadság. Természetesen ezek a valóságok, amelyek Európa humanista és kulturális örökségének integráns részét alkotják, évszázadokon át jutottak el az érettségre, de magvaiban már mind megtalálhatók a konstantini fordulatban, vagyis a Milvius-hídi csata eseményében – hangsúlyozta felszólalásában Bernard Ardura premontrei lelkipásztor.

A keleti egyházak szentként tisztelik Nagy Konstantin császárt, és latin istentiszteleti helyek is élvezik pártfogását azokon a területeken, ahol a görög hatás tovább élt, egészen a reneszánszig. Konstantin vitathatatlanul nagy császár és zseniális politikus volt, akinek sikerült egyesítenie az egész birodalmat személye körül, megteremtve ezáltal az új Rómát, Konstantinápolyt. A Colosseumnál található diadalív, valamint számos pénzérme dicsőítette Konstantin nagyságát és az évszázadok folyamán az új világ ikonjává vált; azé a keresztény Európáé, amelynek ma örökösei vagyunk – fejezte be előadását Bernard Ardura, a Történelemtudományok Pápai Bizottságának elnöke.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír