Nagyböjti lelkiest a budapesti Szent Teréz-templomban

A 18.30-kor kezdődő szentmisét Martos Balázs püspök mutatta be; koncelebrált Horváth Zoltán kanonok, plébános és Farkas Ferenc káplán.

Szentbeszédében a főcelebráns felidézte a gyónástól való gyermekkori szorongását, amit – mint mondta – akkor tudott legyőzni, amikor a gyóntató atyától azt a tanácsot kapta, hogy

ne a felszínen lévő háborgásra figyeljen, mint ahogyan a tenger is a felszínen hullámzik és háborog, hanem menjen a dolgok mélyére, ahol csend, nyugalom és béke van,

mint ahogyan a fent hullámzó tenger is húsz méter mélyen már csendes és nyugodt.

Ez lett életének irányelve a lelkiéletben is.

Mindig lemenni a dolgok mélyére, és ott a csendben keresni Istent és az ő szavát.

A szentmise után Horváth Zoltán plébános egy gyónási példával köszönte meg a lelkigyakorlat-vezetőnek és a híveknek a közös lelki programot.

A plébános arról beszélt, hogy amikor kamasz volt, és megkérdezte lelkiatyját, miért kell gyónni, azt a választ kapta, hogy azért, mert így lehet szabadon szeretni Istent.

A lelkigyakorlat lezárásaként Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök késő éjszakáig gyóntatott. Sokan szerettek volna lelkük mélyére nézni, megnyugodni, megtisztulni – és utána szabadon szeretni az Istent.

Forrás és fotó: Avilai Nagy Szent Teréz-plébániahivatal

Magyar Kurír