Nagyböjti lelkigyakorlaton vettek részt a gyulafehérvári főegyházmegyében tanuló szeminaristák

A nagyböjt az újratervezések, újrakapcsolódások időszaka, amelyet a befelé fordulás, a lelkiekkel való intenzív törődés, a kiengesztelődés és a lelki feltöltődés jellemez. A legtöbb plébánián ennek elősegítésére nagyböjti triduumokat, lelkigyakorlatos napokat szerveznek, és nincs ez másképp a gyulafehérvári szemináriumban sem. A csend által átszőtt napokon a papnövendékek rátekinthettek a Mesterrel való közös kapcsolatukra, az esetleges botlásaik után pedig újratervezhettek az Úrral való személyes imáikban és a kiengesztelődés szentségében.

Molnár Attila somogyhárságyi plébános vezette az első- és másodévesek lelkigyakorlatát a sepsiszéki Sugásfürdőn. A harmad- és negyedéves kispapok rekollekcióját Juhos Ferenc SVD tartotta a budapesti Szent Arnold Lelkigyakorlatos Házban. A pasztorális évüket töltő kispapokat Laczkó Dávid Anaklét OFM kísérte Gyergyószárhegyen, a ferences rendházban. Bakos Rafael OCD, aki korábban már több lelkigyakorlatot is vezetett, idén is segítette a növendékeket: az ötödévesek Attyapusztán, Nyugat-Magyarországon töltődtek lelkileg, míg a hatodéves diakónusok Kolozsváron, a Segítő Nővérek 4D nevű házában, Szőcs László jezsuita vezetésével élték meg az elcsendesedés napjait.

*

Az alábbiakban Fazakas Gáspár I. éves kispap, illetve Balázs Barnabás diakónus személyes reflexióit olvashatják.

„Az afféle absztrakt, lelki síkon történő vetületes folyamatok mozzanati történéseit – egészét –, akár egy valószerű lelkigyakorlat esetében szóval mint eszközzel jellemezni, körülírni labilis ténykedés, hiszen minél inkább körülírjuk, annál távolabb kerülünk a megélt valóságtól. Amennyiben körülírandó: nem kerestünk, mi voltunk a keresettek; a kollektív csend sűrűjében megélt szelíd istenélmény kiemelte a felszínmentes jelenvalóságot, ahol az én határai feloldódtak egy másfajta rend arculatában. Az Isten volt jelen, és mi. Kegyelemközpontúnak titulálható ezen belső közös folyamatunk. Ott álltunk – halkan, rétegzettségünkben – a mélylétezés isteni eseményeivel karöltvén, melyeket kimondani és elfelejteni teljességgel lehetetlen.” (Fazakas Gáspár)

„Szőcs László atya jelenlétével személyesen kísért lelkigyakorlatban volt részünk a kolozsvári segítő nővérek lelkigyakorlatos házában. Az első két napban a Szent Ignác-i szemlélődő és ritmikus imamódokba kóstoltunk bele, amelyeket három-négy szentírási résszel gyakoroltunk naponta. A napi szentmise és szentségimádás mellett este az ignáci exament is gyakoroltuk. Naponta egyórás beszélgetésben osztottuk meg az imamódokban megélteket László atyával; ugyanakkor életünk örömeiről, félelmeiről, vágyainkról, érzéseinkről és felismeréseinkről is beszélgettünk. A papszentelés előtt megerősödésünket szolgálta az idei, személyesen kísért lelkigyakorlat. Hála és köszönet a kedves nővérek gondoskodásáért és László atya kíséréséért.” (Balázs Barnabás)

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Seminarium Incarnatae Sapientae

Magyar Kurír