A nagyböjt az elcsendesedés, a visszatekintés, ugyanakkor az előrenézés, a Krisztusra találás ideje. Ahhoz, hogy a húsvét ünnepe igazi feltámadás legyen a lelkünkben, szükség van erre az elcsendesülésre, a „Krisztus ügyében” való elmélyülésre.
A lelkigyakorlatozók Szent Márton, Szent Benedek és Assisi Szent Ferenc élete nyomán vizsgálták, hogy ma hogyan, miben tudunk az ő példájukat követve Krisztust követő, Krisztust hirdető tanítványok lenni. Ehhez kaptak útmutatást a résztvevők.
Fontos tudatosítani magunkban, hogy mi vagyunk a „föld sója”, mi vagyunk a mécses, nekünk kell világítanunk. Oda kell figyelnünk Isten hangjára, be kell fogadnunk az ő szavát, le kell tudnunk mondani saját akaratunkról, és engedelmesen kell követnünk Isten szavát. Állhatatos imádsággal kell kérnünk Isten Lelkét, hogy ezt meg tudjuk tenni. Jézus mintát adott nekünk, hogy az életünket hogyan oldjuk meg. Sorsközösséget kell vállalnunk vele, és ahogy Ő magához ölelte a keresztet, nekünk is ezt kell tenni.
Vissza kell vezetnünk az embereket az irgalmas Istenhez, aki Jézus által megmutatta az ő végtelen szeretetét. Nekünk is erről kell beszélnünk. Arról az Istenről, aki felemeli, szabaddá teszi, megajándékozza az embereket. Nekünk nem a világ divatjait kell követni, hanem hitelesen, Isten szeretetének a jó hírét kell elvinnünk az emberek közé. Azokhoz, akik körülöttünk élnek, azokhoz, akik gondokkal küszködnek. Lélekben, magatartásban vissza kell térnünk az evangéliumhoz.
Másokért élünk, nem önmagunkért: férjünk, feleségünk, gyermekeink, szomszédaink, munkatársaink képében jön hozzánk az Úr. Erősödjünk meg hitünkben, reményünkben, Isten iránti szeretetünkben, és tegyünk tanúságot az emberek előtt Isten jóságáról, aki Urunk, Üdvözítőnk, életünk értelme.
A lelkigyakorlat végén felolvasták Ferenc pápa Misericordiae vultus kezdetű bullájának néhány sorát, amely fontos buzdítás és egyben megvalósítandó feladat, célkitűzés is az irgalmasság szentévének nagyböjtjében.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria

