Nagyböjti lelkinapot tartottak a temesvári egyházmegye munkatársainak

Csíki Szabolcs elmélkedésében többek között arról szólt, Isten az embert az örök boldogságra, a vele való közösségre teremtette. Az Újszövetségben többször találkozunk azzal a felszólítással, amit Jézus intéz az általa meggyógyított emberhez: „Kelj fel!”; Isten mindig felemel, akkor is, ha elbukunk, mert azt akarja, hogy talpon legyünk, hogy járjunk.

Egy plébánia, egy püspökség vagy egy egyházmegye akkor válik igazán missziós lelkületűvé, amikor a hívek, a munkatársak és a papok megújulásra, lelki megerősödésre, közösségi élményekre és imádságos alkalmakra vágynak.

El kell fogadnunk a valóságot: utunk tele van kihívásokkal, hibázunk, kudarcokat élünk át, de ebben a valóságban ott van a remény is, hogy Isten minden helyzetben mellettünk áll, és mindig van számunkra ajándéka.

A lelki programot a temesvár-belvárosi Szent Katalin-plébániatemplomban szentmise zárta, aminek főcelebránsa Pál József Csaba megyéspüspök volt. Bevezetőjében a főpásztor üdvözölte a jelenlévőket, és buzdított: a nagyböjt kezdetén hozzunk olyan döntéseket, amelyek révén az ajándékok, amelyeket a Jóisten adott nekünk, gyümölcsözőkké válnak.

Homíliájában Csíki Szabolcs így fogalmazott: nagyböjtben sokan csak a böjtre és a lemondásra gondolnak. Ezek fontosak, de csak akkor nyernek értelmet, ha megnyílunk Isten felé. Jó úgy tekinteni erre az időszakra, ahogyan az Egyház nevezi: szent negyven nap. Ez az Istennel való találkozás ideje, a kegyelem ideje, amikor Isten közel akar lenni hozzánk.

A szentmisén koncelebrált Johann Dirschl általános helynök; Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök; Lauš Nikola püspöki irodaigazgató; Augustin Bărbuț, a temesvári Szentháromság-plébánia plébánosa, valamint Csíki Szabolcs.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír